Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-29 / 5. szám
Y. árfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap január 29. 5. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTHIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POLGÁRI DALKÖR, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Sashalom-utcza 3. szám. Fiók -kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili., Losonczi-utcza 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre • • • 8 korona Fél évre .......................4 „ Ne gyed évre...................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Hédervári Lehel! Egy héttel ezelőtt e helyen keményen megtámadott ellenfelünk, Pestvármegye gödöllői járásának országgyűlési képviselője, hozzéd szólunk, Hédervári Lehel! Talán kegyetlen ellenfeleid voltunk, ma tanúságot teszünk Isten és ember előtt, hogy csak becsületes ellenfeleid és nem kaján ellenségeid. Nézd, milyen kajlán mosolyognak a korlátolt eszüek és gonoszok. Mily örvendezve gúnyolódnak, hogy a győztes elé siet a tömjénnel a legyőzött! Talán gyávának, hajladozónak vagy haszonlesőnek bélyegeznek. De ne alacsonyitsa le e pillanat méltóságát a durva oktalanság hülye kevélysége, gőgös álerkölcse, üres nagyképűsége. Ember, emberrel szemben ! Nyilt homlokkal támadtunk, nincs okunk porba rejteni arczunk ma sem. Mert voltak becsületes és okos, tisztességes és úri emberek is, kik kétségbe estek Telettünk miattad. Pedig miként nincs szégyen a mai dicséretedben, azonképpen nincs mért restelkeznünk azért, mert szuronyt szegezve, fájdalmas igazságokat szedtünk össze. Ha az igazság utján szórtuk a tövist, jogod lett arra is, hogy most magasztaljunk. Mert az utat, melyen jártunk, nem kell megtagadnunk, hogy elismerjük, hogy neked lett igazad. Te győztél és mi megcsalódtunk. Nyilt vallomás, szégyen nélkül: megcsalódtunk, a mikor nem éreztük meg az idők jelét. Mikor nem éreztük meg azt az üde fuvallatot, mely ez országot hirtelen átjárta. Csalódtunk, midőn a hideg ész szavára hallgattunk, ahelyett, hogy bódultán lelkesedtünk volna. A mikor okoskodással vesztegeltünk és bölcselkedtünk — perzselő lángolás helyett. Kerestük a helyest, igazat és hasznosat és buknunk kellett. Te pedig győzhetetlen lettél, mert a zászlódra olyan jelszót írtál, a lobogódhoz olyan ideált kapcsoltál, a mely ellenállást, habozást meg nem tűr, — hanem gyújt, perzsel és magával ragad. És győzött az eszmény, melynek minden magyar ember szivében oltára ég. . Nem kérünk kölcsön hazafiságot senkitől ; ne is tanítson reá senki. Az a lobogó a mi vezérünk is volt mindenkor. Bizonyítottuk szóval, tollal és cselekedettel. Csak ott váltunk ketté, a hol mi más utón akartuk végighordani. A mikor a talapzatát tartottuk bizonytalannak. A nép azonban javadra döntött. Meghallotta a jelszót, a háromszinü lobogót meglengette a csípős téli szél és ezerszámra vonult fel, tömött seregekben a nép, hogy ítéletet mondjon. A nép szava: Isten szava; és a nép temelletted Ítélt. Ennek az Ítéletnek a forrása a szinte vak, de legtisztább honszerelem, lobogó hazafiui érzés, égő lelkesedés ! Ez előtt az Ítélet előtt le kell borulnunk s mi boldogan hajtunk előtte fejet; a mi szivünk érzései is feltartóztathatatlan erővel törnek elő: könybe lábadt szemmel gyönyörködünk e dicsőséges, vakító fényözönben. Mai számunk 12 oldal.
