Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-17 / 16. szám

,6. szám. RÁKOS VIDÉKE . 3

vésre a zuglói vonal, pár kilométer felsővezetókes villamossal ki lehet jutni az Almássy Pál főfasorba, s azon végig az Anna-telepig, s igy azután direct összeköttetés létesíthető a fővárossal és egész igazságosan fogja ezen útvonal szolgálni a nagyközségnek minden lakóját, mig a lóvasút, mely egyeseknek a konyha ajtajánál vezet el, csak magán érdeket szolgál, és a nagyközség zömétől és terjedelmétől egészen félre esik.

A mostani lóvasút annak idejében a József- és Almássy-telepnek jó szolgálatott tett, ezt be kell ismerni, de hiába, haladni kell a korral, és a mai villamos világban a lóvasút nem vehető már számításba, szavazzunk köszönetét a lóvasút megteremtőinek, ehhez szívesen hozzájárulok, akár az arczképek megfestéséhez is adakozom, de ezzel azután érjék is be, s legyen elég a dicsőségből, s adjanak teret a haladásnak és a közérdeknek.

A bejárásnál tagadják meg a második vágány letevéséhez a kívánt területet és akár a közútinál, akár a városinál, mindkettőnek a vezérigazgatója agilis, világlátott és előrelátó ember, keressék fel, ezeket és világosítsák fel, hogy itt egy jövedelmező ügyről van szó, azonfelül a nagyközönségnek is szolgálatot tesznek azzal, ha a fővárosból induló direct Rákosszentmihályra vezető villamos vasútat megépítik, vagy pedig sürgessék meg és segítsenek azon magán egyéneknek, kik már is bírják a villamos vasútnak a kiépítésére az engedélyt, s akkor nem csak az utókor, hanem a mostani emberiség is hálával lesz minden egyes buzgolkodónak, kik közreműködtek az uj községnek a felvirágoztatásán. A nagyközönség csak úgy fog tódulni Rákosszentmihályra, hogy ott olcsó ingatlant szerezhessen, s azon magának csendes otthont teremthessen, a község pedig ez által adóalapot fog nyerni, s akkor azután tehetségét és jószándékát is érvényesítheti a község elöljárósága, de enélkül bizony ott nem lesz haladás, sőt igen tartok attól, a mitől különben az Isten mentsen meg, hogy többet fognak hátra menni, mint előre haladni, csak azután még az a szégyen ne sújtson, hogy lefokozzák a nagyközséget s mint kis községet a szomszéd község gyámsága alá helyezzék. Félre tehát a magánérdekekkel és tegyük meg mindannyian polgári köteleségünket, s álljunk a közérdek szolgálatába; ember segíts magadon, akkor a jó Isten is meg fog segíteni.

Tisztelettel maradtam

almási Balogh Albin rákosszentmihályi birtokos.

*

Közöltük ezt a levelet egész terjedelmében, változtatás nélkül. — Közöltük ama híven megtartott elvünknél fogva, hogy minden szót — még ha a saját véleményünkkel ellenkező is — meghallgatunk, mert csak a vélemények higgadt megbecsülése segít az igazság kiderítésében.

A levélíró ur sok érdekes dolgot érint, azonban néhány megjegyzést nem hallgathatunk el vele szemben.

Minden korholó szét szívesen fogadunk, akár csak a dicsérőt, a melyet Istennek hála, szintén nem kell teljesen nélkülöznünk. Ám ha érhet gáncs — s hogy az érhet, kétségtelen — legkevésbbé illethet azon a téren, a hol a levél támad. Személyi kérdésekben ugyanis nem ismerünk megkülönböztetést, gyűlöletet, pártot és szimpátiát. A ki csak kissé ös- mer, bizonyságot tehet mellettünk ; s ha tán újabban gyakran hangzik fel sorainkból az elismerés szava, jele annak, hogy minden tisztes munkát, jóindulatú törekvést, becsületes áldozatot érdeme szerint értékelünk s a napjainkban olyan sovány megbecsülésben szívesen részesítünk. Nem keressük az összeütközést, kákán a csomót, ha azonban kell, ott vagyunk a doronggal is, a hol a jó szót vesztegettük.

A merre a levélíró ur vág: igazán méltatlanul hadakozik; az utcanév meghaladott ügyét kivéve, semmi elismerés sem lehet ott túlzott s a mit erről hirdettünk, nincs okunk megbánni ma sem. A kik a lóvasutért fáradtak, kiérdemelték azt a sovány pálmát bőségesen. Nem hasznot hajtó üzletben vé- reztek ők, hanem önfeláldozó, tisztes munkát végeztek mindnyájunk javára.

Azt a kis lóvasútat pedig becsületesebben nem lehetett megcsinálni. Persze, hogy jobb lenne a száguldó villamos s még jobb a légi omnibusz (unokáink majdani közlekedő eszköze) — a ki azonban ismeri a viszonyokat s körülményeket, nem vethet gáncsot. Ha némi kezdetlegességei meg kell is küz- denünk — nem rajtunk múlik. Ha más, egyebütt jobbat, tökéletesebbet alkothat: ám tessék, de ez nem ellentét s nem von le a lóvasút érdeméből. Ez a társaság az elszigeteltséget megszüntette, Szent- mihályt a fővárossal összekötötte, fejlődését biztosította ; kötelességét tehát híven s anyagi erejéhez mérten teljes odaadással megtette. Most eldobni — mint a kifacsart citromot — nem lehet s elismerés helyett sárral dobálni nem szabad.

Az pedig, ha a saját erőnkből megalkotott vonalat fokozatosan fejleszteni akarjuk, mert a forgalom — hála a két társaság pontos működésének — bámulatosan fejlődött és megerősödött s a vicinális mellett lépést akar tartani a lóvasút is — ellentéte nem lehet annak a messzebb derengő tervnek, hogy más vonalon szintén hasznos és alkalmas forgalmi utat lehetne alkotni, A nyüzsgő ólet erét: a meglevő állapotot, csak nem áldozhatjuk fel a puszta ideának, mely a maga hasznát megvalósulása esetén más téren, más irányban hozhatja meg.

Ez a mi magunk erejéből létesült életerős vonal — a kerepesi-út pezsgő életének tengelye — eleven kiágazása. E pezsgővórü vonal életeréből magunkat kizárni nem lehet. A főváros áradatával, a fokozódó forgalom évről-évre erősbödő árjával, ha lépést nem tartunk : elsatnyult hajtás lennénk — kihalásnak szánva. Ez ellen küzdenünk kell és mert könnyű is, nincs okunk miért nem küzdeni. Ha másutt is lehet, csak haszon, de nem ok, hogy az újért a régit levágjuk. Hozsánnával fogjuk üdvözölni, a ki a régitől teljesen független s vele ellentétben nem álló nagy újat is megteremti, bár csak jönne mielőbb. De ne doronggal a régi ellen.