Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
És ha majd úgy lomb hullás kor I(is kertedet járod jj> látsz ott egy-egy elsárguló Levelet, virágot. A ki némán szép esendesen Hervadozom érted; /Jussak én eszedbe ! Aranyos, 1902. nov. 9-én. Tuba Károly. Az önállóság felé. (Népgyűlés Szent-Mihályon.) A miniszteri jóváhagyó végzés, a melylyel a szent- mihályiak önállósítást kérő folyamodását elintézték, immár megszülte a mozgolódást, mely minden későbbi korteskedés bevezetője. Nagy, sárga lapok hirdették már előre, hogy az új község előkészítő munkálkodásainak, a tisztviselők és a vezető férfiak jelölhetése tárgyában 1902. évi december hó 26-án délután 2 órakor népgyűlés lesz a Gaukel-féle vendéglőben. A kitűzött időre már népesedni kezdett a vendéglő tágas terme, de mégis 4 óra tájt volt már az idő, mire annyian jöttek össze, hogy a népgyűlés megnyitható volt. De ekkorra már ember, ember hátán szorongott a tágas teremben. Sőt a mellette lévő kisebb helyiség is színükig megtelt érdeklődőkkel. Világos lett egyűttal az is, hogy Rákos-Szent-Mihály községgé alakulását pártharcok fogják megelőzni. Azok közül a férfiak közül ugyanis, a kik eddig a szentmihályi dolgokat mint vezetők intézték, egyetlen egyet sem láttunk a nagy tömegben. Olyan egyértelműig maradtak el gyűlésről, a milyen egyetértés csak ritkán nyilvánult meg 1. szám. RÁKOS mások is együtt érezhetnek vele és akad elég, a ki enyhülést vár attól, hogy mások szánakoznak, látva szenvedő arcát, vagy éppen gyötörni kivált másokat. A kikről szólani akarok, azoknak titkolniok kell fájdalmukat, ha összeroskadni nem akarnak korán a miatt, hogy az ő komor arcuk növeli a szeretett lény szenvedéseit ; mikor oly drága az életük, hasonló a becsületes emberre bízott vagyonhoz, ki égő házából először is azt menti meg. Avagy nem láttatok-e még gyermeket, ki mosolyogva vigasztalja a kétségbeesett szülőt; gyermeket, ki anyja halálos ágyánál eltitkolta könyeit? . . . Ha nem, vagy ha azt hittétek, hogy ezeknek nem volt szive; úgy nem értitek mit teszen, hogy a szeretet s a gyöngédség háromszoros, négyszeres utat szokott tenni a rokon lelkeken keresztül, s meg sem állapodhatik, mert a kit elhalmozunk vele, az mindég viszonozni kívánja azt s még hozzá ugyanannyival vagy többel is! A szerelemmel járó fájdalom is ilyen, csakhogy fordított viszonyban. Még tovább megyek; ha másért szenvedünk, egyébért is titkoljuk azt; kiket szeretünk, azoktól irigyeljük, hogy más is úgy szeresse még őket. VIDÉKE 3 a cselekedeteikben. Azt pedig, hogy ők a közügyektől teljesen vissza akarnának vonulni, föl nem tételezhetjük, nem akarjuk elhinni. Harc lesz tehát előreláthatólag, még pedig — a mennyire a népgyűlés erős szervezetéből kivehettük — erős harc. És ez nincs ellenünkre. Csak a fegyverek legyenek mindkét részről becsületesek s a támadás nyílt és őszinte. így az eszmék kiforrása, tisztázódása várható végső eredményként, a mi a szentmihályiaknak nem fog kárára válni * Négy óra tájban az emelvényre lépett Vida István birtokos és az egybehívok nevében megnyitotta az ülést. Kiemeli az egybehívok jó szándékát és azt, hogy ugyanilyen jó szándékot tételez föl a népgyűlésen megjelentekről is. A tárgysorozat részletezésébe nem bocsátkozik, mert az úgyis ki van nyomtatva a hirdetményekben, a melyekkel az összehívás történt. Fölkéri a népgyűlést, hogy tisztikart válaszszon, egyúttal az egybehívok részéről ajánlja elnöknek Kneif Endrét, alelnöknek id. Langmáhr Jánost és jegyzőknek Bakonyi Jenőt és ifj. Langmáhr Jánost. A gyűlés az ajánlott polgárokat egyhangúlag meg is választotta. Kneif Endre elnök megköszöni a megtiszteltetést, a melyben részesült. ígéri, hogy tehetségétől telhetőleg mindent el fog követni arra, hogy az esetleg jelentkező nézet- eltéréseket összeegyeztesse. Egyúttal felkéri Herczegh József előadót, hogy a tárgyat terjeszsze elő. Herczegh József utal arra, hogy a mai gyűlés célja világosan ki van tüntetve a meghívókon, most csak azt kell megvitatni. Céljuk a haladás elősegítése minden téren. Hogy indítványát senki félre ne magyarázhassa, ahhoz hozzá ne tehessen, abból semmit el ne vehessen, azt írásba foglalta és felolvassa. Üdvözli a hatóság kiküldöttjét és a gyűlés tagjait higgadt tárgyalásra kéri föl, hogy komolysáA másért való szenvedésben nyilvánul leginkább a tiszta szeretet; félünk hát a szenvedésben részeltetni mást, s ez olyan gyengeség, irigység, mi a legnemesebb szívre vall. Ennél tovább nem is megyek, mert találkoznak a végletek. Mily sokat szenvedhetett a szerelem, s a szeretet költője, hogy így kellett bevégeznie költeményét: „Te voltál, kit én legjobban Szerettem az ég alatt : Mindannyi közül te lettél A legboldogtalanabb.“ Ez az a szenvedés, melynek vége-hossza nincs, mert nem lehet; mert kísérője a szeretetnek, elválhatatlanok, mint a fény s az árny. Ezt a fájdalmat nem némítja el semmi sem, sőt ellensége a legnagyobb orvos: az idő ! Ki szeretetre született, az a sírig szenved; ha a végzet különös kegyéből mégis boldog lett, a kit szeretett, újra keres más szenvedőt s talál is eleget, kiket vigasztalni kell. Mosolyg, nevet tovább, míg megöli a világfájdalom. „De mért élünk, ha szeretni És szerettetni megszűnünk ? ! “
