Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
2 RÁKOS VIDEKt 2. szám Nyilvánvaló dolog, hogy a takarekpénztar és hitelszövetkezet két egészen más intézet, melyek egymást még csak nem is érintik, egymásra legfeljebb csak annyiban lehetnek kellemetlenek, hogy az alakulás időpontjának közösségéről eredőleg a közönség megterheltetését fokozzák ok nélkül. Ám azért ne nigyje senki sem, hogy Rákosszentmihály egész közönsége teljes erővel állott mindegyik zászló ala. Dehogy; azzal kell küzködni, hogy a másik rész felet meghódítsák, a másik felét pedig nem is hívják, pusztán a szimpátia és antipátia kérdése miatt. Ebből j viszont nem következik az, hogy a dolgok nem fognak sikerülni, hanem igenis, hogy két- j szeres erőfeszítéssel lehet csak mindent elérni. De még egy érdekes következménye lett a látszólagos vetélkedésnek. Rákosszentmihály a : takarékpénztár alapítására megnyerte Mátyás- , föld egyik tekintélyes részét, a miből azt lehetne hinni, hogy ezek viszont meghódították a má- 1 sik részt. Ámde ez a másik rész. nem latva tisztán a viszonyok mélyére úgy gondolkozott, j hogy ha Szentmihály úgyis alapít hitelszövet- : kezetet, akkor csináljuk meg mi a takarék- pénztárt Cinkotán s szövetkezett Cinkota java« * részével s most fáradozik a harmadik pénzintézet érdekében. Erről szinten hangoztatják, hogy nem áll ellentétben a másik kettővel, utaik egymást nem keresztezik, azonban, hogy meg- birja-e vidékünk a hármas mozgalmat, mégis méltán aggodalmat kelthet! Nem célunk és feladatunk igazságot tenni közöttük. Szívből kívánjuk a boldogulást valamennyinek. De jó urak, a sorrend! a tervek fontossága mégis megállapíthatott volna valami fokozatot az indulásban s nem kellene épen egy pillanatban három fele cibalni a publikumot, melynek véleménye — értve a kivül álló idegent, fővárosit — milyen könnyen ingataggá valhatik az ilyen egyetértés lattára! Ez csak a legszembeszökőbb példa volt. i Tudnánk mi eseteket a legközelebbi múltból felsorolni garmadával. A Rakosszentmihalyi j Sporttelep otthont akar magának alapítani, j hogy célul tűzött társadalmi tevékenységét fokozhassa s eredményesebbé tehesse. A közönséget még próbára sem tették, már figyelmét társaskör célzattal megalapított asztaltársasag- gal igyekezett elvonni a közönség másik része. Szó sincs róla, ez sem ellentet, de egyiitiidőszerüt- lenek s lohasztjak az egymás iránt keltett érdeklődést. Csaknem mindenben és mindenütt igy kell ezt tapasztalnunk; községi ügyekben, adókérdésekben, társadalmi stb. törekvésekben nélkülözzük az igazi összetartást. Pártokat ismerünk most is. a mikor már megszűntek a pártoskodás választó falai. Személyes tekintetek lesznek úrrá rajtunk, a mikor közügyekről van szó ; az igazi lokáh's patriotizmust fölé helyezzük a nagy és fontos közös céloknak, a melyek elősegítésével egyik község épen úgy mint a másik, egyik telep épen úgy mint a másik a közös jót művelhetné sokszorta eredményesebben és hathatósabban. Egyesült erővel, uraim! Ez legyen a jelszó önzetlenül es törhetetlenül. Ifjúsági egyesület Rákosszentmihályon. Az elmúlt vasárnapon alakuló gyűlését tartotta Rákosszentmihályon egy olyan egyesület, melynek — már is szépen szaporodó egyleteink között — őszintén a legjobb sikert kívánom. Az uj kör az „ifjúsági egyesület“ nevet vette fel s az önképzést tűzte célul maga elé. A helybeli állami iskola tanítótestületének egyik tagja, mint az uj kör igazgatója, az áll. iskola hefyiségében maga köré gyűjti a 21 éven aluli ifjakat s gondoskodik arról, hogy a szabad vasárnapokat kellemesen s mégis hasznosan tölthessék el. E törekvés méltó kiegészítése annak a nagy elvnek, amely fennen hirdeti, hogy „csak egészséges testben lehet egészséges lélek“, méltó kiegészítése ifjainknak a test művelésére irányuló becsületes igyekvésének. Miközben ezen önképzőkör alapszabályait lapozgatom, el-el vonul lelkem előtt egy-egy engem kellemetlenül érintő kép, melynek megváltozását, a jelenlegi viszonyok gyökeres javulását várom a most felvetett s lelkesen fogadott nemes eszmétől. Összehasonlítom egyes vonatkozásaiban a mai állapotokat az én diákéveim emlékeivel. Visszagondolok a mi időnkre, amikor még a VI1. és Vili. osztályú gymnazista sem mert cigarettázni, nem járt az esze mulatságon, kerülte a korcsmát, s megtartotta az iskolai fegyelmi szabályok intézkedéseit, mert hiszen lépten- nyomon ki volt téve annak, hogy egy-egy professzora eléje toppan és elnyeri büntetését. Nem állítom, hogy a fővárosban nem rosszabbodhatott esetleg ez az állapot, bár a meglepetéstől való félelem — azt hiszem — ma is erősen visszatartja még a szabályok áthágásában virtuskodó diákokat is, azt azonban egészen bátran vallom, hogy az itteni állapotokra lényeges befolyással volt diákjainknak a fővárostól való teljes internáltsága, mert itt el se kell rejtenie cigarettáját s biztos affelől is, hogy senki se kíván írásbeli bizonyítványt arról, vájjon kivel volt előző este a vendéglőben ? Az idősebb diákokon nem csodálkoztam annyira, mert a legtöbb vidéki városban — a fővárosi neveléstől teljesen eltérőleg — a felsőbb osztályú gymnazistákat már bevonják mulatságrendezés s egyéb oly dologba,
