Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-01 / 18. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 18. szára. sen, s eszébe sem jut, hogy hisz talán ő is csi­nálhatna valamit s ne várná mindiga sült galambot. — Ennél jobban talán csak akkor csapják be a magyart, mikor például, hogy a növénytermelés köréből idézzek, drága pénzen vásárol a némettől komlót, mikor haza­vitte s kifordítja a zsákot — elkiáltja magát a Pista gyerek: m! erre a zsákra ides apám nyomta rá a bilyogot, mikor az őszön azt a rossz komlót megvette a zsidó a nagy ságáéktól I ... Csakhogy a bilyog most bévül került, kint pedig a kétfejű sas díszle- kedik ... Visszatérve a baromfi tenyésztésre, — lehetett indokolt az idegen tyúkfajták behozatala s lehet ma is az, — de csak saját élhetetlenségünk folytán — ez úton ugyanis elhanyagolt tyúk fajtáin kát, a kis magyar tyúkot gyorsabban helyreállíthatjuk — a keresztezési eijárás útján. Ha valaki nem volna türel­metlen s azt mondaná, hogy „bíz nekem nem kell a német esze“, elérhetné ezt egyszerűen a magyar tyúk gondosabb tartása útján. Igaz, ez több időt vesz igénybe, de biztos eljárás. Csirke kortól kezdve kel­lene igy gondozni a magyar tyúkot,—hosszú gene­rációkon át, mint az idegen fajtákat. Akkor mi mu­tathatnánk föl oly tyúkot, melyhez képest az idegen fajták jó tulajdonságok tekintetében, — de szépség tekintetében teljesen eltörpülnének. Nézzük csak meg egyszer jól azt a becsületes szemétdomb urat. — A kis magyar kokas, még így is szebb, büszkébb, délcegebb, mint valamely esetlen járású, hangú, gólya­lábú otromba idegen. Hátha háromszor akkora volna ? így is bebújna az orpington, vagy bráma kakas a fúró lyukba, ha üldözőbe veszi ez a kis kuruc, hát még akkor?! Nagyobb testet adjunk a magyar tyúk­nak s akkor megfizeti százszorta fáradságunkat, mi­velhogy így is megfizeti tízszeresen. Gyorsabb az eljárás, ha egy csöpp idegen vért eresztünk bele, ezért ajánlja a kormány a pluuntot brámát és langshánt a magyar tyúk keresztezésére. Ebből látjuk, hogy a keresztezés igen fontos tenyésztési eljárás, ha messze a cél, melyet kitűz­tünk, gyorsíthatjuk eljárásunkat a keresztezés útján. Ennek módosulata a fajták létrehozására hívatott keresztezés. Ez úton sokszor többfaja vérrel keverjük a cél szerint — megjegyzem, ezen eljárás igen sok szakértelmet kíván. — Egyszeri keresztezés (neme­sítés) a legrendesebben használt eljárás, — ehhez kevésbbé szakértelmes kéz is nyúlhat. Legkevesebb tudomány azonban határozottan a beltenyésztéshez szükséges. (Folytatása következik.) SZERKESZTŐI ÜZENETEK. St. G. Rákosfalva. K. V. Mátyásföld. Méltóztassanak tudatni, hogy hány­szor közöljük a hirdetést? M. ö. Majd szóval megmondjuk az okát, a miért saj­nálatunkra ki kellett hagyni. Versek. Lepke sors. Szánó mosolylyal nézzük a lepkét, Hogy milyen bolond: A mikor dórén láng körül keringve A vesztébe ront. És hányán vannak bölcs emberek, kik Éppen úgy élnek: Egyre a csalfa láng körül keringnek — Mig beleégnek. Jörgné Draskóczy Ilma. Menny és föld. A mennyországról annyit mesélnek Részint a papok, részint a vének: ,,Ki odajutott, nem vágyik vissza, Fehér ott minden, ártatlan, tiszta. Nincs irigy önzés: csak csupa jóság. Nincs kétely: minden már bizonyosság. Nincsenek vágyak, nagy szenvedélyek, Nem is csalódnak — nem is remélnek. Zsolozsma hangzik, hódoló ének Az örök Isten dicsőségének Olóriás fővel, fehér egekben: Világ átölelő — szeretetbenu * — De mikor én a színest imádom, Napsugár, illat, kacajra vágyom, És üdvösséges szívdobogásra. Meg égő, fájó könnyhullatásra. Nem nyugalom kell: de az, hogy küzdjek ! S ha megcsalódtam : újra csak higyjek! És diadalmas nagy szerelemben Egyért epedjen forrón a lelkem! * Oh édes, bűnös, bolygó földtekém : Oyarlóságiddal igy szeretlek én! Jörgné Draskóczy Ilma. í 1416. ~I9ő47 sz Hirdetmény. Az 1879. évi 40. t.-cz. 122. §-a alapján a községi elől- , járóság minden ebtulojdonost figyelmeztet, hogy a birtokában levő olyan kutyát, melyről tudja, hogy az ember életére vagy testi épségére nézve veszélyes tulajdonsággal bir: zárt helyen I tartsa, mert ellenesetben az illetékes hatóság által szigorúan ! fog büntettetni. Ez alkalommal arra is figyelmeztetjük, hogy Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyének az ebtartásról 584/1898. szám alatt alkotott szabályrendelete 16. §-a értelmében: „a házőrző mér­gesebb természetű kutyák a község belterületén nappal láncon tartandók s éjjel is csak zárt udvarokon bocsáthatók szaba­don“ ; a 14. §. szerint pedig: minden ebtulajdonos felelős a kutyája által okozott károkért, tehát az ebtulajdonos jól felfogott érdeke megkívánja, hogy kutyáját mészáros- és hentes- továbbá szatócs-üzletekbe ne vigye. Rákosszentmihály, 1904. április 28-án. Krenedits Sándor, s. k., Hauser Oyula, s. k., köz--, jegyző. P. H. közs. biró. 1415. ~19Ő47 sz Hirdetmény. Alulirott községi elöljáróság közhírré teszi, hogy az 1904. évi I—Il-od és III-ad osztályú adó- és az 1904. évi házadó kivetési lajstromok 1904. április hó 28 napjától — 1904. május 5-ik napjáig bezárólag — 8 napon át — a község­házánál közszemlére vannak kitéve s azt az érdekeltek a hivatalos órák alatt megtekinthetik és a netalán sérelmes kivetés ellen felebbezóssel élhetnek. Rákosszentmihály, 1904. április 28. Krenedits Sándor, s. k., Hauser Oyula, s. k., közs. jegyző. P. H. közs. biró.

Next

/
Thumbnails
Contents