Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
6. szám. RÁKOS egy ifjúhoz hasonlította, ki bár nem volt geológus, mégis petroleum-forrásokat fedezett fel s dúsgazdaggá lett. Újvári is felfedezte a forrásfürdőt s kívánja neki, hogy az is gazdag jövedelmet hajtson. E közben Maácz János táviratát, Kaszelik dr. verses levelét stb. olvasták fel. / Majd Bitskey Gyula szólott újra. Előre bocsájtotta, hogy ha a közügyek Rákosszentmihályra szólították, legszívesebben időzött az Almási Pál-telepi társaságban, mert itt találta meg, a mire a jelen válságos időben különösen szükség van, az összetartást. A többi telepek részekre oszlanak. Maholnap a telepek, mint ilyenek, megszűnnek, eltűnnek, hogy helyet adjanak Rákosszentmihály névnek. Szükséges a tömörülés, az összetartás, de mért az Almási Pál-telepen ez megvolt s mint a mai estély is mutatja, megvan, poharát az Almási Pál-telepiekre üríti. Voigt Vilmos válaszolt rá s magát szentmihályi kibic- nek mondva Bitskeyt újra felszólalásra bírta. Voigt Rákosszentmihályt egy ma született gyermekhez hasonlítja, ki gondozás nélkül elpusztul. Bitskey Gyula éles szeme észrevette az életképes gyermeket, annak nevelő apja lett. Gondozta, ápolta, a gyermek felnőtt s pár hónap múlva önálló gazdává lesz. Szentmihály gondos nevelőapjára űri poharát. Bitskey elhárítja magáról a sok dicséretet, mert hogy Szentmihály azzá fejlődött, a mi, abban neki kevés része van (ellenmondás). 0 csak kötelességét teljesítette mindenkor. Szembeszállt Szentmihály érdekében saját községével is, de nem Csömör község rovására vagy kárára. Máskor Csömör érdekét védte Szentmihálylyal szemben. De máskép nem tehetett, mert azon a helyen, hol közel 25 éve áll, mindenkor az igazságot kellett szolgálnia s azt is szolgálta. Elismeri és bocsánatot kér, hogy egyeseknek is néha VIDÉKE 3 keserűséget okozott. De soha senki iránt ellenszenvvel nem volt, egyformán becsült mindenkit. Részrehajló nem volt sem Csömör, sem Szentmihály, sem egyesek felé, mindig az igazság ösvényén haladt s nem tehet róla, ha ez talán keserűséget is okozott. A rákosszentmihályi községi szervezet megalkotása valószínűleg vállaira fog nehezedni, iparkodni fog azt minél tökéletesebbé tenni s ha átadja utódjának, kívánja, hogy viruljon Szentmihály. Egy pár beszéd elhangzása után cigányzenét hallgatott az ünneplő közönség s éjfél előtt oszlott fel a társaság. (—y —e.) eV? vA vA vA úAúAvA ó% úA vA <->? SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. A Lady Windermere legyezője, a szerencsétlen Wilde Oszkár darabja nem szerzett nálunk újabb híveket az újabb angol drámairodalom kedvelőinek kisded táborába. Az egész inkább irodalmi érdekességű volt és arra volt jó, hogy a mi nagy Jászay Marink újból remekelhessen. Operaház. A vendégszereplések sorozatában e héten Ré- dey Szidi ért el szebb sikert a Villars dragonyosaiban, mint a múlt alkalommal, Cucini úrhölgy pedig, a másik vendég igazolta azt a véleményt, hogy előbb kellett volna hozzánk fáradnia, a míg a hangja több volt, a teste kevesebb. — A Bűvös vadász Krammer Teréznek és Szoyer Ilonkának szerzett ujabb sikert, inig Kertész-ról kiderült, hogy még nem pihent eleget. Vígszínház. Fényes Samu Bacsányiját igen jól fogadta a Vígszínház premierközönsége. A szép részletekben bővelkedő, de kevés igazán drámai alappal biró darab különben ezt a sikert meg is érdemelte, mert darabja költői kidolgozású, igaz magyaros érzésű. bogár, megkérdezhetnélek-e jövő sorsunk felől ? . . . (Felkel.) De nem hagy el a reménységem, hiszen azt mondta az én Bandim, hogy rajta lesz, hogy minden szivemvágya teljesüljön s a Bandi olyan legény a talpán, a ki mindenkor helytáll a szaváért . . . (Dolga után lát.) Szeretem, sajnálom az apámat, de mért rontotta meg elméjét annyira a vagyon, hogy még leánybecsületem árát se sajnálná érette! A szivemmel meg éppen semmit se törődik! . . . (A szolgabiró- ságból zongorahangok hallatszanak.) Csitt! A főbiróné már fönt van! Neki talán elpanaszolhatnám a bajomat! Ki tudja, nem segítene-e rajtam! . . . (Megrezzen.) De azt az iszákos Imrét is nagyon szereti I Nyájas szóval, költő pénzzel tartja s talán csak azért olyan szives hozzám, mert tudja, hogy az a korhely fickó eszeveszetten bomlik utánam! . . . (A főbiróné az alábbi dalt játszsza.) De még se ! Hiszen most is azt a dalt billegeti, a mit két esztendőn át későn-korán a Bandi kedvéért dúdolgattam s mikor tavaly az aratóünnepen is azt daloltam, súgva azt kérdezte tőlem, hogy talán az Imre iránt érzek úgy? Mikor aztán nagy ijedten azt feleltem — Isten mentsen, megkönnyebbülni látszott, megölelt és megcsókolt ... (A szolgabiróságból a főbiróné dala hallik.) Kertünk alatt vadmadárka csicsergett, Csalogattam, de mi haszna, nem értett! Szót felejtve szállott föl a fűzágra, Könyhullajtva pillantgattam utána !... Pedig tudom, hogy a szivét vesztette, Kináltam is a magamét helyette ! De hiába volt a szives ajánlat, Jaj Istenem, nem tudta, hogy mi bánthat! Linket. (Műidig jobban s jobban éledezve.) Irgalmas Isten ! Ha a sejtelmem nem csalna ?! (Ledobja a kezében levő ruhát a kapuba szalad, ott középen letérdel s imára kulcsolja össze a kezeit A toronyban másodikat harangoznak.) Jóságos Isten, ki a szivek és vesék vizsgálója vagy, Te tudót, hogy bűnös dologra nem gondolok! Emberszerető teremtésed vagyok, a ki felebarátaim iránt csak jót érzek ! Nem gyanúsítok, nem kárhoztatok senkit; de íme, térdenállva adok hálát Neked azért az édes sejtelemért, hogy megszabadulok attól a gonosz kisértettől, kimenekülök a kelepcéjéből — ha mindjárt egy jótétlélek, egy beteg szív árán is! Gyógyítsd meg azt a beteg szivet, segítsd meg azt a jótétlelket, légy irgalmas, kegyelmes ahhoz a szegény szenvedőhöz, a kinél én már százszorta boldogabb vagyok! (Fölkel s lelkendezve a a dolga után fut, fölkapja a kosarat a ruhával és míg ugrándozással beszalad a korcsmába. Futtában.) 0 élek . . . élek ! . . . Mert föl- érzett keblemben a remény! Az a bájos, az az édes remény I 10. szín. Szatyor. (Csulát karonfogva a templom felé vonszolja.) Aztán szaporán imádkozzék kend I Ha a Bandit hallja, akkor /
