Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap márczius 26. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTHIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ES VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Sashalom-utcza 3. szám. Fiók kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili , Losonczi-utcza 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. ' Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 korona Fél évre .......................4 „ Ne gyed évre...................2 „ Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A végzet utai beláthatatlanok . . . Nem első, Isten tudja hányadik már a siralom, melyet e szerény őrhelyen elkesergünk. De ha valaha keserű volt ez a feladat, úgy ólom- sulylyal nehezedik reánk ma, midőn szivünkre bánat terül. A közügy bajnokát midőn gyászolnánk, megdermeszt a bánkódás — egy jó barát elvesztésének keservén. Mert Zsolnay Károly hűséges jó emberünk, lélekbeli, őszinte barátunk volt. Elégiáját inkább elkönnyezzük, mint egyéni értékét higgadtan mérlegelni tudhassuk. Ő is olyan Jó ember“ volt. Jó ember, akinek a tiszta, derűs, kissé talán holta napjáig naiv lelke ott csillogott élénk, világos szemében, mely ezt a hatalmas, óriási embert olyan egyszerűen kedvessé, olyan megközelíthetővé tette az első pillanatra. Nem is lehet elképzelni nagyobb ellentétet, mint ez a imponáló, szinte ridegen távoltartó rengeteg test, és a gyermekességig tiszta, kedves, derűs és jóságos lélek, a melyet csak a felejthetetlen tekintete s gyakori mosolya jelzett az idegen előtt. Szegény Zsolnay Károly, fiatal, üde lélekkel hagytál itt bennünket; összeroppantott a saját hatalmas szervezeted, mely az első komolyabb kór alatt, mely szervezetébe került, összeroppant s hirtelen-váratlan egyszerre romba dőlt. Könnyű jellemezni, egyszerű dolog magyarázni az ő belső értékét, kibányászni kincseit. Egyszerű, természetes, becsületes, őszinte, hivő lélek volt. És mindenekfelett hivő lélek. Élt, dolgozott becsülettel. Élete nyitott könyv. Tisztességgel látta el hivatalát és szeretettel, nagy, mélységes szeretettel volt embertársai iránt. így lett valamennyiünknek megbecsülő barátja. Szívességre, baráti szolgálatra készen álló, ilyenekben fáradhatatlan volt teljes életén át. A becsületes jóságból a vidám czimborát pedig felemelte a nagyságig — a törhetetlen, erős hite. Vallásos buzgalma, mely érvényesülésére mindenkor a leghelyesebb ulat kereste meg, szinte gigászi akaraterővel töltötte be; olthatatlan ambicziót öntött belé s ragadta magával a nemes tettek utján előre. Szinte hihetetlen, hogy ezekkel a szárnyakkal meddig tudott előre törtetni. Csudával határos, mit tudott tenni egyháza szolgálatában, mennyit köszönhet neki a szentmihályi róm. kath. templom. Mert Szentmihálynak fanatikus rajongója volt. A régiek, a lelkesedők táborának vezérkarából való, ki egész életét lánczolta e földdarabhoz, s soha egy pillanatra sem tagadta meg. Vágya, igyekezete nem volt ezenkívül s ezért mindent feláldozott volna. A közügyekben az első csatasorban vett részt, szaladt, fáradt, verejtékezett; mindig és mindenütt kiválóan hasznos szolgálatokat teljesített. így került a templomépitő bizottság vezéreinek csapatába. Itt találta meg önmagát. Itt fejtett ki olyan bámulatos tevékenységet, hogy párját nem lehet találni. Egyszerűen fáradhatatlan, kimerülhetetlen volt. És voltak ötletei a nemes czélja szolgálatára. A 200 koronás emléktábla adakozóinak gyűjtése az ő eszméje, kivitelében az ő fáradtságos munkája volt. Hát a mulatságok rendezése ? 0, a békességes, a nyárspolgári hajlamú, nehézkes férfi, özvegysége mélyen hasogató fájdalma közepette exaltálva, megbüvölve állott be impresszáriónak, csak hogy Istenének szolgálva, az Ur temploma fényének, tökéleMai számunk 12 oldal.
