Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
IV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1904. vasárnap, január 24. 4. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIYATALOS LAPJA. A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY1 SPORTTELEP ÉS A POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Sashalom-utca 3. sz. Fiók-kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili., Losonci utca 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Kiadótulajdonos : FARKAS ELEK. Előfizetési ár: Egész évre ......................8,— korona Fé l évre.......................4.— n Negyed évre .... £— „ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Vendéglői záróóra. Rákosszentmihály nagyközség Budapest székesfőváros közvetlen tőszomszédságában fekszik, lakossága csaknem kivétel nélkül a főváros közönségéből kerül ki, legnagyobb részében középosztályu intelligencia, hivatalnok, s egyéb — úgynevezett «latájner». Nagy számban van még iparos, kereskedő, altiszt, postás, hivatalszolga stb. Földművelő, paraszt, mondhatni semmi és napszámos teljesen elenyésző számban. A közönségnek ez az eleme Szent- mihályon, valamiként a nagyvárosok közvetlen közelében nyaralótelepekből alakult községekben általában — jelentéktelen. Következéskép a község berendezkedésének is úgy kell történnie, hogy a közönség jellegének s igényeinek megfeleljen. Ám ez az igény nem minden téren érvényesülhet kellő mértékben. Hiában, csak egy vékony határmesgye választja el a községet a fővárostól, az mégis már a vármegye területén van, s a vármegyei rendszabályok igazgatják. Pestvármegyének egyik szabályrendelete úgy intézkedik, hogy a megye területén levő vendéglők, kávéházak s egyéb hasonló természetű üzletek télen 10, nyáron 11 órakor bezárandók. Szentmihály a vármegye egyik községe lévén, e szabály reá is teljes mértékben vonatkozik. Nem szükséges apróra magyarázgatnunk, hogy e rendszabály minő visszás állapotot teremt. Közönségünk, — fővárosi élethez szokott lakosság — nem viselheti béklyóit ennek a fületlen rendnek, melyet kisközségekben az értelmetlen köznép védelme tesz szükségessé és helyessé. A napi foglalkozásban fáradt ember — különösen ha nem családos — este 9 óra felé juthat el a vacsorái pihenőig, békés eszmecseréig ; a rideg rendszabály kiűzi községünkből s beszorítja a fővárosba, hogy vagy végleg elmaradjon, vagy a késői vonattal botorkáljon haza. Elöli a társadalmi élet már-már gyökerező csiráit, korlátozza az intelligens közönség kényelmét, jogos szabadságát, megfosztja vendéglőseinket a szükséges jövedelemtől, megélhetésüket kockáztatja, s rákényszeríti őket, hogy ott és úgy szerezzek a hasznot, a hol és a hogy lehet, s ezzel végkép megdrágítja a szentmihályi életet. Mindez a jogos panasz eddig is meg volt, de kevésbbé élesen. A bölcs gyakorlat megszelídítette a merev szabályt, s azzal, hogy a kivételes engedélyt az elöljáróságnál rövid úton ki lehetett kérni, az üzletemberek és közönség érdekét nagyjából megvédelmezte. A járási szolgabirósághoz azonban panaszok érkeztek, hogy a vármegyében elszaporodott az éjjeli csendháborítás. Nosza a pontos hivatal szigorú rendeletet adott ki, a záróórák betartása érdekében s egyúttal a községektől megvonta a jogot, hogy az elöljáróságok rövid úton adhassanak ki a meghosszabbításra engedélyt s ezt a jogot kizárólag a szolgabiróságnak tartotta fenn. Aszolgabirói hivatalban úgylátszik szintén csak aktákat intéznek el. Szigorúan a megcsontosodott sablon szerint, gondolat és érzés nélkül. A rendeletet, mely a bakafántos legények megrendszabályozására szólt, kiadták Rákosszentmihálynak, a fiók fővárosnak is. De ez csak felületesség volt ugyebár, — sablon, — nincs semmi veszedelem: bizo-
