Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
18. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 dr. Demjanovich dr.-ral közös tulajdonul birja ezentúl a szépen fejlődő fürdővállalatot s a közönség kényelmére mint fürdőorvos rendszeres rendelő-órákat fog tartani Mátyásföldön. Az évad megnyílta előtt több heti tartózkodásra külföldre utazott az uj fürdőorvos, hogy a nevezetesebb külföldi gyógyító-intézeteket alapos tanulmányozás tárgyává tegye. A körutazás első állomása Bécs. A lóvasut kérelme. A szentmi hályi ló vasút igazgatósága kéri a közönséget, hogy a viczinális bérletjegyek kiváltásánál vigyázzon rá, hogy helyes jegyet kapjon, mert az utóbbi időben gyakori tévedések a társaságot károsítják s kényszerítik, hogy az utasoktól a szabályszerű jegyeket szigorúan megkövetelje. Adakozás. A ráköss zentmihályí ev. ref. templomalap javára újabban a következő adományok érkeztek be Kiss Ferencz egyházgondnok kezéhez: 8. sz. gyüjtőiven. Libohorszky János gyűjtése : Schwarz Antal —.50, Szabady Gusztávné —.50, Gálossy 1.—, Libohorszky N. 2.—, Dr. Kelemen 1.—, Czibulya Juli 1.—, olvas- hatlan aiáirás —.50, Borhy M. 50.—, Libohorszky Etel 1.—, Libohorszky Róza 1.—, Soltész Andrásnó 1.—, Soltész András 1.—, Stadler Irma —.60, Tóth Lajos 1.—, Libohorszky János 5.—, Libohorszky Erzsébet 1.—, T. S. 2.—, Kiss Erzsi 2.—, L. E. 1.— K. összesen 23.60 korona. 109. sz. gyüjtőiven. Szenes Simon gyűjtése : Brautsch Adolf 1.—, Réhberger Károlyné —.40, Schmidt József —.40, Bottenstein —.40, Stojanovits Kristóf —.20, Stelly Géza 1.—, Szécsi Mihály 60.—, Székely Leó —.40, ifj. Dömény István —.40, Vermes Imre —.50, Gerő Mór —.50, Goldner Ármin —.60, Virágh Istvánná —.40, Schwébisch Antal —.50, Höchstem József —.40. Majer Anna —.40, Máj er János—.40. Liedl Paula —.40, Klemeizel Katalin —.60, Knechtl Irma —.40, Rada János 1.—, Pollák István —.40, Pollák Gyula 1.—, Mottl Ede —.60, Niederkirchner —.40, Gobi —.40, Nagy Károly —.20, Statevics János —.20, Balla András —.30, Balla Eszti —.80 K.. összesen 14.70 korona. Rabló -mese. Nagy riadalom támadt a hét elején a rákos-szentmihály i községházán. Megszólalt Cinkotáról§ a telefon: azonnal csendőröket kéruek, mert a vendéglőben roppant verekedés történt s agyonvertek egy ösmert pincért. Az elöljáróság azonnal megkeritette a csendőr-őrsvezetőt s közölte vele a telefon hirét. A csendőrőrjárat azonnal útnak eredt, de a harmadik utcakanyarodásnál ki jön vele szemben lelkendezve? — Az agyonvert pincér! Vidáman jelentette nagy lihegve, hogy a csendőrsegit- ségre nincs már egyelőre szükség, mert neki bizony semmi nagyobb baja nem esett, mint hogy jól el agyabugyálták s aztán elájult egy kicsit. De már minden rendbejött, sőt meg is békéitek a verekedő kompániával. A pletyka. Szorgalmas, törekvő varróleányról szól az ének, ki keserves munkájával tartotta fenn magát öreg anyjával együtt. A szobaur régen szerette a különben jó nevelésű leánykát, úgy, hogy el is jegyezte. A boldogság fészkének lehetett nevezni a szerény kis lakást, a hol az egyik kis szobában a házi kisasszony kereste a mindennapi kenyeret, a másikban pedig a szigorló orvos bújta a könyveket, hogy minél előbb megszerezze az orvosi oklevelet. Már az orvossá avatás nagy napja is közel volt, midőn egy napon a szomszéd asszonyok valamelyike besúgta a vőlegénynek, hogy menyasszonya minden hónapban egy titkos levelet kap szines bontókban egy nagy úrtól és óva intette a házasságra való lépéstől. A vőlegény kétségbeesve vallatóra fogta menyasszonyát, ki beismerte, hogy minden hónapban kap szines bontókban egy-egv levelet, de hogy kitől, ezt csak az orvosi diploma elnyerése után fogja neki megvallani. A várva-várt nap is bekövetkezett s most már a vőlegény követelte, hogy menyasszonya váltaná be Ígéretét. Éppen elő akarta hozni a gyanúsító ..corpus delicti-‘-ket. midőn az ajtón kopogtatnak és két ur örömmel sugárzó arczczal jelenti, hogy eljöttek Török A. és Társa budapesti bankházából, hogy a mai húzáson nyert nagy főnyereményt a sorsjegy visszaadása ellenében kifizessék. Ekkor azután a menyasszony, a ki véletlenül összerakta a Török bankháztól havonta érkező szines bori- téku leveleket, bebizonyította vőlegényének, hogy nem valami titokzatos levelek voltak ezek, hanem a szerencsés Török bankház, Budapest. Teréz-körut 46 szám alatti főüzletéből jöttek, a hol sorsjegyeit vásárolta s csak a pletyka akarta rosszakararával szerencséjétől megfosztani KÖZGAZDASÁG. Baromfitenyésztés. Irta : Vedrődy Viktor. Ha a tenyésztő tisztában van azzal, hogy mit akar — kutatnia kell, hogy mily úton akarja azt elérni. Terveket készít s előirányzatot, melyben meghatározza a követendő tenyésztési eljárást. Csak akkor felelünk meg működésünk által a tenyésztés fogalmának, ha annak útját — azaz az eljárást — helyesen meg tudjuk választani, ha a helyes elvek alkalmazását a célszerű tartás- és további életföltételek megfelelő betöltésével támogatjuk. A jó tulajdonságokat igyekszünk állandósítani, ha kell megszerezni, a rosszakat kiküszöbölni, mert csak így javíthatunk az állatfajtán. A tenyésztési eljárás megválasztása teháh egyik legfontosabb része az állat- tenyésztésnek. Általában kétféle lehet és pedig: 1. Beltenyésztés, 2. Keresztezés, ezen két főeljárási mód azután, sok többé-kevésbbé jellegzetes módosulatot ölt a tenyésztők kezében. Beltenyésztésnek azt a tenyószeljárást nevezzük, midőn valaki állatait idegen vér kizárásával tenyészti. Indokolt ez eljárás akkor, ha valamely elismert jó fajta birtokában van a tenyésztő, melyet idegen vértől óv — már csak azért is, hogy meglévő jó tulajdonságait el ne veszítse. Ha például egy tenyésztő fajtyúkok beszerzésére szánta el magát s ezeket óhajtja tenyészteni, másként mint beltenyésztés útján haladnia nem volna indokolt. Ebből látható, hogy beltenyésztéshez kezdő tenyésztő csak akkor nyúlhat, ha kellő tőkéje van jó fajállatok beszerzésére. Ez pedig sokba kerül, mert bármely hires tenyésztésből szerez is be valaki fajállatokat, — meg lehet győződve arról, hogy elsőrendű anyagot drága pénzen sem kap — az ugyanis nem szokott eladó lenni. Ki is adná el pl. tenyésztéséből azokat az állatait, melyek saját fajtájuk keretében is kiválnak kitűnő tulajdonságaik révén ! Ezt nem szoktuk eladni, mert ezzel tartjuk fent tenyésztésünk jó hírnevét, esetleg ezekkel gyarapítjuk is azt. A mit eladásra bocsátunk, az lehet igen jó — de még sem a legjobb. Azt hiszem, ebből kiviláglik az, miszerint prima-anyagot vagy nem kaphat az ember, vagy ötszörös áron — kérdés azután, jövedelmező lenne-e az a tenyésztés, melynek magállatait ilyen mérvben túlfizettük ?! Aligha lenne az . . . Jobb tehát — s ambiciózus tenyésztőhöz inkább illő is — azt tíízni célul, hogy valamely ke- vésbbé jó fajtát javítsunk, nemesítsünk. A magyar tyúk határozottan legjobb tyúkfajta a világon. Igaz, hogy vannak hibái is, de azokat lehet kevesbítni minden különös tudomány nélkül is — ezzel pedig előtérbe lépnek jó tulajdonságai. A nemesített magyar tyúk az a tyúkfajta, melyet minden tenyésztőnek legmelegebben* ajánlhatunk.^ Nincs oly tyúkfajta, mely hazai viszonyaink között ezzel a versenyt kiállhatná. Sokan tudják ezt — de azért mégis orpingson vagy más idegen büszkeség sétál az udvarukon. Hiába! a magyar embernek mindig az tetszik legjobban, a mit külföld produkált. A német, az angol, a francia pedig nem érti, hogy lehet ez? O drága pénzen vesztőlünk magyar tyúkokat, azokat átgyúrja, nagyra növeszti, széppé teszi, azután szeme közé tartja a bámuló magyarnak : nesze itt van ! — és zsebre rakja a bankókat. — A magyar pedig veszi hűsége
