Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 48. szám. HÍREK. Jegyzőválasztás. November 28-án, szombaton választotta meg Rákosszentmihály községének képviselőtestülete az uj község első rendes jegyzőjét. A választáson — melyről jövő számunkban részletesen beszámolunk — nagy lelkesedéssel Krenedich Sándor csömöri adóügyi jegyzőt, Bitskey Gyula főjegyző vejét választották meg. A választást lelkes hangulatban lefolyt díszebéd követte, hol a véglegesen megalakult uj községet megkapó őszinteséggel ünnepelték. A Kőbánya—rákosfalvi villamos vasút. A Kőbányáról Rákosfalvára tervezett villamos közúti vasút megépítésének egyetlen akadálya köztudomásúlag legutóbb az volt, hogy a katonai hatóság tiltakozott a rákosi katonai gyakorlótér átmetszése ellen. A katonai gyakorlótér kérdésének megvitatására vegyes bizottság ült össze, melynek Rózsavölgyi Gyula alpolgármester elnöklete alatt sikerült eloszlatni a felmerült nehézségeket. A katonaságot ugyanis a főváros olyan módon fogja kárpótolni, hogy a villamos vasút pályatestével a gyakorlótérből leszelt területért a rákosfalvai Vezér-utcza és a Zöldike vendéglő között elterülő részen levő mezőt engedi át a gyakorlótér kiegészítésére. Ezeket a földeket tehát többé nem fogják bérbeadni. A végleges megállapodások szerint a villamos körforgalmi berendezéssel épül meg, olyformán, hogy Kőbányáról a gyakorlótéren keresztül halad Rákosfalváig, itt belevág a cinkotai helyiérdekű vasút sínjébe s ennek pályáján közlekedik be a városba, hol a köztemető-uti vonalon folytatja útját vissza Kőbányára. — Értesülésünk szerint a vasút építését már a tavaszszal meg is kezdik. Csak aztán úgy legyen, s valamilyen al-, fő- vagy mellékbizottságban el ne akadjon megint a dolog, vagy két hatóság össze ne találjon különbözni rajta, mert a rákosfalva—kőbányai közlekedés jelenlegi állapota csakugyan több mint tűrhetetlen. A községi választások. Vége a nagy izgalomnak. A korteskedés zaja elült. Rengeteg kazal elhasznált nyomtatvány, egész ármádia üres pezsgős üveg és nagy csapat rekedt torok a helyzet szignaturája. A községi választások minden nagyobb baleset nélkül véget értek. A Rákos környékéről érdekelt részek közül ezúttal Kőbánya és Rákosfalva vette ki részét a választás küzdelmeiből. Ez a lobogó tűzzel indult küzdelem azonban az utolsó napokban elcsendesedett, a ferenczvárosi és X. kerületi viaskodó pártok üdvös paktumot kötöttek s a közösen megállapított hivatalos szavazó-listán csupán az egyéni indulat kedve szerint történtek módosítások. Rákosfalva ezúttal csak egy bizottsági póttaggal és három kerületi választmányi taggal volt érdekelve, a kik kivétel nélkül győzelemmel is kerültek ki a választásból. A bizottsági póttagságra dr. Világhy Károly orvost, kerületi választmányi tagnak pedig dr. Friedländer Manó orvost, ugyancsak dr. Világhy Károlyt és Pollák Gyula vendéglőst választották meg. Rákosfalva a választás második napján, szerdán járult az urna elé s reggel testületileg vonult a választás színhelyére. A rom. kath. egyházi adó. Rákosszentmihály községben a róm. kath. egyházi adó behajtását az ujonan megalakult egyházközség immár megkezdette. Az adó összegét az egyenes állami adó 15°/o-ában állapították meg, a mi aránylag nem elviselhetetlen teher s valóban csakis a nagyon gazdag adózókat sújtja lényegesebben. Magyarázata a sok szükséges beruházás, állandó papi fizetés és a 12,000 korona templom adósság törlesztése, orgona felállítás költsége és egyéb más okvetlen szükséges kiadás, a melyek ellenében a stólaköltség tetemesen csökkent s a naponkénti Istentiszteletről is gondoskodás történt. Úgy halljuk azonban, hogy a közönség egyik kisebb rétegében elégedetlenség nyilvánul még e teherrel szemben is és jogorvoslattal I akarnak élni ellene. Ennek a lépésnek semmi kilátása sincs az eredményre; az egyházi kiadásokra fedezetet í kell szerezni, erre pedig más mód nincsen, mint e láncban fogták körül az erdőt. A lovag nemsokára köröm közé esett, lelket vertek belé, s magukkal hurcolták a pricsre. A fákat vizsgálni senkinek sem jutott eszébe. Krakéler pedig, a mint a veszedelem elhúzódott, lemászott a magasból s a fűre heveredve csak akkor ébredt fel, í mikor a nap már jó magasan járt. Mit csináljon? Hogyan szabadítsa ki bajba jutott cimboráját? Elmenne körülnézni a rendőrségre, de hátha már ott vannak a vendégfogadóból is, a hol már valószínűleg felfedezték szökésüket. — Ej mit, első a barátság! Nem fogom cserben hagyni a lovagot — kiáltott fel. Ha bezárnak, majd kieresztenek, legalább addig sem koplalok. Öltözetét rendbe hozva, kipödörte bajuszát s hetykén állított be a rendőrségre, a hol már kezdetét vette a «rapport». Talált még a zsebében egy megsárgult névjegyet, melyet egy elhajított kenyérhéjjal megtisztogatott s azt beküldötte a rendőrfőnöknek. Készségesen be- bocsátották. — Korneuburgi és merinói báró Krakéler Holofernes szolgálaton kívüli huszárfőhadnagy vagyok, csapta össze bokáit. — Egy kéréssel vagyok bátor alkalmatlankodni. A rendőrfőnök előzékenyen megkínálta székkel, s a báró kacagva mondta el mondókáját. — Tegnap este összeakadtam egy kedves cimborámmal, Hahnenkampfi Hahn Félix lovaggal. A viszontlátás örömére egy kissé a pohár fenekére találtunk tekinteni úgy, hogy a jófajta proseccoi bor meglehetősen a fejünkbe szállott. Mikor a városi erdő mellett elhaladtunk, ő a fejébe vette, hogy az éjét a szabadban fogja tölteni. Hiába akartam lebeszélni, felhozva, hogy meg- hüti magát. Hiába hívtam, hogy jöjjön fel hozzám, aludjék odafönt nálam, hajthatatlan maradt és lefeküdt a fűbe. Bennem is volt egy kis ital, azért otthagytam és felmentem lakásomra. Utólag értesültem, hogy razzia volt és ide hozták. Hahaha, kolosszális kaland! Mennyit fognak ezért a cimborák vele évődni. A rendőrfőnök a báró ur jótállása mellett azonnal szabadon bocsátotta a lovagot, s a két csavargó lóhalálában hagyta el a szép kikötő várost. Ribiánszky József.
