Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-02 / 40. szám

39. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 ságát. Azt mondják, hogy történelmi időket élünk. Nem: undok, dögleletes időket élünk. Ezelőtt tiz- tizenöt esztendővel, mint a bélpoklost kerülte volna el és vetette volna ki testéből a magyar a.A a gazt, a ki magyarságát megtagadja. Ma hordák vannak, kik megtagadják a legszentebb anyát, a mi magyar hazánkat. „Istennél a bocsánat, bűnért irgalmazás, Csak egy mit nem bocsát meg : a hazaárulás !“ Nincsenek már tanítók, a kik ezt oktatják ? Nin­csenek lelkiatyák, a kik prédikálják s nincsenek hatal­masok, a kik végrehajtják ? Vagy erősebb a bűvös hatalma azoknak, a kik a tömegek csalásából élős- ködnek ? Ezen a békés papiroson száműzve a politika. Mindenkinek a maga hite és becsülete szerint. De a honmegtagadás r.em politika, hanem gaz bűntett s a társadalom felforgatása. Nincs erő ebben a társada­lomban, hogy védelmet nyújtson ellene, nincs aka­rat, hogy megtorolja ? Hiszszük, reméljük, hogy lesz még talán ! Meg kell térniük a tévelygőknek, vagy el kell pusztulniok n}^omorultul. — A felhőket szét­kergette a kalászérlelő napsugár, a vénasszonyok nyara minden derűjével ránk köszöntött, a sárban vergődőkre. „Ejh, lopott fény, jó éjszakát ! — Vagy lesz még hajnal is ? A tavaszi áradás zuhatagja le­hordja a mocskot és sarat? „Lelkem vergődik kétség s remény között, veszejtve minden csillagot. . Árverés. Október 5-én d. e. 10 óra. Mandur János. Ház és telek 2150 kor. kikiáltási ár; szőlő 228 kor. kikiáltási ár. — Rákoskeresztúr, községháza. Vásár. Október elsején és másodikán Gödöllőn országos vásárt tartanak. Vészmentes területről állato­kat is fel lehet hajtani. Az újpesti gimnázium. Az idén megnyílott újpesti gimnáziumba körülbelül száz tanuló iratkozott be, úgy, hogy parallel első osztályt kellett felállítani. Hédervári megyebizottsági tagsága. HécLetvári Lehel dr. országgyűlési képviselőt Túrán megyebizott­sági taggá választották. A választás ellen két újpesti választó felebbezést nyújtott be, melyet azonban a vár­megye állandó igazoló választmánya elutasított. Hivatalvizsgálatok. A gödöllői szolgabiróhivatal már megkezdette a szabályszerű második félévi hiva­talvizsgálatokat. Szeptember 19-én Boldogon, 22-én Rákoscsabán volt hivatalvizsgálat, melynek eredménye szerint az elöljáróságok ügykezelése ellen semminemű kifogás nem merült fel. Úti jegyzetek. — irta: Stomfai Tóth Kaltrán. — III. Salzburgból zuhogó esőben indultam Berchtes­gaden felé. Két útirány közül választhattam: a ba­jor államvasuttal Reichenhallon át, vagy a szt. leon- hardi helyiérdekű vasutat, mely szakasztott mása a mi viczinális vasutunknak. Ez a kis gőzös elég sűrűn, erősen pöfékelve zakatol a városon keresztül, a vadregényes, erdős, hegyes tájra szállítja a tömér­dek turistát. Ez az erdős vidék a hatalmas Alpesek előtornácza. Valóságos alvilági zaj veszi az embert körül, hogy a feje zug belé. A hegyóriásokról, a magasból lezuhanó patakok, vízesések egymást li- czitálják túl a locsogás, zugás, és sistergésben. A hegyen, oldalán a sürü fenyők mintha az égbe tö­rekednének, felső csoportjuk fejével a felhőkbe bújik. A hegyek erősen «pipáznak». Csúcsaikból sej- telemszerü sem látszik. A sürü esőfelhők hegyek­kel birkóznak. A tulvilági harmóniát a fák között keresztül törtető szél, mint a női zenekarok picco- lása teszi még rikítóbbá. Az eső csak úgy szakad, be-be vág kocsink ponyvája alá is, hogy felébresz- sze a mély csöndben, szinte szunyókáló utasokat. A kocsi kerekei száraz kavicson járnak, mintha gon­dozott ligetnek utain gördülne végig. Sárga színe szép összhangban van a tisztára lemosott, két ol­dalt felfutó fenyő és pázsit haragos zöldjével. Nincs az a kertész, a ki ilyen gyönyörű pázsitot tudna nevelni, mint itt a természet. A hegyoldalban a svájczi stílusban épített, ka- litkaszerü házak fehérlenek ki a zöld környezetből. Emberi lelket azonban nem látni, mintha az egész táj kihalt lenne. Az eső, szél elől menekülnek. Korcs­mában, szobában verdesik felemás kártyáikat az asztal lapjához czitera szó mellett, melyen a «Khit- reiber»-t pengetik örökösen. Mindenik előtt egy hatalmas korsó sör, amely mellett langymeleg han­gulatban folyik a beszéd. Szembe velünk két paraszt jő tiroli viseletben, hatalmas két bakancscsal tapossák a zsergő kavicsot. Lábikrájukat takaró, zöld harisnya, durva fehér ingük a zöld bőrből készült, madarakkal, zöld ágakkal kihimzett «hozentráger»-jük egy viz. A fe­jükre nyomott zöld vadászkalapra helyezett Zalák­ban összeszögezett deszkán vajat, túrót visznek át a hegyen túl eső nyaralókba. Mindeniknek, a nad­rág alsó szárát összekötő, naptól fakult zöld selyem csokra verdesi czombja oldalát. Kedélyesen ütöge- tik ki egymás kezéből az öles hegymászó botot a váratlan pillanatban. Ezzel űzik az egyhangú idő, s az ut hosszú unalmát. Nincs itt harag, vagy nehez­telésnek egy szikrája sem. Akinek botja földre hullott nyugodtan veszi fel, mig a másik jóízűen neveti. Azután újra beszélgetnek egy darabig, mintha mi se történt volna. St. Leonhardtól háromnegyed órányira a ha­tárőrök állítják meg kocsinkat. A pénzügyőrök ud­variasan kérdik, hogy nincs-e vámolni való. A kö­zönség a podgyásztáskáit kezdi nyitogatni. Nem turkál abban egyik sem, kezével legyint egyet, sza­lutál s a kocsi a német földön töri a kavicsot. Berchtesgadenben kiürülnek az omnibuszok a közönség elszéled, a kocsik pedig felvévén a visz- szatérőket, indulnak visszafelé. Berchtesgaden mintha csak a nyaralók részére épült volna a hegyoldalban, a szállodák kis mezővárosa. Majdnem kivétel nél­kül emeletes házai vannak, festői modorban. A vá­ros már a régibb keletű építkezés benyomását te­szi. Mindenik ház egy-egy kilátó pont a hegykoszo- ruzott völgyre, melynek határain a havasok kandi­kálnak a szépséges városra. Előkelő, Ízlésesen be­rendezett sörcsarnok, czukrászda, szállodák közvet­len egymás mellett egész utczasorokban csalogatják az idegeneket, kik a világ minden tájáról felkeresik ezen alig leírható szépségű nyaraló-vidéket, hogy 4—8 hét alatt kipihenjék az év fáradalmait. Szórako­zásokban a vidék specziálitásait árulgató fényes üz­letekben nincs hiány. Gyönyörűen kifar^gott őz, kőszáli zerge stb. szobrokat látni itt, de ezek aztán meglehetősen borsosak. De a legelegánsabb szállo­dában is 4 márkáért már nagyon szép szobát kapni. 5 márkán túl alig kérnek. 1803-ig herczegesitetv prépostság székhelye volt. Az egykori rendház ma királyi nyaraló-kastély, melynek udvarán a régi korból maradt napóra még ma is látható. Berchtesgadentől háromnegyed órányira fek­szik Königssee, e vidék «tündéri fénypontja» mint ahogy az útikalauzok nevezik. Engem, a ki láttam ami mesés Csorbatavunkat, talán nem lepett meg annyira. Az időjárás miatt nem akartam gyalog menni, megkérdeztem az ott álló egyfogatuak egyikét, hogy mennyiért vinne el. Rám se hederitett, csak a kö­zelben álló vasúti kalauz biztatására mondta már, hogy 8 márkáért elvinne, de azt is úgy foghegyen,

Next

/
Thumbnails
Contents