Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-23 / 9. szám
9. szám. RÁKOS VIDÉKE Expiácio. Megírtuk a múltkor, hogy Farkas Ignác bejelentette lemondási szándékát a községi képviselői állásról a képviselőtestületnek azon határozatáért, melyet a piaci hely- pénzszedés ügyében hozott. Farkas Ignác, ki mint a rákosszentmihályi közúti vasúti társaságnak kiküldött képviselője, tagja a képviselő- testületnek, e szándékát a vasúti társaság igazgatóságának múlt szombati ülésén is bejelentette oly célból, hogy az igazgatóság helyébe küldjön ki más képviselőt. Azzal indokolta lemondási szándékát, hogy ő másképen fogja föl a községi képviselőnek jogait és kötelességeit, mint a képviselőtestületnek többsége, és igy meggyőződése ellen való volna, ha a többség nézetével szemben továbbra is meddő küzdelmet folytatna a közjó érdekében. Hosszas eszmecserére adott okot az igazgató-elnöknek eme nyilatkozata. Az igazgatóság tagjai, kiket valósággal konsternált Farkas Ignácnak egyenes szókimondása, kapacitálni iparkodtak őt, hogy arra a rövid időre, a meddig fájdalom Rákos-Szent-Mihály még Csömör községnek szupre- máciája alatt nyögni fog, tartsa meg a társaság képviseletében mandátumát. Rákos-Szent-Mihály községesítésével a viszonyok előreláthatólag amúgy is örvendetesen meg fognak változni. A kapacitálás folyamán Pálfí János üzletvezető-igazgató és községi képviselő kijelentette, hogy ő a maga részéről is beösmeri, hogy a képviselőtestület többsége elhamarkodva és a pillanatnyi impresszió hatása alatt ment bele annak az indítványnak az elfogadásába, melynek helytelenségéről a képviselőtestület több tagja érett megfontolás után szintén meggyőződött. Kijelentette, hogy a maga részéről is oda fog hatni, hogy a képviselőtestület a jövőben ne hozassék abba a fonák helyzetbe, hogy hasonló indítványok alapján elhamarkodva határozzon. Az üzletvezető-igazgatónak ezen nyilatkozata után Farkas Ignác kijelentette, hogy a tett nyilatkozatban és abban, hogy a képviselőtestület időközben reparálta határozatát, elegendő erkölcsi garanciát lát arra nézve, hogy községi képviselői hivatását a jövőben legjobb meggyőződése szerint, a közjó érdekében fogja betölthetni, és ezért lemondási szándékától eláll. A mily fájdalommal érintett volna bennünket az: hogy ha Farkas Ignác kénytelen lett volna jogos rezigná- cióval visszavonulni a közügyek vezetésétől, épen oly örömmel konstatáljuk azt, hogy végre a községi képviselők kezdik keresni azt az utat, mely az igazi közérdek szolgálatához vezet. Nagyobb elégtételünk nem lehet, mint azoknak az önbeösmerése, a kiket helytelen községi politikánk ostorozása közben magunkkal szemben szoktunk látni. Be fogják végre ők is látni, hogy mi csak egy célért küzdünk: a közjó előmozdításáért. Ezért küzdeni fogunk a jövőben is, valahányszor azt látjuk, hogy illetéktelen befolyások iparkodnak érvényre jutni a közérdek kárára. Lehet, hogy ebben a küzdelemben szemben találjuk magunkat ellenségeink és ellenfeleink között barátainkkal is, de ez, a mint a múltban nem térített el a magú ide elé tűzött föladat teljesítésétől, úgy a jövőben sem fog attól eltántorítani, mert megingathatlan jelszavunk, hogy salus publica suprema lex, a mi viszonyainkra alkalmazva annyit tesz, hogy Rákos-Szent-Mihály jóléte legyen a legfőbb törvény. ^ ^ SZ SZ SZ SZ SZ SZ SZ SZ sz sz Sz Sz sz sz Sz SZ SZ SZ A rákosszentmihályi sporttelep közgyűlése. Február 15-én tartotta a rákosszentmihályi sporttelep második rendes közgyűlését, melyet a sporttelep közszeretetben álló elnöke, Fischer Győző vezetett. Balázsovich Zoltán titkári jelentése azt a kettős feladatot vázolta, melyet a Sporttelepnek, mint sportklubnak és mint társadalmi egyesületnek teljesítenie kell. Az egyesület mindkét téren számottevő eredményt mutathat fel. A másodosztályú labdarugó mérkőzéseken kivívott második hely révén a főváros sportkörei megtanulták becsülni a sporttelepet, mely helyet kapott az ország- elsőrangú sportegyesületei között. Számos, csaknem kivétel nélkül, jól sikerült összejövetel rendezésével, a két keresett tenniszpálya fentartásával, és egyéb más társadalmi úton munkálkodott az egyesület másik feladatának megoldása érdekében. Százötven tagot vont kebelébe. Nagy vonásokban megemlékezett a jelentés ezután a sporttelep ez évi programmjáról. A jelentés hálás köszönetnyilvánítással zárult mindazok számára, kik a lefolyt évben a sporttelep javán bőkezű támogatással vagy buzgó munkálkodással fáradoztak. Ifj. Klimkó István, a sporttelep agilis művezetője és football-kapitánya tartotta meg ezután részletes beszámolóját az egyesület múlt évi működéséről. A bajnoki labdarugó mérkőzéseken a rákosszent. 3 Uram! Neje — álmomban — hűtlen volt Önhöz, megirigyelte a mi turbékolásunkat, el akarta hódítani a hitestársamat; majdnem két esztendővel véníté csak azért, hogy — saját hamis tükrében — legalább ennyivel fiatalítsa önmagát. . . De nem, nem, ezek rémképek csupán ... A valóság- nem ez, hiszen ő a doktort szereti, azért remeg, azért imádkozik védőszentjéhez Szent Mihály . . . akarom mondani Szent Antalhoz is. Csapodár nejének merész támadása teljesen megváltoztatta terveimet. Február hó 15-én életem legelső álarcosbáljáról mondottam le, csakhogy tisztelt Nejével négyszemközt tárgyalhassak. Az alkalmat erre a rákosszentmihályi sportifjúság családi estélyén kerestem. A „nyakig sár“-ban számra kicsiny — alig 60 főnyi, — de a tánc nemes sportjáért kitartó lelkesedéssel rajongó társaság gyűlt egybe. Félkilenc tájban kezdettük meg a táncot s azután nem is hagytuk abba — kivilágos kivirradtig . . . Hogy kitünően mulattunk, tanúim rá: Bugyi Ferenc Józsefné, Dékány Mártonná, Fischer Győzőné, Greszler Zsuzsánna, Hrabál Ágostonná, Kraicsovits Ferencné, Maácz Jánosné, Fártényi Józsefné, Sicily Gézáné, Zelky Endréné úrasszonyok, továbbá Greszler Vili, Hrabál Hedvig, Jani esek Izabella, Klimo Ottilia, Kraicsovits Etel, Kraicsovits Katinka, Stelly Gizella, Stelly Ilonka, Tipula Sarolta, Zelky Emmy úri kisasszonyok. Férjem oldalán libegtem végig Biróné termein. Nem titokban jöttem, tudták, hogy ott leszek, de Önt — Uram, — nem találtam sehol . . . Gyanakodva tekintettem körül . . . Az ivó sarkában egy feltűnően jóképű, kedves barna fiú iddogált . . . egy, két, kilenc pohár sör mellett búsult egymagában . . . Most sem tudom, a Feszti gyerek — mert ő volt — mért bánkódott, mért nem vidult föl a táncban ? A másik szögletben egy alsóbbrangú (football-)tiszt dudolgatta: „Anyámasszony katonája vagyok én . . Hivatásos cigánybirájukat se láttam sehol. Úgy beszélik, hogy lgaron „Tedd-rá“-ra kacsázik ... Hanem ott volt helyette az örökké vidám Bugyi Ferenc József, a ki a seccessiós négyes rendezésével óriási sikert ért el. Bájosan lejtette a quadrille-t délceg football-kapitá- nyuk, s fáradhatatlan táncosoknak bizonyultak mind . . . a nemes sport jeles művelői . . . (Kevés tisztelet a kivételeknek !) Képzelheti Uram mily kedélyes volt a hangulat, ha még Bleck, a sportosok súlyos titkára is könnyedén robotolt.
