Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
3. szám RÁKOS VIDÉKE 3 csak a gazdag ember érdeke ez, de a szegényé is. Kivált pedig a serdülő nemzedéké, mely az iskoláztatás mindenféle fáradalmait és a városi élet nyomasztó bilincseinek a nyomát csakis így képes kiheverni“. Hivatkozik London, Páris, Bécs, Berlin, Drezda és Lipcse példájára, a hol nemcsak az erdőket és ligeteket hozták be a nagyvárosba, hanem a házak egy részét is kivitték és n^indenek előtt kitűnő közlekedést is teremtettek a nagy város környékén gazdag és szegény számára egyaránt. A munkástelepek sokasága is mutatja, hogy ebben a fejlődésben az úgynevezett szociális szempontok is uralkodnak. Budapestnek építésében pedig sok a hiba, parkja kevés van, kiimája nem kedvező ; továbbá a lakosság százezrei, éppen a helytelen fejlődés következtében, a Dunától messze el vannak szorítva s így a kifelé fejlődésre itt még nagyobb szükség volna. A mellett Budapest környéke nagyban meg van áldva természeti szépségekkel. Ennek nyomán ismerteti a cikkely a budai szép helyeket és így folytatja: „Ott van különben Gödöllő Besnyővel s a Kőbányán túl eső vidék, mely, hogy jobban fejlődött, mint az elhagyott hegyvidék, annak nemcsak az az oka, hogy a magyar népjellem a síkot keresi, hanem az is, hogy az államvasutak kitűnő vonalai a főváros népét erre csábították. Azonkívül a főváros környéke bőven el van látva a nemzeti léleknek is becses történeti emlékekkel. Ott van nemzeti dicsőségünk nagy tanújele, Visegrád, Pomáz és környéke Chikó várhegyével, a pilisi hegy, Pilis városának maradványaival; az elhanyagolt, de egykor hires Szent-Endre felfedetlen római kasztrumával. Idább Üröm, Solymár, Mátyás király egykori vadaskertje, az Anjouk alatt színmagyar, ma pedig sváb Békás-Megyer. Továbbá Aquincum és klasszikus környéke. A hegy mögött Zsámbék, hires templommaradványával. Ideát Rákos mezeje, Isaszegh, Rákos-Palota. Mogyoród, Cinkota, Vác stb. Mindenfelé történeti nevek és emlékek, méltatlan elhanyagolt környezetben“. Részletesen kitér ezután különösen a budai helyek nemzetiségi állapotaira, a miket szomorúaknak és igen elhanyagoltuknak mond. „A környék nagymértékű elhanyagolása megint csak Imre. (A mészárszék ablakán kikönyököl.) Föl lie fald a a szemeddel azt a papházat, Linka! Linket. (Megretten.) Ejnye, az ifiúr már megint itt kisért? Imre. (Rózsát hajít Linka felé.) Itt ám, töröm a zúzádat, mert meg is ennélek mérgemben ! Tudod, hogy mit beszélnek a faluban? Linka. (Sebesen hajtogatja ruháit.) A faluban csak bolondot beszélnek, jobb arról semmit se tudni! Imre. (Gúnyosan kacag.) Elhiszem azt! Csakhogy botrányszámba megy már az, a hogy te az után a kutyaházi után veted magad! Az éjjel is a papház körül ólálkodtál. Linka. (A ruhát az asztalra vágja s kezeit csípőjére illesztve Imre felé ugrik.) Süljön ki a két szeme annak, a ki engem a Kondor Bandi után futni látott 1 Jobb, ha nem kötekedik velem mindig! Úgy se állom ki már soká! (Ingerülten a dolga után lát.) Imre. (A fejét rázza.) Ügye, hogy az elevenedre tapintottam ? Másként nem fortyantál volna föl ilyen szörnyen! De hát rád se hederítenék, ha nem vetted volna, el az eszemet s nem ölted volna meg a szivemet, hogy se családom, se világom; se éjjelem, se nappalom . . . Linka. (A fejét bólogatja.) Azért fetreng éjjel-nappal holtrészegen a Cviki Puszi csárdájában! Imre. (Erősen kihajol az ablakon s ökölre szorított jobbjával az autonómia és munieipálizmus lelkét nyomja. Pest-Pilis- Solt- Kiskun törvényesen egyesült vármegyék lelkid smer étét nem lehet az alól a vád alól megkönnyebbíteni, hogy a főváros környékét elhanyagolta. Még pedig nagyon. Községei egyáltalán úgy viselkednek, mintha nem Budapest környékén, hanem valahol Árvában feküdnének. Mi több, inkább gyűlölik, mint szeretik a fővárosi nyaralókat, a miben már van egy kis nemzetiségi íz is. Közműveket nem létesítenek. Sétatér, üdülőhely, kirándulóhely, kút, fürdő, jó élelmezés, úthálózat sehol, vagy csak nagyon kevés. A hatóságok, kivált a községiek, barátságtalanok a fővárosiakhoz s csak a közvetlen és gyorsan szerezhető előnyöket nézik. A vármegyének meg kell adni, hogy ezzel semmit sem törődött, ha csak itt-ott egy főszolgabíró nem. De talán nem is tehette, mivel Pest vármegyének óriási, 12'6 ezer négyzet- kilométer területén nincs az egésznek együttes érdeke. Kalocsa, Halas, Kecskemét, Vác, Szent-Endre környéke mind más és más világ. Közös érdekük legfölebb csak a megyei választás; többnyire még ez sem. Hasonlóképen barátságtalan a környék iránt Budapest székesfőváros hatósága is. Élesen bírálja ezután a fővárosi hatóságok spiszbur- geri gondolkodását, a melylyel attól tartanak, hogy a környék „kiviszi“ a lakosságot és a nagy lakásbéreknek árt. Ez szűk látáskörű oktalanság. Budapest fejlődése megakad, ha a lakosság természetes igényeit ki nem elégíti. „Ma már nem korai többé a nagy Budapestről való beszéd. A kikerekítést minden követeli, még a közbiztonság szempontja is, a mit a belügyminisztériumban egyelőre azzal oldanak meg, hogy Budapest határa körül csendőri övét húznak, a mi a kikerekítéssel szintén fölöslegessé lenne. Ma még csak megközelítőleg említjük fel, hogy a kikerekítésbe okvetlenül be kellene vonni az egész területet, a melyet a Harasztitól Leesésen, Maglódon, Léceden, Cinkotán, Csömörön, Gödön, Szt -Endrén, Vörösváron, Budakeszin, Budaörsön és Tétényen át húzott körvonal befog. Ez a jövő képe. A jelené eme feladat előkészítése, még pedig első sorban jó vasúti közlekedés és kifogástalan úthálózat által. Ez feltétele mindennek. A vicinális vasúti ágaknak, a melyek ma a fővárosból kinyúlnak s a kifelé való közlekedést semmiképen sem elégítik ki többé, alapos fenyegetődzik.) Ki az a zsivány, a ki azt merte mondani? Ügye, hogy az a kutyaházi ? ! Linka. (A mellét veri.) Az Isten verjen meg, ha az mondta! Imre. (Elérzékenyülve visszahúzódik.) De hitet teszek rá, hogy az mondta! Annak a fortélya, hogy megutáltasson veled s aztán elkaparítsa előlem a szivedet. Pedig ennek nem jó vége lesz ám, Linka! Istenbizony'— nem. (Fenye- getődzik.) Linka. (Megretten, a ruhát kiejti a kezéből s a tenyereit ösz- szecsapja.) No nézze meg az ember! De hát mit vétettem én az ifiúrnak, hogy úgy zaklat, úgy üldöz, mintha én volnék a megrontója ? ! (Összeteszi a két kezét.) Az Istenre kérem, mondja meg igaz lelkére : biztattam valaha csak egy szóval is ; csalogattam valamikor csak egy szemhunyo- rítással is; fogadtam el életemben az ifiúrtól csak egy baboskendőt is ? Imre. (Lehorgasztja a fejét.) Hiszen éppen ez a bajom, Linka, csak éppen ez a bajom! (A homlokát dörzsöli.) 2. szín. Kopja István. (Az előbbi jelenet végefelé az utczán balról jő, a mészárszék sarkán megáll és figyelmez, azután magában beszél.) Jól megfelelt a léhütőnek a csapos lánya ! Most meg majd én számolok a fejével. (Előre lép. Fenhangon.) Hát az ágy helyett itt álmodozol, Imre ? Mikor lesz már ennek vége ?
