Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
------------------------T--------2 R ÁKOS lehetne végül a törvényhozás elé, a képviselőházba juttatni.* Ehhez a mi tervezetünkhöz — természetesen — úgy mint minden komoly dolog keresztülviteléhez, egyetértésre van első sorban szükség. Azt kellene elérni, hogy a különböző községekben hozott határozatok a lehetőségig egybevágók legyenek, mert csak így lehet azoknak meg fölfelé is a kellő hatásuk. Azt kellene egyszer kimutatnunk, hogy itt, a mi vidékünkön a polgárságnak igenis van érzéke a közügyek, a közös érdekek megvédése iránt. Olyan ügy ez a most fölmerült, hogy sem különös helyi érdekekbe nem ütközik, sem egyéni érdekeket nem sért. Hiszen azt, hogy milyen általános már az a vélemény, hogy a főváros körül levő helységek menynyire képtelenek minden jóravaló cselekedetre, legjobban bizonyítja a „Magyar Nemzetinek erre vonatkozó cikke, a melyet mai számunkban kivonatosan közlünk. Használjuk fel tehát a kinálkozó alkalmat a közösen gondolkozás, az érdekek józan felösmerésé- nek nyilvánítására, mert az első közösen véghezvitt munka sikere már könnyen tesz képessé bennünket a másodiknak véghezvitelére. Fogjunk hozzá komolyan és minden nagyobb fáradság nélkül elérhetjük a jó eredményt, a mely mindnyájunk érdekében lévő. Az a testület, a mely elsőnek veszi kezébe a mozgalom megindítását, nagy hálára kötelezi le a többieket, mert lehetségessé teszi egy olyan irányú tevékenység létesülését, a milyenre Budapest környékének, mindenek fölött pedig a Rákos meglehetősen elhanyagolt vidékének igen nagy szüksége van, ha továbbra is maga kivánja intézni a maga sorsát. F. TÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal károm szakaszban. A magyar legényegyesületeknek írta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) 1. szín. Linka. (A középső asztalon szárított ruhát hajtogat össze mángorlás alá.) Nem tudok elkészülni a hajtogatással . . . (A papház felé pillant.) Az az édes gyermek nem akar kiveszni a fejemből ... (A ruhával a szivéhez kap.) Jaj, minő érzés is ez: a dobogása fölveti még a szivemet . . . Dinka. (A kocsmából. Nyers hangon.) Linka ! Meddig babrálsz még azzal a hajtogatással? Ne menjek ki segíteni a dolgodon ? Jó lesz, ha a szemed a ruhán s nem a papék házán jár mindig! Linka. (Izgatottan a kocsma felé.) Ne keserítsen már, édesapám ! Az élettől is elveszi a kedvemet ezzel a sanyargatással, nem hogy a hajtogatástól! Törtesse a haragját valamennyire ! Dinka. (A kocsmából. Mérgesen.) Tudom, a mit tudok! De majd elállóm a szemed útját, csak kunérozz vele 1 Mire a borfejtéssel elkészülök, itt légy a helyeden, másként majd segítek a bajodon! Nézze meg az ember! \ 1DEKL _____________ 3 szám. Bu dapest környéke. i , Érdekes és különösen minket, rákosvidékieket sok tekintetben igen közelről érdeklő czikkely jelent meg a „Magyar Nemzetinek keddi, január 13-i számában ez alatt a pím alatt. A cikk tartalmát olyan fontosnak tartjuk és annál fogva, hogy éppen a kormányhoz közel álló „Magyar Nemzetinek első oldalán jelent meg, annyira általános érdekűnek tartjuk, hogy az egész cikket kivonatosan, a miránk nézve fontos részeket pedig egészen az eredeti szöveghez ragaszkodva közöljük az alábbiakban. A cikkely a Láng Lajos kereskedelemügyi minisztertől egybehívott értekezlet tanácskozásainak meddő voltát állapítja meg mindenek előtt. „Szinte úgy tetszett, mintha ezen az értekezleten a közönség érdekeit egyedül a kormány képviselné“. A megkötött szerződések mindenütt akadályul szolgálnak s az aránytalan részesedések, adók és mindenféle terhek nemcsak a községeket nyomják, hanem a közúti vasúti társaságokat is. Eredetileg volt minden rosszul megcsinálva s most már az egész szervezeten kell változtatásokat tenni, hogy a közönség hozzájusson a maga előnyeihez. Láng Lajos miniszter azonban meg fogja találni ennek is a módját, noha a feladat nem csekély. „Budapest népességének azonban van egy másik, korellativ, de még rosszabbul kielégített nagy érdeke is. Az tudniillik, hogy a főváros a maga kies körn}rékét nyaralási, sőt kintlakási célokra könnyen és lehetőleg olcsón használhassa. Általában minden modern nagy város tendenciája az„ hogy környékét bevonhassa a fejlődő városi élet közvetlen, mindennapi mozgalmába. Az emberi élet természetes és jogos igényeihez tartozik, hogy a nagyvárosi pária szabaduljon azoktól az ártalmaktól, a melyek a zsúfolt együttélésből származnak. Tehát, hogy egyesítse a város által nyújtott közművelődési és gazdasági előnyöket a természethez közelebb való élés előnyeivel. A megfeszített munkát a föliidítő pihenéssel. A nagy városok tüdőt emésztő gázait friss falusi levegővel. Az egészség ezernyi ártalmait megfelelő kedvező természeti hatásokkal. NemLinkci. (A ruhát az asztalra csapja.) Jó, jó ! Ismerem már ezt a nótát régtől fogva! ... De nem én siratom meg a végét, hanem majd édesapám! (Megílletödve figyel.) Elhallgatott ! . . . De hasztalan is beszél! . . . Nem bírok magammal ! Letéphetik a fejemet, kiszakíthatják a szivemet, de a Bandi képét nem ölhetik ki belőle ! (Egy ideig töpreng.) No hát had jöjjön, a minek jönnie kell . . . (Serényen tovább hajtogat.) Az Istenre bízom magamat: az ő kezében jó helyen lesz a fejem is meg a szivem is! (Sietve hajtogat, majd meglassul.) Mit is mond az a nóta ? (Danol.) Szegény legény az én rózsám, Se telke, se pénze; De nincs párja a nagy rónán, Nincs hét vármegyébe’! Sötétbarna, mint az éjjel, Piros, mint a hajnal, Szeme tele csillagfénynyel, Szája édes dallal! Árva legény az én rózsám, Se apja, se anyja; De nem busul árva sorsán, Az ég el nem hagyja! Feje, szive helyét állja, Dolgos a két karja, Én leszek a szivepárja, Ha Isten akarja ! (Szünetel s a papházra mereszti szemeitj
