Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
IT. évfolyam. Rákosszentmihály, 1901. vasárnap, május 15. 20. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁG) HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NACYKÖZSÉC HIVATALOS LAPJA. A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOS SZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POLGÁRIDALKÖR ÉS AZ ANXA-TELEP EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Sashalom-ulcza 3 sz. Fiók-kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili., Losonci-utca 22 szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP I elelős szerkesztő ; BALÁZSOVICH ZOLTÁN. 8.— korona 4.— 2.— Előfizetési ár : Egész évre . • . . Fél évre .................... Ne gyed t vre . . Egyes szám ára 20 fill r. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy cgyhasábos petitsor ára 10 fillér. Jótékonyság. Az emberi erények között egyik legelső helyen áll mindenkor az a nemes és jóságos cselekedet, melyet a „jótékonyság“ fogalmával szoktak megjelölni. Újabb időben meglehetősen lekoptatott szó ez, mely nem egyszer üres hiúságot, hivalkodást, önző célokat, sőt — sajnos nem ritkán — valóságos szédelgést takar. Alcás jogcíme a legrutabb visszaélés, a mivel ember — embertársai ellen a konszolidált viszonyok közé felépített társadalomban vétkezhetik. Rút és gonosz, mert épen a legnemesebb, a legbecsesebb érzelmekkel és indulatokkal követi el gaztetteit. Alávaló, ha gonosz szándék nélkül is — de nem a jótettért, hanem önös érdekekért jön létre, s keresi az üres, émelygős reklámot, port hintve a tiszteségesen élő s igy gondolkodó becsületes emberek szemébe, kiket félrevezet, elvakit, s szolgálja azokat a kétes, s mindenesetre egyéni érdekű célokat, a melyek elősegítése a közönségnek, vagyis az emberi társadalomnak legkevésbbé sem érdeke, sem hivatása. Undorral fordulhatunk el e nem ritka kinövésnek kórtünetei láttára, melyek a legnemesebb, mert legemberibb s mégis istenien magasztos cselekedetek diszkreditálását viszik véghez s élnek, tengődnek, mint a testben az őrlő betegség, kenyéradó vetésben a gaz, tiszta búzában a konkoly, egészséges fán a pusztító hernyó. El a csúf képpel! Ha a szervezetet akarjuk megismerni, nem a kóros tünetet kell tanulmányozni, hanem az egészséges test normális, rendes vérkeringését, meg nem rontott, ép és tiszta szerkezetét, anyagát. Az ép és egészséges jótékonyság alapjellemvonása az önzetlenség. Tenni a jót, csupán azért, mert jó, magáért a jótettért, melynek üde forrása a tisztán érző szívben, nemes indulatu, ép lélekben fakad, s melynek a becsületes ambíció, derék tetterő és dicséretes vágyakozás magára a jóra, a megtestesítője. Társ Malmunk szövevényes szervezetében a közjótékonyságnak s az ennek leglényegesebb elemét alkotó egyéni jótékonyságnak rendkívül fontos szerepe jut. Eletberendezésünk végtelen távol áll a tökéletestől s nincs az az állami vagy községi, bárminő más közjellegü működés, hol nemcsak kiegészítő, hanem egyenesen fentartó erejű működése köre ne lenne a jótékonys á g n a k. Nincs olyan mozgalom, vagy igazán nagyszabású intézmény, melynek megvalósításában a jótékonyság munkája a döntő ponton elmellőzhető lenne. Épen e tömeg alkalom és mód teszi lehetővé a fentebb vázolt visszaélések tultengését, a mi azonban nem rontja meg a kivételes bár, de szintén napirenden levő igazi jótékonyság becsét s nem kisebbítheti ennek megérdemelt tiszteletét. Azt mondtuk, hogy a jótékonyság a legbecsesebb emberi indulatok eredménye, az emberi cselekedetek egyik legnemesebb faja. Mondtuk pedig, mert az egyes embernek, tehát az egyénnek az embertársai iránt érzett szeretetéből: a felebaráti szeretet magasztos tőkéjéből származik s az embernek a társadalom szervezete iránti tiszteletét bizonyltja, az embert — a sokat támadott és a legmodernebb korban olyan keservesen kikezdett társadalmi kötelék, rend és szervezet önfeláldozó szolgálatában mutatja be. Ezért legfőképen tiszteletreméltó és minden emberi dicséretre és megbecsülésre érdemes, különösen ama még magasabb színvonalú megnyilatkozásában, midőn nemcsak önzetlenül közérdeket szolgál, hanem ezt a cselekedetét tisztán és kizárólag önmagáért s minden külső kényszerítő eszköz és körülmény közbejátszása nélkül műveli. Mert nagyon ismeretes az a bizonyos társadalmi kényszer, mely az emberek nagy részét a nyilvános jócselekedetek tételére szorítja, sokszor elvévén ezzel a tettnek valódi értékét. Mennél kisebb és kezdetlegesebb a társadalmi kötelék és szervezet, hol a jótékony ember szive javát, földi javainak feleslegét és munkás fáradságának erejét feláldozza, annál gyakoribb e becses l^apunk mai száma ÍO oldal.
