Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-17 / 16. szám

2

RÁKOS VIDÉKE

16 szám.

sen megállapított költségvetése még mindig nincs, kockázatos eljárásokba tehát bele nem bocsájtkozhatik.

Csömör község újabb magatartása — sajnáljuk, hogy ki kell mondanunk — sem nem igazsáeros, sem nem méltányos sem pedig a legkevósbbé nem gavalléros. Különösen ha még azt is figyelembe vesz- szük, hogy az elmondottakkal sem elégedett meg, hanem egyenesen feljelentést tett a szentmihályi elöljáróság ellen a járási felsőbb hatóságnál, hogy kötelesség-mulasztást követett el a pénz visszatartásával. Valóban lehangoló jutalom az igyekvő s a kezdet gondjaival szemben tiszta ambiczióval küzdő tisztviselők számára.

A fényes elégtétel azonban nem késett soká. jRákosszentmihály nagyközség képviselőtestülete egyhangú határozattal bizalmat szavazott jegyzőjének és elöljáróságának, eddig ez ügyben követett eljárását helyeslö- leg tudomásul vette, s utasította az elöljáróságot, hogy a beszedett összeget Csömör községnek ne szolgáltassa ki, hanem a vagyonközösség leszámolásáig tartsa vissza. Nehogy azonban Csömör községe azon aggódhassák, hogy a magáénak vélt összeget Szentmihály saját háztartására felhasználja s kellő pillanatban megtéríteni nem tudná: utasította az elöljáróságot, hogy az úgy is külön naplóban kezelt összeget az elszámolásig a Pesti Hazai Első Takarékpénztárban gyümölcsözőleg helyezze el.

A hadüzenet tehát meg volt. Következik a háború. Az utolsó pillanatban kiáltjuk: megálljunk! Még talán itt a perez, hogy közös akarattal megérthetjük egymást. Talán ma még vissza lehetne állítani a régi állapotot: talán még azt a megpendített egyezséget ma még meg lehetne kötni. Csak a makacsságunkból engedjünk, derék szomszédok ! A jó barátság, szép emlékek, és békés jövendő fejlődés kedvéért. Kísértsük meg az utolsó pillanatban.

Lóvasúti ügyek.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Tekintetes Szerkesztőségi Az első naptól fogva a hogy a „Rákos Vidéke“ megindult, szorgalmas olvasója vagyok a lapnak, s minden közleményét figyelemmel kisérem. Megvallom egész őszintén azt is, hogy a lapnak egyes cikkében módfelett és érdemén kívül dicsérnek fel egyeseket, s ezeket olvasva, a jó érzésű embert kissé bántja, ne mondjam, hogy bosszantja. Bántja pedig az embert azért, mert az illetőknek egyrészről éppen ellenkezően kellene ítéletet gyakorolni, ha csak némileg is igazságosak akarnánk lenni, nem pedig még egyesekről életükben utcákat is elnevezni, mivel arra éppen nem szereztek az illetők semmi érdemeket. És hogy állításaimat beigazoljam, tessék csak átlapozni a községeinkre, az iskola ügyek rendezésére, a temető megszerzésére vonatkozó iratokat, mindjárt be fogja látni azt, hogy azok a nagyon is feldicsért személyek mindezen üdvös dolgoknak éppen az ellenkezőjét hirdették, hogy „nem kell“ s most azután mégis a csendességben készített munkálatok a gyümölcsüket meghozták, azonnal azoknak a nevére

befogták s a lombossá vált fák árnyékába húzódtak, jelezni akarván a nagy közönségnek „lássátok itt vagyok, és mily jól esik a lombos fa árnyékában pihenni.“

Mindig vártam, hogy talán akad egy a sok közül, ki majd igazságosan adja elő a munka sikerét, de bizony csalódtam e feltevésemben.

Hogy pedig ezen lanyha politika még a jelen alkalommal is virágzik, azt a legnagyobb sajnála- tomn kell olvasnom éppen a b. lapjának legutóbbi számában.

Ugyanis az van az egyik közleményben, hogy a lóvasút második vágányának a lefektetési ügyében a napokban volt a közigazgatási bejárás. Uram Isten! hát nem akad annyi intelligens ember között egy pár agilis egyén, ki felvilágosítaná a rákosszentmi- hályi lakosokat és iparkodnék azok szeméről a hályogot levenni, hiszen ezelőtt már 10 évvel Jellinek Henrik elnökigazgató, Forgó István városi bizottsági tag, Radocza János akkori országos képviselő s az akkori közbirtokosságielnökség közbenjöttével megtartották a bejárást villamos- vagy gőzvasútnak a Rákosszentmihály, Almássy Pál főfasorán bevezetésére directe a fővárosból kiindulva, és pedig a zuglói vonal bekapcsolásával, hogy midőn Rákosszentmihály már több ezer lakossal bir és a fejlődés utján halad, a szép és egészséges fekvésű nagy község lakosai a fővárossal direct és gyors közlekedésű összeköttetést nyerjenek. A rég elavult és még az utolsó provinczián is kiküszöbölt, ló által vontatott taliga szállító csikóit ahelyett, hogy azt a megérdemelt nyugalomba tennék és mint kuriozitást a jöyő nemzedéknek visszaemlékezésül rajzban, vagy akár természetben emlékül a múltnak által adnák. Itt a főváros tőszomszédjában. mely környék mint Kispest, Kossuth,- Erzsébet- falva, melyek intelligentiára néze meg sem közelíthetik Rákosszentmihályt, nem is említve Szentmihálynak páratlan szép fekvését és egészséges vidékét, már körül van hálózva villamos vasúttal, a budai oldali községek egy része hasonlóan villamos üzemű személyszállításnak örvendeznek, s mindezek után a tizenkilenczedik század vége felé, a szentmihályi bölcsek a lóvasútat szándékoznak kibővíteni. Hiszen úgyis a félórai távolságra a fővárostól fekvő Rákos- szentmihályra az ember kénytelen igénybe venni, a villamos vasútat, azután gőzvasútat és végre a hangzatos directori czimekkel felruházott társaságnak ló által vontatott taligáját, valóban kár volt ezek után az Ehmann-telep szögleténél éveken át diszlő mocsarat is eltüntetni, arra meg egy propellert állíthatott volna fel a directorságra áhítozó nemes társaság, s igy azután a fővárosból a szabadba vágyó elmondhatta volna, hogy ily rövid távolságra annyi külöm- böző szállító eszközön sehol a világon nem utazhat az ember, mint Bpest és Rákosszentmihály között.

Ha az az önzetlen czél lebeg a rákosszentmi- hályi komolyan gondolkozó közönség szemei előtt, hogy az uj község virágzó és életképes legyen, akkor tegyenek félre minden személyes érdeket, és ne járjanak a sötétben, hanem teremtsenek elsősorban is jó, olcsó és gyors közlekedési eszközt, ezt pedig igen könyen elérhetik, mert ott van egy puska lö-