Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 11. szám. bereknek? Mert nekünk kell a vigasztalas. Te j boldog vagy. Mi gyászolunk, Te üdvöziilsz. Bízunk és hiszünk: miként Te bíztál és hittél s szeretted hitedet és felebarátaidat. Emlékedet megőrizzük s mint dicsőséges j példát tanítjuk fiainknak. Az a tábla, mely emlékedet utcánkon hirdeti, a mai naptól fényes leszen s mi levesszük kalapunkat, ha előtte elhaladunk. Bántotta eddig szerénységedet, most minket bánt, midőn könnyet csal a szemünkbe, — sóhajt ajakunkra. Emlékedet látjuk minden fában, minden zöld levélben, fakadó bimbóban. Mert alkottál s alkotásod fennmarad s megőrzi nevedet, fenntartja emlékedet. Búcsúzunk. A földi pálya megszakad, de a lelek, az erkölcsi tartalom, a becses rész megmarad. Nincs miért búsulnod. Ha rövid volt is, de szép volt, mint csöndes, tiszta, nyugodt, zavartalan álom. Folytasd álmodásod s imádjad érettünk az Urat, kinek bölcs rendelkezése vezet bennünket titkos utakon, titkos cél fele. Farkas ígnácz, Isten veled! * Farkas Ignác építőmester ismert, derék polgári családból származott s a maga erejéből küzdötte fel magát arra a polcra, honnan most váratlanul ledöntötte a könyörtelen halál. Ifjan nősült j s a legnagyobb szorgalommal dőlt feladatának, hogy családja jóllétét biztosítsa. Vállalkozásai, melyekben közmondásos realitása és tisztessége csakhamar szép hírnevet szereztek számára, kezdettől fogva szép sikerrel jártak s rövid időn becses vagyonra tett szert. A józsefvárosi polgárság egyik tisztelt alakjává fejlődött s a VIII. kér. választmány agilis tagja lön. Nem volt jótékony vagy hazafias mozgalom, a melyből hiányzott volna. Sohasem akart harácsolni, — a leghiggadtabb számadásokat készítette, — munkásaival a legutolsó napszámosig jól bánt s őket méltányosan díjazta. Ezért minden embere valóságos szeretettel ragaszkodott hozzá. Nem a mások kárán, mások zsírján vagyonosodon, hanem a becsületes munkássága révén A Rákosvidékén, a nyolcvanas évek elején kezdett szerepelni. 1886-ban a Fehérló Szállóban, a Walter Farkas-társaság pendítette meg az eszmét a mai József főherceg-telep megalapítására Itt verődött össze a körülbelül száztagú egyesület, mely a Krai- csovits Ignác harmincholdas földjét megvásárolta és parcelláztatta. A tagok a telkeket kisorsolták egymás között (körülbelül 60 krajcárt fizettek négyszögöléért a közutakat is beszámítva) s 1887-ben végleg megalakult a József főherceg-telep egyesület. Ám az egyesület eleinte rossz kezekbe került Farkas Ignác még csak alelnöke volt, tevékenysége köre szűk határok közé szabva — Az elnök gazdálkodása kifogásokra adott okot, — visszaélések nyomára jöttek, — irgalmatlan veszekedések, zavarok forgatták fel a szép reménynyel indult telepet s már-már bomlástói lehetett félni, midőn Farkas, egyelőre mint ügyvezető alelnök, majd a legelső tisztujitás után mint elnök a kezébe vette az ügyeket. Buzgalma, áldozatkészsége, ritka megbízhatósága elsimította az ellentéteket s néhány év alatt virágzó teleppé varázsolta a félig feldúlt uj otthont. Ez elnöki tisztét a legzavartalanabb közmegelégedésre töltötte be a míg csak az egyesület a közbirtokos egyesületbe végleg bele nem olvadt. A békés összhangban végzett önzetlen munka igy termette meg gyümölcsét: Farkas Ignác vezetése alatt a József főherceg- telep egyik mintájává lön Magyarország hasonló szervezeteinek s az ifjabb Almássy Pál-teleppel magja és gerince lett a főváros tőszomszédságában alakult nagyjövőjü községnek Rákosszent- mihálynak. Otthont, egészséget, vagyont juttatott e bámulatos fellendüléssel a tisztes munka verejtéke azoknak a bátor híveknek, kik a merésznek tetsző vállalkozásban osztályos társaiul szegődtek. 1893-ban Borhy János, Pál fi János és Farkas Ignác teremtették meg a pusztaszentmihályi lóvasutat, bámulatos fáradság, agitálás és munkálkodás révén. A lóvasut részvénytársaság azonnal elnökévé választotta Farkast, ki tisztét haláláig híven betöltötte. A lóvasut minden irodai teendőjét, pénztárát díjtalanul végeztette és kezeltette tíz éven át, a legteljesebb elismerésre méltón, féltékeny lelkiismeretességgel és odaadással. Nemes szivének egész szeretetével csüngött ezen a vállalkozáson, melynek java és fejlődése legféltettebb gondja volt utolsó percéig. Hogy az a munka közönséges értékben mennyit fejez ki, — a mit Farkas Ignác a lóvasutért áldozott — most érzik csak könnyező utódai. De nincs ember, a ki ne szeretné, ne méltányolná ezt a vállalatot, mely Szentmihály sikerének legfőbb titka. Üzlet, melyet mint valami közjótékonysági intézményt humanus alapon, csupa beczéző szeretettel és a haszonlesés árnyéka nélkül vezetnek a közönség, a lakosság javára. Mondottuk, hogy Farkas Ignácot törhetetlen^hazafiasság vezérelte. Ez az érzés nem bombasztikus tirádákban nyilatkozott meg nála, hanem cselekedetekben. Üzlete körében mint keresett építőmester, ha anyagi áldozatába került is, csak magyar munkással, magyar mesteremberrel dolgoztatott. Idegen nyelvű ajánlatokat el sem olvasott, hivatalában német szót meg nem tűrt, még a külföldi ágenseket is elzavarta, ha nem magyarul szólották hozzá. A magyarosodás terjesztésén is sokat fáradozott. Teljes odaadással támogatta a törekvéseket, hogy Szentmihályon iskolák létesüljenek. A József főherczeg-telep egyesület kebelében ő gyűjtötte össze a szükséges összeget, hogy a ma is meglevő telket — iskola czéljaira megszerezze. Itt most gazdasági iskola faültetvényei vannak, addig is, míg rendeltetésére fel lehet használni. Rákosszentmihály község e telket tehermentesen át is vette az egyesülettől. Az iskolagondnokság első elnöke ő lett s e tisztét is haláláig híven és igaz lelkesedéssel töltötte be, minek egyik szép tanúsága az a szimpátia, melyet a kir. tanfelügyelőség részéről községünk számára megszereznie sikerűit. A községi ügyekben agilis és irányadó szerepet vitt. Sok érdeme van a községgé alakulás munkálataiban. Csömörön már évek hosszú sora óta képviselőtestületi tag volt s utóbb Rákosszentmihály on is. Szerette vallását, buzgó híve volt. A róm. kath. templom megteremtésében fáradhatatlan munkásságot fejtett ki s áldozat- készségében nem ismert korlátokat. Csak akkor, a mikor a saját személyéről volt szó. Mert Farkas ígnácz nem kereste a feltűnést, nyilvános elismerést soha. Jellemző epizód életéből, hogy mikor a szentmihályi templom márványtábláinak felállítását elhatározták s kimondották volt, hogy bizonyos készpénzadomány (200 kor.) után az adakozó nevét a márványtáblákon megörökítik, öt is felszólították, hogy adományait egészítse ki a hiányzó néhány fillérrel, hogy nevét szintén kivésethessék. Farkas ígnácz ekkor — talán először életében — megtagadta az adakozást s egyenesen tiltakozott nevének a templomban leendő megörökítése ellen. így cselekedett ő, a kinek szive, tárcája minden barátja, sőt minden embertársa előtt nyitva állott mindig. Mert ha arról volt szó, hogy valakinek szívességet tegyen — ha látta, hogy a kérelmező tisztességes úton kereskedik — mindent elkövetett, habár először látta is életében a hozzáfordulót Ezek voltak nagyjából működése körének főbb pontjai. Hogy e rajz nem teljes, tudjuk jól; de hiszen sokkal ismertebb volt Farkas Ígnácz, hogysem tőlünk várjanak róla pontos fotográfiát. Mindössze 55 évet élt. Harminchármat ebből boldog családi élet kötelékében. Özvegye, Csukay Anna, évek óta betegeskedik s a súlyos csapás sujtoló keze alól szerető rokonok védőkarja óvta, mígnem lassanként tudatára adják a kegyetlen valóságot Két fia siratja ezenfelül, dr. Farkas Géza, az állatorvosi főiskola tanára, a fiatal tudós, ki korán elért fényes sikereivel a legédesebb öröm perceit szerezte a legjobb apának — és Farkas Elek, lapunk volt szerkesztő-tulajdonosa s atyjának hű munkatársa, kit nem kell a Rákos Vidéke közönségének be
