Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-02-02 / 6. szám

6. szám. RÁKOS A tanítóság ez ünnepen kétségtelenül oldala mellett fogja találni a szülőket és mindazokat, a kik az igaz érdemek elösmerésével önmagukat tisz­telik meg. Hock János ünneplése. A sablonoktól egészen eltérő módon ünnepelték a rákosfalviak január 25-én népszerű képviselőjüket, Hoclc János kőbányai plébánost. A budapest-rákosi polgári kör — mint már jeleztük — társas vacsorával és tánccal egybe­kötött családi estélyt rendezett tiszteletére, a melyen a körtagokon és azok családjain kivül a szomszédos telepek, Kőbánya és a Ferencváros is, számos résztvevővel voltak képviselve. Maga az ünnepség tulajdonképen két részből állott. Társas vacsora és táncmulatság volt s mind a kettő fényes eredménynyel demonstrálta, hogy a közös célért való lelkesülés miként hozza össze a legkülönbözőbb fog­lalkozású és társadalmi állású egyéneket a nélkül, hogy egyik a másiknak csak egy hajszálnyira is terhére lenne, vagy kellemetlen érzést okozna. Valóban meglátszott ezen az ünnepélyen is, hogy a rákosfalviak társas életének Hock János nemcsak a meg­teremtője, hanem a lelke és a vezére is. A társas vacsora alkalmával a Werner József ven­déglős által felszolgált ízletes pecsenye után Veress Alajos, a polgári kör elnöke üdvözölte az ünnepeltet, úgyis, mint a IX.—X. kerület újon megválasztott képviselőjét, s úgy is, mint Rákosfalva társas életének vezérét és megterem­tőjét. Köszönetét mondván egyszersmind a rákosvidéki érdekeltség nevében is, azért a jóakaratú támogatásért, a melyben az érdekeltség minden nemes törekvését részesíti VIDÉKE s a melylyel különösen a közlekedési viszonyok javítására irányuló mozgalmainkat már is jelentékeny eredmények elérésére vezette. Hock János első sorban a rákosfalvi választók bizal­mát köszönte meg s hálásan emlékezett meg Rákosfalva polgárságának a választási küzdelmek idején kifejtett oda­adó tevékenységéről és arról a lelkesedésről, a mivel a győzelem kivívásához a rákosiak is hozzájárultak. Viszon­zásul a rákosiak minden jogos és méltányos kívánságának őszinte, jóakaratú támogatását helyezte kilátásba. Rész­letesen foglalkozott a Rákosfalva és Rákos vidéke érdekeit érintő kérdések egész sorozatával s különösen a Kőbányá­ról Rákosfalván át a Zugló felé tervezett összekötő villa­mos vasút kiépítésének és ezzel kapcsolatban a külső kere- pesi-úti vicinális vasút villamos üzemre való átalakítása ügyével, és kijelentette, hogy ezeknek a székesfőváros tör­vényhatósági bizottsága által is halaszthatatlanul sürgősnek jelzett és elismert kérdéseknek mielőbbi megoldását szor­galmazni feladatának fogja tekinteni. Máriássy Gyula Veress Alajosnét, a polgári kör elnö­kének minden szépért és jóért lelkesülni tudó nejét és munkatársát köszöntötte fel. Bognár Gyula Hock Jánosra mint kiváló egyházi férfiúra és nagynevű politikusra s Bugyi Ferenc József ugyancsak Hock Jánosra, mint szónokra és mint az iroda­lom és különösen az egyházi irodalom kitűnőségére ürítet­ték poharaikat. Lapunk szerkesztője pedig a hölgyeket köszöntötte fel. Hock János az előtte elmondottakra reflektálva írói működésének indító okaira és irányelveire mutatott rá oly fényes és ragyogó hasonlatokban gazdag beszédben, a milyent csak Hock Jánostól és tőle sem minden nap lehet hallani. Ennek az igazán fényes és nagy beszédnek a TÁ R C A-----------­A pró levelek. Ne sirasd a múltat . . . Jövöd : Ne aggaszszon édes ! Árváiddal a jó Isten Majd elvisz a révhez. Nővéremhez. — Megkaptam tőled a Várva-várt levelet . . . Sejtettem előre, Hogy a lelked benne Kesereg . . . kesereg. Feltörém, Hogy tudjam Mi van bele írva, . . . S mindjárt az elején, Egy-két röpke szónál: Ráborultam — sírva. Tudom . . . elhiszem én : Fájdalmasan érzed, Hogy nehéz az élet; Hogy nincs árváid közt Áldott lelkű féljed. De ki tudja . . .? Szegény Ott lenn nem-e érzi, Hogy özvegyi szived Annyi keserűség, Annyi bánat vérzi . . . Sejtelmeim sohsem csalnak,-—- Hiszen majd meglátod : — Lesz még neked puha fészked, Boldog kis családod. Hogy csalódsz mindenben ; Óh, sohase fájón ! Van még virág — néked nyíló — A viruló tájon. Azért ne gyötörjön A kétség, a bánat! Tűrd nyugodtan, míg szivedben ITj reménység támad . . . Légy szilárd a harcban, Rendületlen hitben Es ha minden elhagy is, de : — Veled lesz az Isten ! Nyájas, meleg kis szobánkban Jó apámmal Beszélgetünk egyröl-másról;

Next

/
Thumbnails
Contents