Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-26 / 13. szám

RÁKOS VIDÉKE 13. szám. 2 tes berendezésének emelésén fáradozhassék. Egyik mulatságot a másik után rendezte egyedül, minden segítség nélkül, mert a di­csőség szomjúságában minden munkát magá­nak tartott fenn s önmaga végezett. Ezt csak az tudja megbecsülni, a ki va­laha ilyesmiben részt vett és munkálkodott. Zsolnay Károly egymaga végezte az egész rengeteg munkálkodást. A nagy harang egye­dül az ő fáradozásának gyümölcse, a főoltár legnagyobb részben, és sok más egyéb, a me­lyet lehetetlen felsorolni. Szinte megdöbbentő végzete a sorsnak, hogy tavaly kijelentette, hogy több mulatsá­got nem rendez a templom javára. Kimerült. Szegény, ha sejtette volna, hogy igy lesz, akarva, nem akarva! Kidőlt, mint hatalmas, erős fa, hirtelen, váratlanul a reá tört viharban. Nincs többé ... Itt hagyott bennünket ár­ván, lelke úszik az üdvösség felé, mi pedig zokogva állunk roncsolt porhüvelye körül és sírván siratjuk. Kár érte, mérhetetlen kár, jó ember volt, becsületes ember volt, derék em­ber volt. . . Úgy látszik, egy hűséges őrtálló lélekre volt szükség az örök fényesség hazájában, hogy elhívták tőlünk. Mit tehetünk? A mit ő tenne a mi helyünkben: Legyen meg a Te akaratod . . . Amen! Zsolnay Károly! Kedves, jó czimboránk, hallgasd meg utolsó bucsukiáltásunk : Isten veled! * Zsolnay Károly példás élete emlékezetes marad mindörökre a becsületes és tisztességes emberek előtt. Adja az Ég, hogy példája követőkre találjon, az ő szivében lobogott eszme uj talajban újra és örökre megéledjen. Élettörténete nincs. A mi volt, azt elmondottuk már szó között. Hirtelen, váratlan ragadta el a halál három kicsike leányka gondoskodó atyját. Halála előtt tiz- tizenkét nappal lett beteg. Gyomorbaj gyötörte, mely hirtelen támadt. Otthon kezelték lakásán, s midőn .a múlt hét péntekjén bement hű barátja, Schwarczl József karján a szent István kórházba, már minden későn volt. Két napi késedelem ölte meg. Szombat reggelre kiszenvedett. Sok csapáson vergődött keresztül, különösen végtelenül szeretett felesége halálakor. Most már kissé megnyugodott, előrehaladt s most lett volna némi nyugodalmasabb jóléte, ha meg nem fosztja tőle könyörtelen sorsa. Barátai közbenjárására a rákosszentmihályi te­metőben helyezték örök nyugalomra. Itt pihen, az ő szeretett földjében. Temetésén barátai és ismerősei roppant nagy tömege vett részt. Szentmihályon a templom előtt Kratochwill József plébános szentelte be, Fehér János lelkészünk segédletével. A szertar­tás végeztével a nemeslelkü plébános magasan szár­nyaló beszédben emlékezett meg az elhunyt kiváló érdemeiről s mint követendő példát, mintaképet állította a hívők elé a kiket utjának követésére buz­dított. Szép, lélekemelő volt Kratochwill plébános ez önfeláldozó készsége, melylyel egyháza hűséges fiának emlékét akarta különösen megtisztelni. A temetőben szivettépő jelenet volt, midőn a szentmihályi czigánybanda eljátszotta az elhunyt há­rom legkedvesebb nótáját, a melyek hangjai mellett csak nemrég is olyan vidámnak, olyan boldognak láttuk. Nem maradt szem szárazon, elfacsarodott volna a szive még az idegennek is. A friss hantot számtalan koszorú borította be, a rokonok, jó barátok kegyeletén kívül számos tes­tületé. A fővárosi tisztviselők két zöld-sárga-kék szalagos koszorút is küldtek : egyiket a tisztviselők, másikat a X. kér. elöljárósági kartársai nevében. Számos egyesület is megemlékezett róla. Feltűnt ezek között a Rákosszentmihályi Sporttelep zöld­sárga szalagos koszorúja, mely egyik legrégibb tagja iránt érzett kegyeletét tolmácsolta. Emléke élni fog, mig e helyen ember lakik és Istennek oltára állani fog! Egy év. — Mátyásföld 1904-ben. — A mátyásföldi nyaraló-tulajdonosok egyesülete életében ismét egy eredményekben teljes év, — meg­alakulása óta immáron a tizenhatodik, — telt el, a melynek képét kisded keretbe szorítva az egyesület választmányának előttünk fekvő évi jelentéséből igen áttekinthetőleg idézhetjük magunk elé. Az egyesület választmányának főjellemvonását e négyszó fejezi ki legtalálóbban : szép és munkában gazdag együttmű­ködés. Erről meggyőz bennünket az évi jelentés, mely egyúttal arról is tanúságot tesz, hogy a köz­gyűlés jobb kezekre alig bízhatta volna az egyesü­let ügyeinek intézését. Ez a választmány valóban a legönzetlenebb testület, mely egyéni érdekek félre- tételével csupán csak az egyesület, illetőleg Mátyás­föld felvirágoztatására és boldogulására törekszik. Csoda-e, hogy ily eredményeket ér el ? Tagjai között az egyesület szinét-javát találjuk, a vezetőség pedig ennek is a tetejét foglalja magában. Teljes elismerés illeti minden tagját, kik rend­kívüli buzgósággal teljesitik feladatukat, a mintaszerű titkár, Szendy János lelkiismeretes vezetése alatt. A választmány azonban minden igyekezetével, legtakarékosabb sáfárkodásával sem volt abban a helyzetben, hogy rendes kiadásait a rendes folyó bevételekből fedezhette volna, mert oly kiadások merültek fel ez év folyamán, a melyek elkerülhetet­lenné tették, hogy a telekvételári jutalékból szár­mazó pénztári készlet e czélokra fel ne használtas­sák. Ez természetesen az egyesület számadásaiban zavart nem okozott, mert csak egyszerű rovat-átru-

Next

/
Thumbnails
Contents