Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
25. szám. RÁKOS VIDÉKE szesül. A műsor sikerének egyik legméltóbb részese ő, kinek a használt hangszer nem eléggé tökéletes hangolása következtében támadt nehézségeket is le kellett küzdenie. Dr. Peleky Gyula nagyon lendületesen játszotta el utána zongorán Liszt „Viharindulóját“, a mii roppant nehézségeit nagy köny- nyedséggel küzdve le. — Paller Lajos műkedvelő ritka szép bassz-bariton hangja az egész fővárosi sajtóban nagy elismerésre talált a Beet h owe n mise vigadói előadása alkalmával, hol mestere, Bellovits Imre vezetése alatt énekelt szóló szerepet. E hang szépsége és terjedelme egyenesen a színpadra mutatja az utat, melyet, bog}7 nem követ az egyébbként is rendkívül szimpatikus, fiatal műkedvelő, vétket követ el. Szűnni nem akaró tetszés zúgott fel a most előadott Hart m a n n-féle „T anhäuser“ W o 1 f r a ra ábránd nyomán is melyet a legteljesebb mértékben, bőven megérdemelt. — öt, valamint előbb Mihályffy Irént Gaál Pál zenetanár kisérte precízen. — Bájos tavaszi fuvalom járta át a forró termet a következő két mű or szám alatt. Karapis Miéi és Ilona műkedvelő testvérpár énekelt el egy bokrétára való magyar dalt, behízelgő hangon, az ifjúság minden üde bájával ékesített mély érzéssel. A közönség alig győzött betelni a hallásával. Leszik Ilonka és Pfeiffer-Karliczky Ilonka kettős éneke Konti „E leven ö r d ö g é- ből“ is szép tapsokat aratott. Kedves hangú, szép, két kis leányka; előadásuknak különös bájt kölcsönzött az a némi fiatalos elfogódottság, melylyel a közönség elé léptek. Ráadás nélkül nem menekültek. Weber Károly tanár betegsége miatt a kíséretet itt is Gaál Pál látta el, a ki próba nélkül is kifogástalanul végezte feladatát. — Biró Lili, a mióta a szentmihályi közönség először hódolt meg művészetének, a prágai Landestheater elsőrangú szerződtetett tagja lett. Most úgyszólván búcsúzni jött hozzánk. Erkel Hun y a d y Lászlójának „La Grange“ áriáját énekelte, tehát egyikét vállalta el a legnehezebb feladatoknak, melyet hogy fényes sikerrel oldott meg, nem kell mondanunk. Hangjának tömör ereje és perfekt énekiskolája nem ismer nehézséget. A prágaiak nemsokára büszkék lesznek uj drámai énekesnőjükre, akitől mi csak úgy búcsúzunk, hogy a — viszontlátásra! — A gazdag műsort Bugyi Perene József fejezte be, ki saját humoreszkjét olvasta fel. Kár, hogy az előadás sikeréből sokat levont az előadó halk hangja s a későre haladt idő, mely táncra, vacsorára csábítgatott. A hölg}ek nagy része igy is kitartott mellette s megtapsolta. A hölgyszereplőknek szép csokrokat, Biró Lilinek hatalmas babérkoszorút juttatott a főrendező gyöngéd figyelme. A táncra természetesen egy kissé későn került a sor, a mulasztott időt azonban igyekeztek kipótolni mindenfelé. A kissé korai időre rendelt különvonatnak ilyenformán csak mérsékelt közönsége maradt, a többi pedig rngta a táncot virradatig. A négyest Mázzántini Lajos rendezte. A pompás mulatság szép összeget juttatott a nagy harang alap gyarapítására. Pontos számadattal csak legközelebb, a végleges leszámolás után szolgálhatunk, — a tiszta jövedelem valószínűleg 200 korona körül van. — Újabban felülfizettek : Pehér János, a szentmihályi lelkipásztor, 10 kor. P i s ehe r Győző, 6 kor. — Goldfinger Gábor és N. N. 5—5 kor. Pilát Pál 1 kor. Schwaczl József, Strahl József és Neszt N. 5—5 kor. L u k á c s Gyurica 4 kor. K r e n e d i t s Sándor 8 kor. M a r t o n Gábor és Schuszter Károly 2—2 kor. B a r m o s Gyula 1 kor. A sekrestyében pedig 0 kor. gyűlt össze legújabban a harangalap javára. Levél a lóvasutról. Egy buzgó olvasónktól figyelemre méltó levelet kaptunk a szentmihályi lóvasut ügyében. Megbecsülni való jóindulat lengi át e sorokat, azért szívesen közöljük, remélvén, hogy ezzel a legjobb szolgálatot teszszük az ügynek is, magának a társaságnak is. íme a levél : Tekintetes szerkesztő ur ! Mindenütt a világon, úgy nálunk is sok az elégedetlen ember. Bár dolgozunk, haladunk, szép eredményeink is vannak, mégis sok minden lépten a panasz. Ez alkalommal én is, bár a béke és a helyzettel megalkuvás hirdető apostola vagyok, egy pil- lanatraszintén ezek sorába vagyok kénytelenállani.Haladunk, község lettünk, közviszonyaik rendeződnek,— van jó közlekedésünk is és mégis ez ügyben vagyok kénytelen, t. szerkesztő ur támogató segítségét kikérni. Nem kell nekem villamos, ha itt lesz annak az ideje és alkalma úgy is meg lesz ami elérhető. De már kérem, úgy a mi, utasok, érdeke, mint a lóvasut társaság és az egész község tekintélye kö- veteli, hogy a külsőségekre is gonddal legyen a társaság. Ilyen hiba ami a segítség ugyan csak nem volna nehéz, hogy mért nem vizsgáltatják meg egyszer, hogy mi oka annak, hogy kis vasutunkon mért olyan komikusán megszokott dolog a kisiklás ? Vagy a váltó az oka, vagy a kocsi, de azt hiszem, a javítás egyik esetben sem volna nehéz, sem százakba kerülő. Aztán meg kérem, ha már maga a társaság a tavalyi bérletjegyek hátán is kinyomtatva kihirdette, hogy a kocsik felszálló deszkáin tilos menet közben állani, hát mért kényszeríti alig egy év elmúltával ugyanaz a társaság erre a közönséget, mért indít kevesebb kocsit, mikor van kocsija s mért szállítja át a V ir á g-vendéglőnél vagy a község- háza előtt a gyéren elfoglalt kocsiról a közönséget a majdnem teli kocsira, mikor ott már valamennyi átszállónak nem jut ülőhely s igy maga a társaság kényszeríti a közönséget a kihágásra, bár ő magát az ismétlődhető halálos katasztrófa esetére a tiltó rendelettel már biztosította. Kérem a t. szerkesztő urat, hasson oda, hogy ezek az állapotok megszűnjenek, mert az első esetben községünk megmenekülne sok tréfás csúfolástól, a másik pedig magának a társaságnak a legnagyobb érdeke. A társaságot hozzá értő és előzékeny úri emberek vezetik, tessék figyelmüket felhívni ezekre s hiszem, hogy rendbe jön minden. Maradván stb. Bérletjegyes. Balesetek. Nem múlik el hét, hogy a helyiérdekű vasúton valami baleset vagy szerencsétlenség ne fordulna elő s ez annál rettenetesebb, mert sohasem a vasút az oka, hanem a közönség csúnya gondatlansága, — a miért felelőséggel senki
