Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

48 szám

RÁKOS VIDÉKK

3

Rákosszentmihály nagyközséget üdvözöljük e napon a verőfényes nyilt pályán. Adja az ég, hogy e verőfény, mely most a remény napjából sugárzik felénk, — nemsokára a boldog- megelégedettség kalászérlelő sugarává váljék.

A csömöri nász.

Csaknem véres zendülésbe fulladt Csömörön egy türelmetlen ifjú házasságának története a legutóbbi napokban. Az eset rengeteg szóbeszédre adott alkalmat s nagy izgatottságot keltett az egész községben.

Szól pedig a nem mindennapi história imigyen: Bitskey Gyula, Csömör érdemes főjegyzője akták tömkelegébe elmeriilten ült néhány nappal ezelőtt íróasztalánál, midőn beront egy ösmert gézengúz ifjú s előadja abbeli tisztes szándékát, hogy ő egy ottani szende hajadont hites feleségévé óhajt tenni. A tizen- kilencéves gyerek, ki a székesfőváros árvaházában nevelkedett fel, nagyon komolyan fogta fel a dolgot, mert mint hadköteles kivételes nősülési engedélyt is mutatott be. — A főjegyző azonban nem teljesíthette az ifjú vőlegény kérelmét, s megtagadta a kihirdetését, mert a fiú törvényesen kirendelt gyámjának beleegyező nyilatkozatát nem szerezte meg. A vőlegény tehát Ígéretet tett, hogy a mulasztást pótolja s eltávozott.

Néhány napig nem is volt látható. Egyszer azonban csak beállít a községházára s vígan lobogtatja az Írást, megvan a nyilatkozat!

A főjegyző szemügyre veszi a fiú okmányát s látja, hogy az S. M. abaujszántói lakosnak két tanú előtt kiállított nyilatkozata, melylyel gyámfia házasságkötéséhez beleegyezését adja. — Majd a következő záradék: »Az anyakönyvvezetői pecsét megsérülvén, a jelen okmány tartalmát sajátkezű aláírásommal erősítem meg. Szűcs s. k. anyakönyvvezető« s valami irgalmatlan ákom- bákom.

A főjegyző gyanúsnak látta a megsérült pecsét dolgát s a fiút másnapra rendelte magához. Közben azután távirati kérdésére a következő választ kapta Abaujszántóról: »S. M. nem él. Az anyakönyvvezető az utóbbi napokban senkinek sem állított ki házassági beleegyező nyilatkozatot Szűcs anyakönyvvezető.«

Másnap a vőlegény mennyasszonyostól s rengeteg násznép kíséretében érkezett a községházára. Itt a leleplezés, az ő hires okmányának hamis mivoltjáról egy cseppet sem lepte meg, sőt még a mennyasszony sem riadt meg a csínytől, sem pedig a csömöri közgyám, a ki itt a násznagy tisztjét töltötte be, hanem kijelentették, hogy az nem olyan nagy baj, kérik az esketés megtartását, mert a soroksári rezesbanda már várakozik a kapu előtt. Hogy a rezesek a jegyzőt meg nem lágyították, Kratochwill plébánosnál tettek kísérletet s követelték tőle, hogy nyittassa fel a templomot.

A plébános természetesen szintén elzavarta a za- jongókat, kik ekkorra már rendkívül izgatott hangulatba keveredtek. — A megvadult násznép ezután formálisan megostromolta a templomot, de szerencsére nem tudott bejutni. Erre a násznagy közbenjártával az Isten szabad ege alatt rendeztek saját külön szertartást s »egybekeltek.«

Tudniillik valami házasságkötés forma fogadalmat tettek egymásnak.

A násznép ezután tüntető körmenetet tartott a községben s zeneszó mellett tüntetett a jegyző és pap ellen, a kiket mindenféle képtelen vádakkal illettek.

A furcsa nász felizgatta Csömör egész lakosságát s csaknem zendüléstől lehetett tartani, mert a józanabb polgárok szét akarták kergetni a fura lakodalom közönségét.

Mi sem természetesebb, mint hogy a jeles mátkapár ellen közcsendháborítás, vallás megsértése s egyéb kihágás miatt feljelentést tettek, a rezitens közgyám ellen pedig a fegyelmi eljárás megindítását kérelmezték.

Ez a méla akkordja az újfajta csömöri násznak.

a kontózás. A főpincér tekintettel az útitáskák tekintélyes súlyára eleinte a legnagyobb előzékenységgel fogadta a két finom modorú gavallér mentegetőzését. Később azonban benyújtotta számláját, amely sajnos, száz forintnál is többre rúgott.

— Szökjünk meg pajtás, de azonnal! — súgta Krakéler barátja fülébe, a mint a pincér távozott.

— Későre jár már az idő nagyon. Egy éjszakát legalább huzzunk ki. Ki tudja mikor kerülünk megint vetett ágyba, — szabadkozott a jó barát.

— Nem vetted észre, hogy ez a borotvált majom, j milyen kancsal szemekkel nézegette málháinkat?

— Mondasz valamit, nekem úgy rémlik, mintha | szénpor is hullott volna ki belőlük a padlóra. Igazad van, ugorjunk.

A két sokat próbált ember gyalogszerrel neki vágott a világnak, s jó későre járt az idő, mikor elhagyták a kikötő várost s a városi erdőbe az úgynevezett «boskettó»-ba értek.

— Nem bírok tovább menni — panaszkodott a lovag, — a cipő feltörte lábomat. Hja, így van az, ha nem mérték szerint rendelünk lábbelit.--.-.-i -ii~u—rvv -i-i—ij—-|— —■*■■* — --■* ^*** ---» «■

— Hanem tévedésből a vitorlamester cipőjét huzzuk fel, élcelődött Krakéler.

— Ezért a sértésért még lakolni fogsz, nyomorult ! — pattant fel a lovag.

— Állok elébe, gúnyolódott a másik. De előbb a fogadó pincérjével légy szives elintézetlen ügyeidet rendezni.

Hahn lovag mogorván dőlt le a pázsitra, s kijelentette, hogy tovább egy tapodtat sem megy. Krakéler békülni akart és így okoskodott:

— Sajnos, tapasztalataim vannak, hogy a rendőrség az éjféli órákat megelőző időben szokott razziát tartani. Tudják, hogy a fáradt ember ilyenkor alszik a legédesebben. Azért azt javasolnám, várjuk meg inig a vihar, azaz a rendőrség elvonul. Jösz, nem jösz? — s macskaügyességgel mászott fel a legközelebbi vastag fára.

— Gyáva fráter! — dörmögte a lovag s nemsokára horkolni kezdett.

Azt szokták mondani, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni. Ez a közmondás most is beteljesedett. Alig ütötte el az óra a tizenegyet, mikor megzördültek a bokrok s a rendőrök lámpásokkal kezükben, csatár-