Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
7. szám RÁKOS VIDÉKE 3 Népszínház. „Bob herceg“ megérte 50-ik előadását óriási ünneplések között. Ez a csaknem példátlanul álló (nagy siker (csak a Szulamittal fordult elő, hogy 96-szor került színre majdnem egyfolytában) pedig mégis csak főként Fedák Sári érdeme, j a ki ezt az ügyesen összeállított darabot egyéni kedvessége, művészete és okos mértéktartása révén segítette mesés sikeréhez. Fedák Sárinak különben a közönség és a kívül rekedt nép részéről nagy ünneplésben volt része. Magyar színház. Verő György zamatos, mesterkéletlenül jókedvű énekes darabjának a sikere immár elvitázhatatlan. Ezt a magyar érzésű, bárki által nyugodtan megnézhető darabot, a mely egy estére csaknem túlságosan sokat nyújt az élvezetekből mindenki jól teszi, ha megnézi. Jó darabot lát és összevágó, lelkes előadást, ritka szép kiállítással. Különösen Pálmay Ilka zseniális játéka és Sziklay Kornél bravúros csárdás-tánca kell, hogy igaz tetszést keltsen. i ff Osbí dalok. i. Levelecskéd a kezemben Gyöngybetű sor rajta, Búbánatos szivem\ lelkem' Inti, vigasztalja. Nem hiszed, hogy mivé lettem ! Oh, pedig ha látnál: Te sem tennél egyebet a Fájó zokogásnál. II. Permetez az őszi eső, Köd borid a tájra Sír a lelkem ... szemeimből, — Jíámborulő keservimtől — Hull a könnyek árja. Sírok a szép természetnek Csöndes elmúlásán . . . Mintha . . . mintha bús szivemnek, Boldogtalan életemnek Haldoklását látnám. Verőfényes őszi égen Síró felhő támad . . . Megsiratsz-e szép kedvesem 9 Majd ha én is csendesen — Meghalok utánad. III. Zúg az erdő, hull a lombja, Hervasztó szél tépi, hordja; Hulló levél, zörgő haraszt Szemeimből könnyel fakaszt, — Könnyet fakaszt. Ide hoztam eltemetni Keservemet, — hogy ezt senki Ne tudja meg, hogy teérted Gyötörnek a szenvedések, — Szenvedések. Zokogó szél sírva mondja: Ha az erdő sárgult lombja Keservemet eltemette — Őszi felhő sír felette, — Sír felette. Tuba Károly. cJSÍ eJí HÍREK. Községgé alakulás Rákosszentmihályon. Rákosszentmihály e héten újra nagy lépést tett előre az önállóság felé. Úgy értesülünk ugyanis, hogy az önállósítás előkészítésére Csömör község jegyzője, Bitskey Gyula nyert megbízást és hogy az ügyek állása mellett előrelátható, hogy az új községi választások ez évi március hó második felében lesznek Rákosszentmihályon. Az előkészítés munkái olyanformán történnek meg, hogy az új községi szervezet július elsejével életbe is léphet. Ennélfogva a szervezés mozgalmai valószínűleg már a legközelebbi időben nagyobb hullámokat fognak vetni. 14. szín. Szatyor. (Linka után.) Ott leszek, édes, ott leszek ! . . . (Csulához.) Hát aztán jól imádkozzék kend s nehogy szégyenszemre elaludjék itt a templomgarádicson! (El jobbra.) Csula. (Szatyor után.) Van eszemben ilyen erős, dolgos napon elaludni! Miből élnénk meg aztán ?! Te mindig csak sétálsz s holmi kuruzsláson töröd a fejed, én meg itt verejtékezve dolgozom ! . . . Jaj de meg is vert a Teremtő evvel a vén szipirtyóval! 15. szín. Imre. (Balról ballag.) Már én majd csak a magam útján járok, arra, a merre jól esik s nem arra, a merre mutatják ! . . . (Megtántorodik.) Ej ha! Mozog az utca! Az igaz, hogy rémségesen bepálinkáztam odahaza, de ilyen hamar nem volna -szabad megártania! ... (A szolgabiróságból zongoraszó hallik.) Nini, a Jolán néni már fönt van ! Aztán milyen jóízűen zongorázik ! (Megtántorodik, aztán figyel.) Ez a nóta éppen kapóra jön nekem. Elfujom, hadd értsen belőle az az édes bestye ! (A mészárszék sarkához lapul.) Elvirágzott a kék szemek virága, Beteg szivem csak úgy sajog utána; A mennyboltról két csillagszem leszállóit, Szegény szivem csak úgy zokog titánok ! Ó lesz még több nefelejtskék kikelet, A csillag is megtalálja az eget; De hol ragyog föl két szemed világa! Árva szivem zokoghatsz már utána! . . . (Mámorosán lóbálja a fejét erre-arra.) Nem mutatja magát! . . . Hiába, nem kellek neki! No de várj csak! . . . (Fenyege- tödzik.) 16. szín. Jolán. (Az ablakból.) Imre, Imre! Hát te még mindig nem keveredtél haza? Már végkép a család csúfja akarsz lenni ? (A fejét csóválja.) Imre. (Az ablakhoz tántorog, hogy kezet csókoljon.) Csókolom azt az aranyos kacsóját, Jolán néni! (A falnak dűl.) Jolán. (Szabadkozik.) Eredj innen, te szerencsétlen flíótás ! Imre. (Az ablakfábafogózkodik.) Mit mondott? . < .Hogy is mondta? . . . (Föl akar kapaszkodni, de visszahanyatlik.) No az egyszer nem haragszom, mert fölséges kedvemben vagyok ! Másként beugrottam és megcsókoltam volna! . . . (Inogva.) De Jolán néni! Édes Jolán néni! Adjon nekem száz forintot! Istenuccse, adjon nekem száz forintot! A mészárszékben nincs már egy kutyának való krajczár sem, mind elhordtám a Cviki Pusziba és még maradt adósságom is szépen. De ez nem volna baj, hanem a Kóbor Bélának a száz forintját meg kell vinnem, ha a föld alól kap áron)
