Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
I fm 2 hullámzott az igazán nagyon szép társaság, közöttük Hock János, a rákosfalviak népszerű, kiváló képviselője, a szellős, magas teremben. A hölgyeknek pedig ugyancsak volt dolguk, hogy a sátruk körül tolongok kívánságainak és a sűrűn felhangzó bókokra kellőképen megfelelhessenek. Majd a cigány tánczenébe kezdett és egy-kettőre vígan ropták a csárdást a párok. S a sátrakból is előkerültek lassan a szives háziasszonyok és együtt járták a többiekkel vígan, fáradhatatlanul. És attól fogva hangos volt a jókedvtől a táncteremmé alakított tornaterem. És ez a jókedv szépen fog kamatozni az éhező gyermekek javára. S a reggeli órákban újra népessé lett a rákosfalvi elemi iskola szép épületének környéke. Párok vonultak el szorosan egymáshoz simulva, hogy a reggel hűvösségét ne érezzék annyira. Akkorra ért véget a rákosfalvaiak jótékony, szép ünnepe. Ünnepség Rákosszentmihályon. Rákosszentmihály népszerű és közbecsülésben álló orvosát, Újvári Ignácot ritka szép ünneplésben részesítették barátai január 31-én Az ünneplést abból az alkalomból rendezték, hogy ezelőtt 69 évvel látta meg először a napvilágot s immár februártól kezdve a 70-ik év felé ballag. E szép életkorból orvosi működésének jelentékeny része Rákosszentmihályra esik. A szentmihályiak ezért, valamint azért az áldozat- készségért, a melylyej a szentmihályi fürdőt, ezt az áldásos intézményt megalapította és fentartja, különben sem TÁRCA. _______ JÁ VOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek írta : ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Dinka. Nem is az a baj, hogy a pap szereti ezt a fattyát, hanem az a nagy baj, hogy te bolondulsz utána, az uraság fiát meg éppen semmibe sem veszed ! De majd segítek én a te eszelős fejeden, tudomisten! (Az utolsó mondatok alatt mindjobban felingerlődik.) Bizony isten ! (A papház felé fenyegetőzik.) Linka. (Megrettenve rántja le Dinka karját.) Ne esküdjék, ne esküdjék, édesapám ! Hiába a pokolnak minden ördöge : én a Bandival élek s halok ! (A korcsmában az asztalon zörgetnek.) Dinka. (Sötéten.) Hát ha az a kutyaházi világgá menne, utána mennél talán — te is? Linka. (Elszántan.) Utána, édesapám! . . . Utána a világ végéig! . . . Utána utolsó lehelletemig! . . . (Egy nyers hang a korcsmából: Koresmáros, pálinkát!) A korcsmában nagyon sürgetik a pálinkát, édesapám ! (Félni kezd Dinkától.) 6. szám. ünnepelhetik eléggé Üjváry Ignácot, kinek egyúttal névnapi előestéje is volt. Az ünnepség az Engelbrecht-féle vendéglő nagytermében folyt le társas estebéddel egybekötve, hol nemcsak a szentmihályi, de budapesti barátai is számosán jelentek meg. A többek közt Bitskey Gyula, Poppel Miklós, Bete Dani, Kaveczky Árpád, Dolctay István, Muszély István, Otte Albert, id. Lehel Pál, Predmerszky Béla, Spanraft Ágoston, Zsolnai/ Károly, Major János, Molnár Kálmán, Radomszky Mihály, Krenedits Sándor, Kiss Ferenc, Magyar Miklós, Widerspan Károly dr., Voigt Vilmos, Urbányi János, Keller Gyula, Hauzer Gyula, Kiszer Nándor, Beke Mózes, Schvarzl József, Mészáros József, Zelky Endre, Wayand Károly, Egerzeiger József, Modi Lajos, Pálfi János stb. Az estebéd alkalmával Pálfi János állt fel szólásra, rövid, de szívből jött szavakkal üdvözölte Újvárit, biztosítván őt a baráti szeretet és tiszteletről, ennek jeléül egy pompás művű ezüst serleget nyújtott át az ünnepeltnek. A serleg felirata Újvári Ignác úrnak emlékül, Almási Pál- telepi barátai. Egészen elérzékenyülve mondott hálás köszönetét az ünnepelt a nem reménylett és nem várt kitüntetésért. Majd Bitskey Gyula zamatos magyarsággal, szive egész melegével üdvözölte dr. Újvárit. Ezután Voigt Vilmos mondott nagy hévvel egy beszédet, melynek minden szaván látszott, hogy tiszta, igaz szívből fakad, éltette dr. Újvárit. Érdekes volt ezután Poppel Miklós adománya, ki az ünnepelthez írt, saját humoros költeményét olvasta fel s adta át. A díszes táblába kötött költeményt a jelenvoltak valamennyien aláírták. Pete Dani bácsi emelkedett fel szólásra s Újvárit Dinka. (Reszkető harggal.) Bánom is én hadd sürgessék! Ráérnek! . . . Itt most az a kérdés, hogy talán meg is szöknél avval a kutyaházival ?! Linka. (Heves tiltakozással.) Nem, nem! Ne csavarja el a szavaimat, édesapám! Az nem járja! Én csak esküdt- feleségeképen mennék vele bujdosásba, szeretője még a királyomnak se lennék. Dinka. (Mélységes haraggal.) De engem akármikor itt hagynál úgy-e? Linka. (Félelemmel, de határozottan.) Ha a hites uramat kellene a világba követnem, úgy mindenesetre itt! Dinka. (Öklével Linka fejére csap s vad haraggal szinte zihálva beszél.) Akkor dögölj meg inkább most, hogy ne kelljen megérnem azt a szörnyű szégyengyalázatot, hogy leányom egy hitvány, jött-ment, bitang sehonnaiért, a kutyaházi Kondor Bandiért a faképnél hagyja szerencsétlen öreg édesatyját. (Támolyogva be a korcsmába.) 9. szín. Linka. (Dinka ütésére lerogy s két kezébe temetve arcát, sirdogál.) Az első csapás, a mi a Bandi miatt ért! De elszenvedek érte még százat, ezret is, csakhogy valamikor az enyém legyen ! Megérem-e azt a boldog időt? El tudná-e hagyni miattam egyetlen jóltevőjét, a minthogy én az apámat is elhagynám miatta? Hej, cserebogár, sárga csereRÁKOS VIDÉKE
