Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 22. szám. községi elöljáró és képviselő ne a vagyon hatalma mellett jusson állásához, hanem azt a közbizalom helyezze állásába. A törvényhozás ugyanis tisztában volt azzal, hogy a vagyonos osztály elenyésző csekély a szegény ember mel­lett és így nyújtott módot arra, hogy az önkormányzati testületbe ne csak a vagyonos ember, hanem bárki bejut­hasson, viszont, nehogy a csekély vagyonnal bíró köznép az egész kormányzati hatalmat a maga kezébe kerítse, azért intézkedett a törvény úgy, hogy a képviselőtestület­nek fele a vagyonos osztályból, vagyis a legtöbb adót fizetőkből kerüljön ki és ez az igazság, mert így a község minden rétege képviseltetheti magát a közügyek intézé­sében. Nagyon helytelen és elítélendő tehát az, mikor egyes jelöltek ellen, a kiket a közbizalom megválasztatásukkal kitüntetni akar, a személyi garanciát, a vagyont mérlege­lik, nem pedig azt nézik, hogy ki milyen igyekezettel és te­hetséggel felelne meg az egyes állásokkal járó kötelezett­ségének. Legyen szegény vagy gazdag az a biró, elöljáró vagy képviselő, az mindegy, de ha meg lesz választva bármelyik, az erkölcsi mérlegben egyenlően nyomjanak, választásuk után egyformán igyekezzenek a közérdeket szolgálni, tegyék félre a személyes, a családi és a jóis­merősök magánérdekeit, mert szolgálatukért vagyoni hasz­not nekik a község úgy sem adhat, csakis az erkölcsi mű­ködésért erkölcsi jutalmat, vagyis azt, hogy a hároméves megbízatás lejártával ismét oda helyezi őket a közbizalom, a honnét akkor majd meg kell törvény szerint válniok. Általánosságban tehát az volna a helyes cselekedet mindegyik párt részéről, ha az ebben a lapban már a tekin­tetes szerkesztő úrtól hangoztatott jóakaratú tanácsra hallgatva, szerveznék a pártokat és a maga jelöltjéről be­szélne mindenki szépet és jót, a nélkül, hogy ez a dicsé­ret az ellenfél személyének rovására menne s az megtá­madva ne lenne. Szebb volna, mint azt sok más helyen látjuk, hogy a pártok ne csak párthiveikkel, hanem az ellenféllel is tárgyalnának és kölcsönös megállapodásokat hoznának létre, mert ezzel csak azt bizonyítanák be, hogy községüknek mindannyian javát akarják, s ha kell, tudnak egy vélemé­nyen lenni akkor, a midőn azt a község érdeke úgy kí­vánja. Természetes, hogy ilyesmi csak régi községekben megy előkészítés nélkül, míg itt most az újság ingere láz­ban tartja a közönséget s itt ilyesmit elérni csakis úgy lehetne, ha a nép vezető egyéniségei a ma létező viszás állapotoknak megszüntetésére teljes erejükkel közreműköd­nének. A községben felszínre került különféle nézeteket, különféle gyanúsításokat, különféle jövendőmondásokat, mint a ki végig hallgattam, látom, hogy a legtöbben olyan dolgokat feszegetnek, a melylyel tisztában nincsenek s ha ez a lap teret enged arra, hogy én, mint a ki községünk sorsa iránt érdeklődöm s a hallottakra vonatkozólag hozzá­értő egyének véleményét meghallgattam, az általam hallot­takra vonatkozó véleményemet nyilvánosságra hozhatom: akkor engedje meg tek. szerkesztő úr, hogy már tanulság okáért is, a jövő számban ezen tárgyra vonatkozó néze­temről, közleményemet folytathassam. B. J. HÍREK. A „Rákos Vidéke“ kiadóhivatala és szerkesztősége Rákosszentmihályon, Batthyány-utca 164. szám alatt a közönség rendel­kezésére áll. helyiséget is láttam többek közt, a hol egyúttal a lisztet is őrölték, a kemence még teljességében látható. Zsemlé­ket is láttunk, — mondhatom, jó nagyok voltak — a fel­ügyelő nem engedte, hogy megmérjem őket — bizonyosan lekenyerezte valamelyik hazai pékmesterünk. Azt ajánlanám az oda ránduló utasnak, hogy Nápoly­ban vegye meg a Fischetti tanár képes összehasonlító al­bumát Pompeji főbb épületeiről és útjairól. Nagy élvezetet fog találni bárki abban, ha a jelenlegi maradvány-részeket e könyvben teljességében bemutatott nagy és hatalmas alkotásokkal összehasonlítja ésígy képzeletének szemlélhetővé teheti. A legjobban konzervált házaknak egyike a Dei-Vetti, melyben, mivel betetőzték s az időjárás ellen megvédel­mezték, egész sorozatát találja az ember a szebbnél-szebb freskóknak. Az igaz, legtöbbjének megtekintése nem fia­talok számára való. De nem folytatom tovább; a ki oda megy, megláthatja, a ki pedig nem mehet oda, az kaphat Pompejira vonatkozólag szebbnél-szebb illusztrált leíró könyveket. De hogy el ne felejtsem, Pompejiból visszajövet, aka­ratlanul is a mi Aquincumunk jutott eszembe. Szállodák és vendéglők a közelben, mindenféle anzikt-kártya, kis római miniatur-váza és egyéb kisebb-nagyobb emléktárgyaknak eladói helyiségei. Minek folytassam, a többit úgyis tudjuk, megírták azt már nem tudom hányadszor. San-Carló. Elég szerencsésnek érzem magam, hogy a világnak egyik legnagyobb dalszínházába még bejuthattam, annál is inkább, mert a szezon végét járja és a színházat április végén őszig bezárják. Nagy ez az operaház, nemcsak a nézőterére befogadható emberek száma arányában (3000 személy fér el benne), hanem nagy, mert egyike még min­dig a legjobb dalműszínházaknak a világon, sőt azelőtt a legelső is volt. A királyi palota tőszomszédságában pom­pázó épület, igen szép nagy oszlopsorozat díszíti az eme­letet. Bejáratáról, foyerjáról, garderobejáról stb. nem érde­mes külön megemlékezni. De lépj be a múzsának e szen­telt templomába, s ha soha életedben nem fogott el a lámpaláz, itt el kell ragadnia. Rám igen nagy hatást tett. A színház nézőterének óriási méretei, különösen az első belépésnél szinte meg­döbbentik az embert és azt juttatják az eszébe közvetle­nül: „Istenem, hát van-e erre elég jó torkú tennorista és primadonna a világon, a ki hangjával képes betölteni ezt az óriási űrt'? I “ Hát bizony volt és van. A zenekar, mely egy nívón van a zsöllyesorral, körül­belül elfoglal 8—10 sort s vagy 110 vagy még több ze­nészből áll. A karmester óriási magas emelvényen valóságos feauteuilben a zenekar legutolsó sora közepén foglal helyet. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents