Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
RÁKOS VIDÉKE 13. szám. 2 tes berendezésének emelésén fáradozhassék. Egyik mulatságot a másik után rendezte egyedül, minden segítség nélkül, mert a dicsőség szomjúságában minden munkát magának tartott fenn s önmaga végezett. Ezt csak az tudja megbecsülni, a ki valaha ilyesmiben részt vett és munkálkodott. Zsolnay Károly egymaga végezte az egész rengeteg munkálkodást. A nagy harang egyedül az ő fáradozásának gyümölcse, a főoltár legnagyobb részben, és sok más egyéb, a melyet lehetetlen felsorolni. Szinte megdöbbentő végzete a sorsnak, hogy tavaly kijelentette, hogy több mulatságot nem rendez a templom javára. Kimerült. Szegény, ha sejtette volna, hogy igy lesz, akarva, nem akarva! Kidőlt, mint hatalmas, erős fa, hirtelen, váratlanul a reá tört viharban. Nincs többé ... Itt hagyott bennünket árván, lelke úszik az üdvösség felé, mi pedig zokogva állunk roncsolt porhüvelye körül és sírván siratjuk. Kár érte, mérhetetlen kár, jó ember volt, becsületes ember volt, derék ember volt. . . Úgy látszik, egy hűséges őrtálló lélekre volt szükség az örök fényesség hazájában, hogy elhívták tőlünk. Mit tehetünk? A mit ő tenne a mi helyünkben: Legyen meg a Te akaratod . . . Amen! Zsolnay Károly! Kedves, jó czimboránk, hallgasd meg utolsó bucsukiáltásunk : Isten veled! * Zsolnay Károly példás élete emlékezetes marad mindörökre a becsületes és tisztességes emberek előtt. Adja az Ég, hogy példája követőkre találjon, az ő szivében lobogott eszme uj talajban újra és örökre megéledjen. Élettörténete nincs. A mi volt, azt elmondottuk már szó között. Hirtelen, váratlan ragadta el a halál három kicsike leányka gondoskodó atyját. Halála előtt tiz- tizenkét nappal lett beteg. Gyomorbaj gyötörte, mely hirtelen támadt. Otthon kezelték lakásán, s midőn .a múlt hét péntekjén bement hű barátja, Schwarczl József karján a szent István kórházba, már minden későn volt. Két napi késedelem ölte meg. Szombat reggelre kiszenvedett. Sok csapáson vergődött keresztül, különösen végtelenül szeretett felesége halálakor. Most már kissé megnyugodott, előrehaladt s most lett volna némi nyugodalmasabb jóléte, ha meg nem fosztja tőle könyörtelen sorsa. Barátai közbenjárására a rákosszentmihályi temetőben helyezték örök nyugalomra. Itt pihen, az ő szeretett földjében. Temetésén barátai és ismerősei roppant nagy tömege vett részt. Szentmihályon a templom előtt Kratochwill József plébános szentelte be, Fehér János lelkészünk segédletével. A szertartás végeztével a nemeslelkü plébános magasan szárnyaló beszédben emlékezett meg az elhunyt kiváló érdemeiről s mint követendő példát, mintaképet állította a hívők elé a kiket utjának követésére buzdított. Szép, lélekemelő volt Kratochwill plébános ez önfeláldozó készsége, melylyel egyháza hűséges fiának emlékét akarta különösen megtisztelni. A temetőben szivettépő jelenet volt, midőn a szentmihályi czigánybanda eljátszotta az elhunyt három legkedvesebb nótáját, a melyek hangjai mellett csak nemrég is olyan vidámnak, olyan boldognak láttuk. Nem maradt szem szárazon, elfacsarodott volna a szive még az idegennek is. A friss hantot számtalan koszorú borította be, a rokonok, jó barátok kegyeletén kívül számos testületé. A fővárosi tisztviselők két zöld-sárga-kék szalagos koszorút is küldtek : egyiket a tisztviselők, másikat a X. kér. elöljárósági kartársai nevében. Számos egyesület is megemlékezett róla. Feltűnt ezek között a Rákosszentmihályi Sporttelep zöldsárga szalagos koszorúja, mely egyik legrégibb tagja iránt érzett kegyeletét tolmácsolta. Emléke élni fog, mig e helyen ember lakik és Istennek oltára állani fog! Egy év. — Mátyásföld 1904-ben. — A mátyásföldi nyaraló-tulajdonosok egyesülete életében ismét egy eredményekben teljes év, — megalakulása óta immáron a tizenhatodik, — telt el, a melynek képét kisded keretbe szorítva az egyesület választmányának előttünk fekvő évi jelentéséből igen áttekinthetőleg idézhetjük magunk elé. Az egyesület választmányának főjellemvonását e négyszó fejezi ki legtalálóbban : szép és munkában gazdag együttműködés. Erről meggyőz bennünket az évi jelentés, mely egyúttal arról is tanúságot tesz, hogy a közgyűlés jobb kezekre alig bízhatta volna az egyesület ügyeinek intézését. Ez a választmány valóban a legönzetlenebb testület, mely egyéni érdekek félre- tételével csupán csak az egyesület, illetőleg Mátyásföld felvirágoztatására és boldogulására törekszik. Csoda-e, hogy ily eredményeket ér el ? Tagjai között az egyesület szinét-javát találjuk, a vezetőség pedig ennek is a tetejét foglalja magában. Teljes elismerés illeti minden tagját, kik rendkívüli buzgósággal teljesitik feladatukat, a mintaszerű titkár, Szendy János lelkiismeretes vezetése alatt. A választmány azonban minden igyekezetével, legtakarékosabb sáfárkodásával sem volt abban a helyzetben, hogy rendes kiadásait a rendes folyó bevételekből fedezhette volna, mert oly kiadások merültek fel ez év folyamán, a melyek elkerülhetetlenné tették, hogy a telekvételári jutalékból származó pénztári készlet e czélokra fel ne használtassák. Ez természetesen az egyesület számadásaiban zavart nem okozott, mert csak egyszerű rovat-átru-
