Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

22. szára

RÁKOS VIDÉKE

3

Hogyan válaszszunk?

(Levél a szerkesztőhöz.)

Ez a hosszabb czikk, ha talán nem is ezen lap keretéhez van mérve, mégis, mivel a Rákos Vidéke tulajdonképen magának Rákosszentmihálynak érdekeit van hivatva szolgálni, engedje xneg tekintetes szerkesztő úr, hogy becses lapjában megjelenhessék.

Ennek a közleménynek a megírására én több helybeli lakos-társaimmal együtt azért határoztam el magamat, mert már az önkormányzati testületek választása közeleg és a lakosság ebből folyólag gyakorta tárgyal és gyűlésez és e közben olyan ellentétes nézetek és állítások kerülnek felszínre, a melyek a község javára már most sem szolgálhatnak, annak leendő fejlődésére már a végleges különválás előtt is bénítólag hatnak. Ennek egyik oka természetesen abban rejlik, hogy a nép pártoskodik, jelölteket állít, két, három részre is oszlik és nem igyekszik tekintetes szerkesztő úrnak azon jóakaratéi és igazságos tanácsát megszívlelni, hogy jelöltjét mindenki dicsérje, talán még érdemén is felül, de a másik jelöltet ne bántsa, ne kisebbítse és egyéni képességét vagy becsületességét kétségbe ne vonja. Vagyis nézetének s elvének mindenki a tisztességes úton igyekezzék híveket toborzani. így példáid, csak a bírói állásról szólva, az itt április hóban tartott népgyűlés, mint tudjuk, Hauser Gyula és Herczeg József jelölését hozta javaslatba a közigazgatási hatóságnál; azóta a lakosság határozottan két pártra szakadt s természetes, mind a két párt a saját jelöltjét szeretné a majdan betol- i tendő birói állásban látni. Ez az igyekezet, habár szép is, de a mód, a melylyel ennek eléréséért küzdenek, határozottan elítélendő. Helytelen ugyanis az a nézet, hogy Hauser Gyula azért nem kell, mert ő a magához hasonló egyéneknek hátat fordított és az „urakhoz“ húz, az urakkal tart és a népnek nem kell úri biró. Azt állítják és attól

félnek, hogy akkor nem ő, hanem valami úri barátja fogja az ő teendőit intézni és pedig nem úgy, mint azt a közjó, vagy a közérdek kívánná. Vagy mintha azért nem kellene, mert ő már most is helyettes biró és állásába a hatalom illesztette be, nekik pedig olyan ember kell, a kit a közbizalom tisztel meg azzal az állással, mert csakis olyan ember tehet a községben jót. De viszont Hauser Gyula hívei is eléggé szégyenletes kortesfogásokkal gyűjtik a szavazatokat, akkor, a midőn az ellenfél személye ellen agitálnak, annak vagyoni megbízhatlanságával akarnak a tömegre hatni, mert azt hangoztatják, hogy Herczeg Józsefben vagyoni garancia sincsen, a mi pedig a birói állás viseléséhez feltétlenül szükséges.

Tekintetes szerkesztő úr és sokan mások tudják azt, hogy anyagi biztosíték nyújtására a községi bírót sehol sem kényszerítik; oka ennek az, mert vagyoni biztosítékot csak attól a tisztviselőtől lehet követelni, a ki vagyont kezel és ez a tisztviselő egyedül csak a község pénztárosa lehet. A bírónak utalványozása és felügyeleti joga van csak meg, de ugyan ez a jog, a mely egyszersmind kötelesség is, megilleti az egész elöljáróságot és az egész képviselőtestületet. Most már, hogy néznénk mi ki akkor, ha az egész testületet, a melyet az ellenőrzési jog megillet, anyagi biztosíték nyújtására köteleznénk, vájjon össze tudnánk-e állítani akkor ezt a testületet.

De ebben az esetben, hol van a törvénynek az az intenciója, hogy az elöljárói és képviselői állás bizalmi állás? A szóban forgó összes állásokra ugyanis mind azok a községi lakosok megválaszthatok, a kik a szavazók, illetőleg a választók névjegyzékébe fel vannak véve, mert a ki választó, az választható is. Nézzünk végig ezen a névjegyzéken és mit látunk ott? azt, hogy a mi választóink legnagyobb része nem volna képes vagyoni biztosítékot nyújtani és azért törnénk mi bárki felett pálcát, mert szegény és nem gazdag. A törvény szelleme az, hogy a

a legudvariasabb módon beszüntette az ánglius praktikáját. Ki tudja, mily nagy kárára a mai generátiónak, mert meglehet, hogy Maple & Co. londoni világhírű cég is megtudhatta volna, mily comforttal feküdtek Róma nagy polgárai.

Nápolynak fekvése : szemközt véle a tenger és a látóhatáron a remek Caprisziget, balról az örökké füstölgő Vesuvval, a tengerpartján pedig Castellemare és Sorrento, majd meg jobbra Posilipe, egyszerűen páratlan. Leírását olvastuk és halljuk, azt hiszem, a hányszor csak kívánjuk; képeit láthatjuk sok kirakatban is; de nem ezt akarom leírni, hisz ismeretes az elemi iskolától kezdve felfelé; de az a benyomás, a mit reánk tett, mind a mellett, hogy annyiszor és annyiféleképen hallottuk feldicsérni s mind a mellett, hogy az idő nem volt kedvező, mégis ellenáll- hatlanul lebilincselte figyelmünket teljesen s csak néztük és csodáltuk, a hányszor csak tekintetünk erre a páratlan szép panorámára esett.

Környéke Nápolynak, akár jobbra: Posilipe, Pozzuoli és Baja felé megyünk, a mely helyekre az első kirándulást ajánlom — akár balra: Castellemare, Sorrento, Amalfi és Salerno felé, olyan remek kilátást nyújtanak, mit alig hiszem, hogy hasonló bőkezűségben a természet a földkerekségen még más helyre is juttatott volna. Jobbkézről a tenger kék színű vizével, balról a mérhetetlen magas sziklák legkülönfélébb formái, kiugrásai, barlangjai. Néha-néha megint egész citrom- és narancs-erdőkön haladsz át, minden lépés, melyet teszel, más és más, szebbnél-szebb tájrészleteket nyújt. Ezt leírni, lerajzolni vagy festeni egyszerűen nem is lehet. Ezt egyszer látni kell s többé nem felejted el soha.

Azt mondják, Capri-sziget is szép és vadregényes, én nem mondhatom, mert a folytonos rossz időjárás meggátolt e sokat ígérő kirándulásban.

Pompejiről is csak azt mondhatom, hogy nagy meglepetésben részesített, minden előzetes dicséret mellett is. Különös érdekességével fogja azt meglepni, a ki akármily kismértékben s laikus szemmel is betekinthet e már több mint 1800 év előtt eltemetett római városba. Vezető van elég rendelkezésre, ki franciául, angolul vagy elvétve németül is kalauzol bennünket. Érdekes múzeummal kezdődik, a hol több emberi test különböző helyzetben, úgy, a hogy találták, üvegszekrénybe zárva látható. Edények, korsók, vázák stb. nagy mennyiségben vannak szekrényekben éltévé. Lovak, öszvérek, kutyák, macskák csontvázai, sőt megszenesedett szilvákat egész tállal, bogyót, fügét stb. szemlélhetünk.

Habár keskeny, de mily tökéletes, jó kövezettel rendelkeztek a jó pompejiek! A vízvezeték ólomcsövei még ma is láthatók. Milyen nyilvános szép fürdői voltak, templomai, palotái és házai és milyen remekek. Egy pék