Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap junius 11. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTniMflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Remény-utcza 4. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 korona Fél évre . .... 4 . Negyed évre ..... 8 » Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy cgyhasábos petitsor ára 10 fillér. A pünkösdi örömünnep. Irta : Benke István. Azt a nagy, magasztos czélt, melyre az emberiségnek törekednie kell, egyedül csak Jézus jelölte ki, midőn a Máté evangélistától megörökített, felséges beszédében igy tanított: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes“. Emberi nemünknek ez a szép, magas el- hivatása vájjon megvalósulhat-e, vájjon bevégez- hető-e ebben a földi életben? Ha emberi végességünkre gondolunk; ha látjuk azt a sok akadályt, a melyekkel pillanatonként találkozunk, azt a sok ellenséget, a mennyivel folyton küz- denünk kell: akkor, legalább magunkra vonatkozólag, azt kell felelnünk, hogy ha „tökéletességünk“ némileg megvalósulhat is, azaz, előbb- előbb juthat is, de a földi életben egészen soha be nem végezhető. De azért mégis törekednünk kell a mi mennyei Atyánkhoz hasonló tökéletesedés felé. Mert ez a mi földi rendeltetésünk azóta, amióta a „paradicsomi állapot“ elvesztése után a „véres verejtékkel“ való munkálkodás lett mindenkori életsorsunk, a mely ma már a „létért való küzdelem“ Madách nagy költőnk ama biztatásával: Ember küzdj, és bizva-bizzál! . . . De meg törekednünk kell az isteni tökéletesség felé azért is, mert hiszen éppen Istennek földi követe, Jézus, foglalta mintegy parancsul tanításának fenti eszméjét. Ez a parancs, ha kivihetetlen volna; ez az eszmény, ha elérhetetlen vagy megközelithetlen volna az emberekre nézve: vájjon parancsolta volna-e Jézus? Hiszen azt fel nem tehetjük róla, hogy lehetetlen dolgot követeljen tanításában, mikor Ő az embereket Isten fiainak, a mennyei Atya gyermekeinek nevezte! Ebből folyólag, nincs okunk elcsüggedni s nem szabad emberi nemünk dicső czélját megtagadnunk. Mert az életet mélyebben fogva fel, habár azt látjuk is, hogy az emberiség tökéletesedésében annyi évezred lefolyása után sem látszanak óriási nyomok; s habár úgy tetszik is, hogy az elmúlt századok erkölcsi romlottságának gyökerei a jelenben, a szellemi óriás-előhaladás és a nagyszerű találmányok fényes korszakában, még mindig dúsan tenyésznek s talán dusabban, mint valaha: de azért — közelebbről nézve a dolgot — lehet hitünk, sőt kell lenni hitünknek, hogy minden perez odább viszen a czél felé, mely Istennek természetünkbe oltott törvénye alapján élőnkbe kitü- zetett s melyet ennélfogva az emberiségnek elérni kell. Ugyanis, az emberiség valódi élete, mint az egyes embereké, sem nem tengődés, sem nem oktalan állat-élet, hanem erkölcsi és szellemi élet. Kifolyása az eredeti, ős-életnek. Önmagában ugyan tökéletes; de idő- és térbeli kifejlődésnek lévén alávetve, a jelenben még ki nem fejlett s azért tökéletlen. De ilyen nem maradhat. Át kell változnia olyanná, a milyen az ő eredeti mivolta. A belső világnak a külső világban, az ideális életnek a reális életben meg kell valósulnia. A Jézus vallásában hirdetett Isten-országának — mely a szeretet, békesség, jóság és igazság állapota — el kell jönnie. S a mikor eljön: akkor, akkor „lészen egy akol és egy pásztor“ . . És hogy ez nem hiába való kívánsága a mi lelkűnknek; hogy nem üres gondolata józan okosságunknak: minden panaszolkodásunk, ki- fakadásunk, elégületlenségünk mellett is mutatja a világ mostani ábrázatja s illetve az emberiség történelme, vagy ha úgy tetszik, életrajza. Hol állott az erkölcsi és szellemi világ ezelőtt háromnégy ezer évvel polgári, tudományos és vallásos tekintetben; sőt hol állott ezelőtt csak négyötszáz esztendővel is — és hol áll ma? Nern szülhet tehát aggodalmat az, hogy az emberi gyarlóság, a vétek, a bűn nem fogy, hanem talán naponta növekedik. Ez nem felMai számunk 14 oldal.
