Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-02 / 40. szám
39. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 ságát. Azt mondják, hogy történelmi időket élünk. Nem: undok, dögleletes időket élünk. Ezelőtt tiz- tizenöt esztendővel, mint a bélpoklost kerülte volna el és vetette volna ki testéből a magyar a.A a gazt, a ki magyarságát megtagadja. Ma hordák vannak, kik megtagadják a legszentebb anyát, a mi magyar hazánkat. „Istennél a bocsánat, bűnért irgalmazás, Csak egy mit nem bocsát meg : a hazaárulás !“ Nincsenek már tanítók, a kik ezt oktatják ? Nincsenek lelkiatyák, a kik prédikálják s nincsenek hatalmasok, a kik végrehajtják ? Vagy erősebb a bűvös hatalma azoknak, a kik a tömegek csalásából élős- ködnek ? Ezen a békés papiroson száműzve a politika. Mindenkinek a maga hite és becsülete szerint. De a honmegtagadás r.em politika, hanem gaz bűntett s a társadalom felforgatása. Nincs erő ebben a társadalomban, hogy védelmet nyújtson ellene, nincs akarat, hogy megtorolja ? Hiszszük, reméljük, hogy lesz még talán ! Meg kell térniük a tévelygőknek, vagy el kell pusztulniok n}^omorultul. — A felhőket szétkergette a kalászérlelő napsugár, a vénasszonyok nyara minden derűjével ránk köszöntött, a sárban vergődőkre. „Ejh, lopott fény, jó éjszakát ! — Vagy lesz még hajnal is ? A tavaszi áradás zuhatagja lehordja a mocskot és sarat? „Lelkem vergődik kétség s remény között, veszejtve minden csillagot. . Árverés. Október 5-én d. e. 10 óra. Mandur János. Ház és telek 2150 kor. kikiáltási ár; szőlő 228 kor. kikiáltási ár. — Rákoskeresztúr, községháza. Vásár. Október elsején és másodikán Gödöllőn országos vásárt tartanak. Vészmentes területről állatokat is fel lehet hajtani. Az újpesti gimnázium. Az idén megnyílott újpesti gimnáziumba körülbelül száz tanuló iratkozott be, úgy, hogy parallel első osztályt kellett felállítani. Hédervári megyebizottsági tagsága. HécLetvári Lehel dr. országgyűlési képviselőt Túrán megyebizottsági taggá választották. A választás ellen két újpesti választó felebbezést nyújtott be, melyet azonban a vármegye állandó igazoló választmánya elutasított. Hivatalvizsgálatok. A gödöllői szolgabiróhivatal már megkezdette a szabályszerű második félévi hivatalvizsgálatokat. Szeptember 19-én Boldogon, 22-én Rákoscsabán volt hivatalvizsgálat, melynek eredménye szerint az elöljáróságok ügykezelése ellen semminemű kifogás nem merült fel. Úti jegyzetek. — irta: Stomfai Tóth Kaltrán. — III. Salzburgból zuhogó esőben indultam Berchtesgaden felé. Két útirány közül választhattam: a bajor államvasuttal Reichenhallon át, vagy a szt. leon- hardi helyiérdekű vasutat, mely szakasztott mása a mi viczinális vasutunknak. Ez a kis gőzös elég sűrűn, erősen pöfékelve zakatol a városon keresztül, a vadregényes, erdős, hegyes tájra szállítja a tömérdek turistát. Ez az erdős vidék a hatalmas Alpesek előtornácza. Valóságos alvilági zaj veszi az embert körül, hogy a feje zug belé. A hegyóriásokról, a magasból lezuhanó patakok, vízesések egymást li- czitálják túl a locsogás, zugás, és sistergésben. A hegyen, oldalán a sürü fenyők mintha az égbe törekednének, felső csoportjuk fejével a felhőkbe bújik. A hegyek erősen «pipáznak». Csúcsaikból sej- telemszerü sem látszik. A sürü esőfelhők hegyekkel birkóznak. A tulvilági harmóniát a fák között keresztül törtető szél, mint a női zenekarok picco- lása teszi még rikítóbbá. Az eső csak úgy szakad, be-be vág kocsink ponyvája alá is, hogy felébresz- sze a mély csöndben, szinte szunyókáló utasokat. A kocsi kerekei száraz kavicson járnak, mintha gondozott ligetnek utain gördülne végig. Sárga színe szép összhangban van a tisztára lemosott, két oldalt felfutó fenyő és pázsit haragos zöldjével. Nincs az a kertész, a ki ilyen gyönyörű pázsitot tudna nevelni, mint itt a természet. A hegyoldalban a svájczi stílusban épített, ka- litkaszerü házak fehérlenek ki a zöld környezetből. Emberi lelket azonban nem látni, mintha az egész táj kihalt lenne. Az eső, szél elől menekülnek. Korcsmában, szobában verdesik felemás kártyáikat az asztal lapjához czitera szó mellett, melyen a «Khit- reiber»-t pengetik örökösen. Mindenik előtt egy hatalmas korsó sör, amely mellett langymeleg hangulatban folyik a beszéd. Szembe velünk két paraszt jő tiroli viseletben, hatalmas két bakancscsal tapossák a zsergő kavicsot. Lábikrájukat takaró, zöld harisnya, durva fehér ingük a zöld bőrből készült, madarakkal, zöld ágakkal kihimzett «hozentráger»-jük egy viz. A fejükre nyomott zöld vadászkalapra helyezett Zalákban összeszögezett deszkán vajat, túrót visznek át a hegyen túl eső nyaralókba. Mindeniknek, a nadrág alsó szárát összekötő, naptól fakult zöld selyem csokra verdesi czombja oldalát. Kedélyesen ütöge- tik ki egymás kezéből az öles hegymászó botot a váratlan pillanatban. Ezzel űzik az egyhangú idő, s az ut hosszú unalmát. Nincs itt harag, vagy neheztelésnek egy szikrája sem. Akinek botja földre hullott nyugodtan veszi fel, mig a másik jóízűen neveti. Azután újra beszélgetnek egy darabig, mintha mi se történt volna. St. Leonhardtól háromnegyed órányira a határőrök állítják meg kocsinkat. A pénzügyőrök udvariasan kérdik, hogy nincs-e vámolni való. A közönség a podgyásztáskáit kezdi nyitogatni. Nem turkál abban egyik sem, kezével legyint egyet, szalutál s a kocsi a német földön töri a kavicsot. Berchtesgadenben kiürülnek az omnibuszok a közönség elszéled, a kocsik pedig felvévén a visz- szatérőket, indulnak visszafelé. Berchtesgaden mintha csak a nyaralók részére épült volna a hegyoldalban, a szállodák kis mezővárosa. Majdnem kivétel nélkül emeletes házai vannak, festői modorban. A város már a régibb keletű építkezés benyomását teszi. Mindenik ház egy-egy kilátó pont a hegykoszo- ruzott völgyre, melynek határain a havasok kandikálnak a szépséges városra. Előkelő, Ízlésesen berendezett sörcsarnok, czukrászda, szállodák közvetlen egymás mellett egész utczasorokban csalogatják az idegeneket, kik a világ minden tájáról felkeresik ezen alig leírható szépségű nyaraló-vidéket, hogy 4—8 hét alatt kipihenjék az év fáradalmait. Szórakozásokban a vidék specziálitásait árulgató fényes üzletekben nincs hiány. Gyönyörűen kifar^gott őz, kőszáli zerge stb. szobrokat látni itt, de ezek aztán meglehetősen borsosak. De a legelegánsabb szállodában is 4 márkáért már nagyon szép szobát kapni. 5 márkán túl alig kérnek. 1803-ig herczegesitetv prépostság székhelye volt. Az egykori rendház ma királyi nyaraló-kastély, melynek udvarán a régi korból maradt napóra még ma is látható. Berchtesgadentől háromnegyed órányira fekszik Königssee, e vidék «tündéri fénypontja» mint ahogy az útikalauzok nevezik. Engem, a ki láttam ami mesés Csorbatavunkat, talán nem lepett meg annyira. Az időjárás miatt nem akartam gyalog menni, megkérdeztem az ott álló egyfogatuak egyikét, hogy mennyiért vinne el. Rám se hederitett, csak a közelben álló vasúti kalauz biztatására mondta már, hogy 8 márkáért elvinne, de azt is úgy foghegyen,
