Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
IV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1904. vasárnap julius 17. 29. szám. ß ß RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POLGÁRI DALKÖR ÉS AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Sashalom-utcza 3. szám. Fiók-kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségiiroda: Budapest, Vili., Losonczi-utcza 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 korona Fél évre ..........................4 „ Ne gyed évre......................2 „ Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Pletyka. Úri ember nem foglalkozik a más dolgával, ha ahhoz semmi köze sincsen. Úri ember nem foglalkozik a más dolgával, ha azzal annak kárt okoz. Úri ember nem beszél olyasmit, másnak a háta megett, a mit szemtől- szembe meg ne mondana neki. Végre úri ember a felebarátján segit, ha tud, de nem gyalázza és nem ártja bele magát családi és magán dolgokba, mikor az sem reá nem tartozik, sem abból neki, vagy a pletyka részesének érdeke vagy előnye nem származhatik. De sőt igazi úri ember ilyen módon még az igaz érdekét sem érvényesiti, hanem megelégszik a tisztességes egyenes úttal. Nem kell dühbe gurulni, csak ethnografiát Írunk. A viczinális természetrajzának egyik jellemző vonására vetítünk élesebb világosságot. Emlékezünk egy régi, derék professzorra, a ki azt mondta, hogy a tanítványai egyen- kint korrekt, tisztességes fiatal emberek, együtt egy csomóban azonban fékezhetetlen horda. Ilyesfélét már a közéletben is hallottunk, még pedig igen előkelő testületekről s úgy látszik ez a közösségnek, a sokfejü tömegcsoportnak egyik rendes tulajdonsága. Nos tehát, ilyenforma a viczinális közönségének nagyobbik része is. Tudja Isten, az unalom, az utazás alterá- cziója vagy mi lehet az oka : a mi közlekedésünk legcsufabb fűszere a pletykázás, mások szennyesének mosogatása, embertársaink legtöbbször igaztalan szapulása, leggyakrabban minden igaz ok, czél és érdek nélkül, pusztán csak azért, hogy az utazás egyhangúságát élénkítsék. Megszűnik aztán ilyenkor minden igazságszeretet, lelki jóság, sőt gyakran még a tisztességérzet is s megered a kegyetlen, sivár, őrlő malom, mely vad zakatolással emészti távollévő embertársunk minden tisztességét, nem ritkán egyéni önérzetét, családi boldogságát, férfiúi becsületét. Megdöbbentő példáira emlékezhetünk már vissza e rideg moloch munkájának, melynek szájába kifogástalan úri emberek, becsületükre féltékeny férfiak és nem egyszer kényes ur- hölgyek szállítják a kitűnő anyagot. Ugyan hány komoly és okos dolog dőlt meg már azon a réven, hogy a viczinális utazás esetlen és Ízléstelen vitái személykérdéssé gyúrták át, állítólagos függönymögötti momentumokat ránczig?ltak hajuknál fogva előtérbe s oktalan és avatatlan vitával elmérgesi- tették és meggyülöltették mielőtt még valódi értéke a köztudatba juthatott volna. Hány családi boldogságot dúlt fel a gyatra híresztelés és az oktalan pletyka maró gyanúsítása? Hány becses ambicziót törtek le, hány hasznos munkáskezet lankasztottak le a dologíalan szórágás, igaztalan kritizálás fullánkjai? Mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük e keserű megjegyzések igazságát, mégis tűrjük, sőt elősegítjük ez állapotokat. Miért? Lustaságból vagy léhaságból, avagy pedig egyszerű gyengeségből. Ám ha megismerjük a bajt, csak akaratunkon áll, hogy segítsünk rajta, orvosszert kerítsünk ellene. Ha akad közöttünk gyenge, ingatag lelkiszegény, ki magát érdekessé tenni egyéb módon nem tudja: klotürt a szájába! Ne segítsük és mulassunk rajta, hanem hallgattassuk el, szükség esetén rekeszszük ki a társaságból és vessünk véget e tűrhetetlen és szégyenletes állapotnak. Mutassunk ajtót a hitvány pletykának, — ne hallgassuk meg a gyatra károgást. Lassanként visszatér igy közénk a normális állapot s visszatér közénk, mindennapos uti- társak, jóindulatú szomszédok közé az erkölcs, melyet a viczinális zakatolása elfojtott, fojtó füstje bekormozott. Akkor azután a viczinális utazás kellemes együttlét lesz, tisztességes eszmecserének kifogástalan alkalma, becsületes emberek szives találkozása. Mi szükségünk lenne nekünk a mocsokra, a tiszta, üde, éltető levegő helyett? Mai számunk 10 oldal.
