Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-23 / 9. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 9. szám. sátormisével és szentbeszéddel ünnepelték meg az első búcsút. A vallásos áhítat egy értekezletben nyert folytatást, a melyen Mátyásföld lakói, valláskülönbség nélkül, a telep érdemes t. elnökének Paulheim Józsefnek és Vizváryné Szigethy Jolán úrnőnek vezetése mellett a végleges templom építésére szükséges alapnak összegyűjtése céljából egy bizottságot alakítottak. Ezen bizottságban résztvevő érdemes és tekintélyes férfiak és ügybuzgó úrnők kezeskednek arról, hogy a közel jövőben Mátyásföld vallásos hívei már saját házában fogják dicsérni az Istent. Az iskola állandó haladásáról tanúskodik az a körülmény, hogy abba a f. tanévben is 112 tanuló vétetett fel, mely szám a múlt tanévit 27-tel haladja meg. A 112 tanuló között van 53 fiú s 59 leány, vallásra nézve 86 r. kath., 13 ev. ref., 9 ág. ev., 3 izr. és 1 unitárius; anyanyelvűket tekintve pedig 94 magyar, 12 tót és 6 német. Az iskola szegény gyermekeinek támogatása a gondnokságnak kiváló gondját képezte s a legszegényebbek közül 29-et tandijelengedésre ajánlott, 15-öt ingyen tankönyvvel látott el, 11-nek pedig a társadalom köréből begyült adományokból meleg téli ruhát és cipőt juttatott. Az iskolával kapcsolatban ifjúsági és tanítói könyvtár létesült, melyek együttes értéke meghaladja a 600 K.-t. A tanítói könyvtárt a jóváhagyott könyvtári szabályzat szerint a nagy- közönség használhatja, a nevezett szabályzatban megállapított módozatok szerint, a melyek az érdeklődőknek az iskola igazgatójánál rendelkezésére állanak. Az iskolai gondnokság hálásan fogadja a könyvtár részére szánt úgy pénzbeli, mint könyvadományokat. A telekvétel kedv a múlt év folyamán teljesen stagnált, mert az egyesület bizományában levő új parcellákból egyet sem sikerült eladni. Magánosok között a következő adásvételek történtek : Prokisch Jánosnak Akácfa-utca 17. sz. villáját, Janecskó István kir. ítélő táblai biró, Kossutk-Lajos-utca 30. sz. villáját pedig dr. Demjanovich Emil, ugyanannak a cinkotai úton levő villáját Bodnár Dezső vette meg, míg ez utóbbinak a pesti oldalon levő új parcellák között fekvő telkét viszont Prokesch János vette meg. Stenczinger Gézának két ingatlanból kért —V2 része átment dr. Possert Gyuláné tulajdonába. Laurencsik András és nejének a Kossuth-Lajos-utcában levő telkét megvette Ribatsek József, Csáky Ármin és nejének az Ilona- terén levő két telke és háza átment dr. Läufer Lajos és neje tulajdonába Hanusz Bélának a Kossuth-Lajos-utcában fekvő telke Stahulják Iván és Weninger Ferenc és nejének Imre-utca 1. sz. telke Stift testvérek tulajdonába ment át. Az elmúlt évben építkeztek : Paulheim József 2 lakóházat, Pluszka Gyula és Warga László egy-egy lakóházat és Weiszmann Ignácné egy kertészlakást. Ezzel az épületek száma 94-re emelkedett. Az év folyamán a választmány szakbizottsága jelentést tett azon körülményről, hogy a vendéglő épületnek középső, favázas része építésrendőri szempontból mai állapotban továbbra fenn nem tartható s azt csak jelentékeny összegbe kerülő tatarozással lehetne ideiglenesen használható állapotba helyezni. Jól megfontolva Mátyásföld érdekeit, tekintettel a lejárt adómentességre, csakis a régi épület lebontását és újjáépítését javasolhatja. Már évek óta folynak az előtanulmányok és a tervezések egy fürdőnek vagy uszodának létesítése iránt, de ez ideig ezen tervek még nem voltak megvalósíthatók. Az elmúlt évben folytatott gazdálkodásban a választmány a szigorú takarékosság elvét tartotta szem előtt s iparkodott a nélkülözhető kiadásokat mellőzni. A költségvetési előirányzatot a választmány az egyesület anyagi erejének kellő mérlegelése mellett állította egybe s abba csakis azon bevételeket vette fel, a melyekre feltétlenül számíthat, míg ellenben kiadásait a legszükségesebbekre szállította le. Dacára a költségelőirányzat legrigorozusabb összeállításának a tagsági díjakat négyszögölenkint ismét 4 fillérben javasolja a választmány megállapítani. A választmánynak 1899. évben megválasztott következő tagjainak jár le a mandátuma, a rendes tagok közül: Fehérváry József, Irsai Ignác, Kertscher István, Perjátl Márton, Miliályfy József, Wilőek Gusztáv; a póttagok közül: Paulheim János és Zenthbauer Gyulának, valamint lejár mandátuma a három szám- vizsgálónak ú. m. Bodnár Dezső, Pozsgay Tivadar és Zettner Vilmos. A közgyűlés lefolyását lapunk jövő számában közöljük. TÁ R C A Böjti levél a „nagyságos asszony“ férjéhez. Tisztelt Uram! Asszony vagyok s így joggal elvárhatnám, hogy Ön írja az első levelet, s hogy mégis én kezdem az ismerkedést, azt egyedül Zsuzsu asszonynak, kedves életepárjának köszönheti, a ki a „Rákos Vidéké“-wok utolsóelőtti számában egy eléggé szellemes „válasz“-ban igyekezett „kedves barátjának“ elcsicseregni a rákosi „Művész-alap“ mulatságának. sikerét. A béke-egyesiilet tagja vagyok, nem szeretem a pör- patvart, de — bár szent meggyőződésem, hogy asszony kezébe jobban illik a főzőkanál mint a penna, — még sem hallgatok, mert hiszen kedves élettársa írói babérjait, szerény véleményem szerint, többek között az én boldogságom árán aratja. Bár elismerem Shakespeare ama hires mondásában rejlő igazságot, _ hogy: „Frailty, thy name is woman“, kivételesen mésri« tollhoz kell nyalnom, mert az uramat az Ön kedves párja ekként jellemezte: 27 éves, nőtlen öreg úr, a citrom barátja. Ha férjemet nem izgatja e részleteiben is téves kijelentés, bánt engemet, mert agglegénynek minősítve őt, nem vesz tudomást rólam, — a feleségéről. Ez az eljárás vérig sért s gázol női hiúságomban. Hej, pedig de régen voltam én „szabad“. Mily régen volt, mikor még bámulattal néztem az asszonyt, remegve és mégis kíváncsian a férfit, mikor még azt se tudtam, mi a szerelem ? Hat évvel ezelőtt .... a Dobogókő tetején láttam meg Öt először . . . Fiatalok voltunk ... én 19, Ö egy híján 20 . . . Egymásba szerettünk . . . Egybekelésünknek azonban volt egy nagy akadálya, mindketten adósok voltunk egyetemi vizsgáinkkal. És ekkor, hisz a szerelem mindenre képes, merész tettre határoztam el magamat. Vőlegényem tudta nélkül hivatalt vállaltam az erzsé- betfalvai női légióban. Félévre rá megesküdtünk . . . sok boldogság, kevés csalódás kereste fel kiesi fészkünket. Megelégedetten éltünk, nem bántottunk senkit, minket se kezdett ki — más. Ma éjjel azonban borzasztót álmodtam.
