Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 4. szám. nyosan nem vették észre a kis tévedést? Az érdekelt vendéglősök ilyen gondolatokkal eltelve alázatos instanciát nyújtottak be a balfogás kireparálása érdekében. Megírták, elküldték szépen. Nagy pecsét, alatt pedig megjőve a felelet: a járási szolgabiróság nem enged a jussából; neki semmi köze a más bajához, se publikumhoz, se vendéglőshöz. Meg vagyon írva: csukják be a boltot, ezek meg takarodjanak haza; — ha pedig találkozni akarnak egy kvaterkára, hát elébb — néhány nappal — járuljanak a szolgabiróság elé, utazzanak Gödöllőre s a községi elöljáróság Iáttamozott es ajánlott kérelmére talán megkapjak a kegyes engedélyt. Hohó uraim! Megálljunk. Nincs okunk eddig a gödöllői járás szolgabirói hivataláról se rosszakaratot, se tudatlanságot feltételezni, így hát bizonyosan nem olvasták el a szegény folyamodók kérvényét. De ha nem olvasták, nyissák ki a szemüket és fülüket: lássanak és halljanak — s értsék meg, hogy ez a rendelkezés megokolatlan, lehetetlen, tűrhetetlen és kivihetetlen. Rákosszentmihály on két esztendő óta nem fordult elő éjjeli csendhaboritas. Rákos- szentmihályon intelligens emberek laknak, a kik köszönik a gyámkodást, de nem kérnek belőle. Rákosszentmihály községének és polgárainak jövedelemre s megélhetésre van szüksége s ennek lehetőségétől nem szabad megfosztani. Legkevésbbé sem szabad pedig oktalan zaklatással terhelni. Ha már mint specziális viszonyok között elő községet az általános szabályok alól nem veszik is ki, állítsák legalább helyre a régi állapotot s bízzák meg újból a község elöljáróságát az engedélyek kiadásával. Se a közönség nem szolgált rá a Gödöllőre való ráncigálásra, se az elöljáróság a megbízás megvonásara. Gyors és alapos intézkedést kérünk. Lecke. (Levél a szerkesztőhöz.) „Kemény leckét kaptunk.“ így kezdődik a Rákos Vidékének múlt heti vezető cikkelye és — azonosítván magát, úgy látszik, Rákosszentmihály nagyközséggel, — elmondja az annak adott lecke történetét. Én nem szándékozom leckéztetni senkit, de egynéhány felvilágosító sorra az az ösmertető cikkely mégis csak rászorult már csak azért is, mert a „Rákos Vidéke“ az én időmben követett irány folytatását ígérte, az pedig a tökéletes részrehajlatlanság volt. Térjünk hát a tárgyra. Abból, hogy a vármegye nem hagyta jóvá a rákosszentmihályiaktól elfogadott költségvetést, még távolról sem vonható le az a következtetés, hogy az „nem reális“, csak az, hogy a vármegyei sablonnak nem megfelelő. Hiszen amazt elfogadták a községi ügyekben tájékozottak és megsemmisítették tökéletesen idegenek, a kik a részletekkel a Jlegkevésbbé sém ösmerősek. v - ' 1 ■ Még különösebb, hogy ebből vonja le a cikkely azt a következtetést, hogy „meg kell szüntetnünk a torzsalkodást és erőszakos politikát minden oldalról és egyesitett figyelemmel (?) össze kell tartanunk, vagy különben lejáratjuk magunkat mielőtt még valamit produkálhattunk volna.“ Ugyan, nem tudhatnám meg tisztelt szerkesztő ur, micsoda torzsalkodás előzte meg a költségvetési határozatot és micsoda erőszakős politika nyilatkozott meg abban ? Vagy talán a leszavazás volt erőszakos, a mikor bizonyára mindenki a meggyőződését követte? Vagy éppenséggel a fölebbezés, a mit ne tessék a költségvetés megszavazóinak terhére írni? A fő ludas — ügy látom — az á 6000 korona, a mit a rákosszentmihályiak Csömörtől várnak s a melyről a leszámolás — a cikkely szerint — kérdés mikor történik meg s akkor is kap-e Rákosszentmihály község valamit? Vagy kap-e egyáltalán valamit? Az idén valószínűleg semmit. Szóval a bevétel nem „kétségtelenül előre látható." Tisztelettel bátorkodom megkérdezni a tekintetes Szerkesztő urat, tudja-e (én úgy emlékszem, tudja), hogy a csömöriektől való követelésnek ezt a 6000 koronányi összegét hat esztendővel ezelőtt a szent- mihályi és csömöri kiküldöttek a csömöri jegyző részvételével a kiküldött miniszteri biztos hozzájárulásával állapították meg és hogy hat esztendő alatt Szent- mihály adókontigense igen nagyot nőtt. És hogy ilyenformán a „Rákos Vidéké'-nek nem halasztó kérdéseket kellene fölvetnie az elszámolás megejtését illetőleg, hanem sürgető cikkelyeket közölnie. És hogy, mint Rákosszentmihály érdekeit védő hivatalos lapnak nem a kétségeskedést kellene szítania, mikor Szentmihály anyagi dolgairól van szó ? Hiszen Csömör is majd megvédi a maga érdekeit annak idején bizonyára — ellenségeskedés nélkül. Hogy ez nem „kétségtelenül előrelátható jövedelem“, nem tagadom, de nem lenne szives ilyet — a szó igaz értelmében — felsorolni csak egyet is? Hogy a kiadások többlete bajt fog okozni, azt a különválás előtt kellett volna mérlegelni, mondja utóbb a közölt leirat. Az előreszámítás volt irreális. Melyik előreszámítás? A mit a szentmihályiak, a csömöriek a miniszteri biztossal együttesen állapítottak meg, s a mit a vármegye a belügyminiszterrel együtt jóváhagyott? Igazán csodálatos, hogy erre ugyanaz a vármegye csak most jön rá. Hja, igy van ez, mikor a képviselőtestület a költségvetésben olyan „fölösleges kiadásokat“ tűr meg, mint a költségvetés kinyomatása és kiosztása, a mely pedig az egyetlen biztos módja a pénzügyi kezelés legnagyobb nyilvánosság előtt történő ellenőrzésének ! Oh, szent együgyüség! És ugyanez a hatóság kéri a közönséget (a melytől a nyilvános ellenőrzés eszközét el akarja venni), hogy a „képviselőtestület ilyen színezetű határozatait föllebbezze meg.“ Ne tessék nevetni! Komoly határozatról van szó, „kemény leckéről.“
