Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 12. szám. Stelly Géza a rákosi közművelődési egyesület elnöke volt az ünnep második szónoka. Az ünnepély egyik kimagasló alakját és büszkeségét, Szkalla Vazul negyvennyolcas honvédet, a Lenkey-huszárok bravúros őrmesterét köszöntötte fel lelkes beszédben, a melyben a nagy idők nagy embereit, s azok vitézi tetteit dicsőítette és magasztalta hazafias lelkesedéssel. E beszéd hatása alatt az ifjúság kellő óvatossággal vállaira emelte a tisztes öreg honvédet, a kinek rendjelekkel díszített melle alatt még most is hazafias, ifjú szív dobog s a vendégek lelkes éljenzése közben körülhordozta az összes termeken, a miért Szkalla Vazul meghatottan mondott köszönetét úgy a szónoknak, mint az ifjúságnak és az őt ünneplő közönségnek is. A harmadik szónok Világhy Károly dr. volt. Nagyszabású beszédében a márciusi napok nagy eseményeit s azok jelentőségét vázolta. Az ősök nyomdokainak követésére, a közszabadság s a polgári jogok és kötelességek tiszteletben tartására, megbecsülésére s ha szükség lenne rá, védelmére buzdítván a hallgatóságot. Feldmann Károly emelt még poharat, mint vendég, a kinek először van alkalma Rákosfalva társadalmi és társas életét megismerni, elragadtatással szól az ünnepély keretében látottak és tapasztaltakról s Rákosfalva társadalmára, különösen a rákosfalvi hölgyekre ürítette poharát. Asztalbontás előtt újra Veress Alajos emelt szót, A rendezőség háláját, elismerését és köszönetét tolmácsolta azért a lelkes támogatásért, a melyben Rákosfalva társadalmi és hazafias irányú működését, különösen Rákos- Szent-Mihály, Mátyásföld és Kőbánya intelligens közönsége az utóbbi időkben minden irányban részesítette, s a minek igaz szívvel, őszinte szeretettel való viszonzását helyezvén kilátásba, a programúi utolsó számában, a táncban való résztvételre kérte fel a közönséget. A táncot Saphir M. Imre fővárosi tánctanár, a m‘. kir. opera volt növendéktáncosa vezetése alatt a palotással nyitották meg a párok. Ezután nyomban a körmagyar következett, Mind a kettőt teljes szabatossággal 16 pár táncolta, a kiket a közönség tanárukkal együtt lelkes ovációban részesített annyira, hogy közkívánatra meg kellett ismételniük mind a két táncot. A párok a palotás sorrendjében a következők voltak: 1. dr. Biró Gézáné a tánctanárral, 2. dr. Friedländer Manóné Stelly Gézával, 3. Tóth Károlyné Veress Alajossal, 4. Veress Alajosné Tóth Károlylyal, 5. Nagy Ella dr. Biró Gézával, 6. Baranyai Margit dr. Friedländer Manóval, 7. Zeuner Mártha Zeuner Erikkel, 8. Maj- láth Kamilla Baranyay Dezsővel, 9. Hajnos Erzsiké Makay Lászlóval, 10. Stelly Ilonka Bedő Tivadarral, 11. Stelly Giza ifj. Stelly Gézával, 12. Posch Aranka Lüscher Bélával, 13. Vogl Elvira Stelly Lajossal, 14. Lüscher Margit Egressy Gyulával, 15. Guggenberg Erzsébet Egressy Gézával, 16. Stelly Jolán Niederkirchner Antallal. A palotás és körmagyar után csárdás következett és a vendégek szeretetreméltó serege foglalta el a parkettet, kitartó lelkesedéssel, hazafias tűzzel ropogtatván a frisset s méltóságteljes büszke önérzettel az andalgót, a lassút és a kitartót, itt-ott belevegyítvén a lelkest, a csalfát, sőt még a kacsingatóst is. A reggeli órákban azután képsorsolás volt. A rendezőség egyrészt a hazai festőművészet, különösen az ifjú gárda pártolása és másrészt abból a célból, hogy a közönségnek módot nyújtson egy kedves és értékes emléktárgy megszerzésére, sorsolás alá bocsátotta a közművelődési egyesület művész-alapjának egyik legérdekesebb műtárgyát, Bruck Hermina festőművésznő egy remek tájképét. A húzás a reggeli órákban volt s a képet a rózsaszínű 23-as szám nyerte meg. A nyerőszám tulajdonosa azonban eddig még TÁRCA. _______ JÁ VOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek írta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Imre. (Fölijed.) Ki az? . . . Mi az? . . . Ki beszél ott? . . . Mit mondott az? . . . (Reszketve föltápászkodik.) Miért zúgnak ott fent ? . . . Mit akarnak azok tőlem ? . . . (Leveszi a kalapját s szemeit mereven a toronyra szegezi.) Hát mondják meg, kit bántottam én, kinek vétettem én, hogy így pörlekednek velem ? . . . Mit mondanak ? . . . Hangosabban, hadd haliam ! . . . (A nagyharang hangját utánozza.) Bitang .... bitang . . . bitang! . . . Ki a bitang ? . . . Én vagyok a bitang? ... Az a kutyaházi a bitang! ... (A kalapjával a torony felé fenyeget.) Elhallgassanak, ha mondom, mert meghalnak még ma ! . . . (A lélekharangot utánozza.) Azt is mondják : Ki vele ... ki vele ... ki vele! . . . Engem kerget- nek ? . Engem üldöznek ? ... . Hát ki vagyok én? . Mindenki azt mondja, hogy — alávaló és utálatos! . . . Talán hogy a pénzüket elvettem ? . . . Az egyiket visszaadtam már! . . . . (Kiveszi Jolán tárcáját s a torony felé dobja.) Netek, itt van a másik is! . . . De most hallgassatok, betömtem a szátokat! Nem hallgattok? Hát pukkadjatok meg! . . . . (Reszketve a korcsmaudvar felé támolyog, a kapufélfának támaszkodik és kimerültén zihál.) (A toronyban abbahagyják a harangozást.) Nem zúgnak már! . . . Elhallgattak ! . . . (Megrázkódva.) Talán hogy utánam szaladjanak . . . megfogjanak . . . megfojtsanak !. . . De nem értek utói! . . . Nem fogtok meg 1 . . . Nem öltök meg! . . . (Kétségbeesetten kiabálva.) Édesapám . . . édesanyám . . . bátyám . . . néném ! . . . (Fához, asztalhoz, tornáchoz ütödve, fölkapaszkodik a folyosóra s zihálva a korcsmába támolyog.) 26. szín. Linka. (Rémülten kirohan a korcsmából.) Nagy ég ! Mi történt evvel a boldogtalannal! . . -. Megőrült! . . . Megveszett! . . . Dinka. (A kocsmából.) Linka! Hova szaladsz ? . . . Tüstént gyere be, ha jót akarsz! Linka. (Kiljeb futva.) Nem én ! Az egész faluért sem!... Hiszen megölne a rémület! (A korcsmából zuhanás hallik.) Dinka. (A korcsmaajtóból.) Ja . . . ja . . . jaj ! Mindjárt meghal! . . . (Dühösen.) Gyére be, ha mondom, mert agyonváglak! Linka. (Elkeseredetten.) Hát akkor inkább meghalok, még sem ápolom a megrontómat! (A szolgabiróság felé hátrál.) Talán a főbirónénak kellene szólnom ... De az halálra válik az ijedtségtől. . . Jaj Istenem mit csináljak! . . . Eh, mindegy, szólnom kell neki, akármilyen vége lesz is! (Tétovázva be a szolgabirósághoz.)
