Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-11-23 / 46. szám

46. szám. RÁKOS VIDÉKE 6 minisztériumhoz küldte át a kérvényt a Rákos-Szent-Mihály név jóváhagyásával és így biztosítottnak látszik, hogy az ügy még 1902. év folyamán jóváhagyó elintézéssel kerül Pestvármegyéhez a szükséges utasítások megtehetése végett. Énekes nagymise Szent-Mihályon. Folyó hó 23-án délelőtt Hoch János országgyűlési képviselő, kőbá­nyai plébános Szentmihályon időzése alkalmából nagymisét mond. A nagymisén előadásra kerül Bugyi Ferenc József „Leborulva“ kezdetű egyházi dala, a melyet az iskolás gyerekek fognak énekelni, továbbá ugyanattól a szerzőtől „Érted folyt el drága vérünk . . .“ kezdetű egyházi dal is. Az utóbbit, valamint Krédókor az „Oh salutaris hostia“ dalt Mihályfy Irén fogja énekelni, a ki a templom meg- áldás ünnepét is emelte szép énekelőadásával. — Itt em­lítjük meg, hogy a Hoch János tiszteletére a Bürgermeis- ter-vendéglőben rendezendő ünnepi ebédre szép számmal jönnek a jelentkezések, ügy, hogy annak az iinnepelthez méltó volta immár biztosítva van. Beniczky Lajos díszpolgársága. Többször meg­emlékeztünk már vármegyénk népszerű alispánjának Be- nichy Lajosnak készülő jubileumáról. Ráckeve község kép­viselőtestülete ezt alkalmat felhasználva Benicky Lajost a község díszpolgárának megválasztotta. A díszpolgári ok­levelet a jubileum napján adja majd át egy küldöttség a jubilánsnak. Gyászrovat. Fájdalmas csapás érte a múlt hét vé­gén Leszih Károly szentmihályi háztulajdonost, a székes- fővárosi könyvkötőmunkák szállítóját. Leánykája, Olga ugyanis akkor elhunyt. Temetése nagy részvét mellett folyt le. Pest vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án délelőtt tartotta gyűlését Benicky Ferenc v. b. t. t. főispán elnöklete alatt. A pénzügyigazgatónak ez alkalom­mal előterjesztett jelentése szerint október hónapban 784.010 kor. 57 fillér egyenes adó folyt be, míg tavaly októberben 668,341 kor. 23 fillér, vagyis az idei október­ben 114,669 kor. 34 fillérrel több folyt be ezen a címen. Ugyancsak lényeges emelkedés tapasztalható a közvetett adóknál is; igy a borital- és a húsfogyasztási adónál 173,365 kor. 51 fillérrel volt több a bevétel, mint a múlt év októberében, a bélyeg és jogilleték címén befolyt jöve­delem pedig 131,199 kor. 81 fillérnyi emelkedést mutat. Tóth József kir. tanácsos, tanfelügyelő pedig indítvá­nyozta, hogy a bizottság intézzen föliratot a hercegprímás­hoz a visegrádi iskolán még az abszolut-uralom óta díszelgő „Volksschule“ fölirat tárgyában kérve annak eltávolítását. A bizottság az indítványt elfogadta. A szentmihályi istentiszteletek téli rendjéről Kratochvűl József csömöri plébános a következő rendeletet adta ki: Szám : 340—1902. A pusztaszentmihályi istentiszteletek téli rendje. (1903. május 1-ig.) I. Ünnep- és vasárnapokon : a) V2 10 órakor szentbeszéd. h) 10 órakor énekes szentmise, c) Délután 3 órakor lytánia. II. Hétköznapokon : 1. Délelőtt 7 órakor szentmise. 2 Délután : minden szombaton és az ünnepeket meg­előző uapokon 3 órakor lytánia. Ennél később délutáni istentisztelet nem tartható. III. Adventi időben : 6 órakóivreggel „Rorate“ kezdetű szentmisék. IV. Karácsony ünnepén : Első szentmise éjfélkor. Második szentmise 6 órakor. Harmadik szentmise V2IO órakor. Kelt Csömörön, 1902. november 1-én. Kratochvűl József, plébános. 5098—1902. Jóváhagyom. Vác, 1902. november 6. Károly Emánuel, püspök. Egy újság jubileuma. Az „Újpesti Közlöny“ lap­társunk 17-én tartotta meg fönnállásának tízéves évfor­dulójának ünnepét, A szerkesztőség tagjai ezt a napot — a mely összeesett a lap belső munkatársának, Endre Já­nosnak húszéves újságírói jubileumávál — társasvacsorával ünnepelte meg. Bereky, mintha halálhörgést hallott volna, megdöb­bent ; pedig csak a maga lélekzetét hallhatta; a leányka lehanyatlott karokkal, lehorgasztott fővel, vonagló ajkakkal ült a karosszékben, szemét le nem véve az arcképről, mely annyi reménytől fosztotta meg s mely annyi fájdalommal töltötte el; gyors, nehéz pihegéssel akart könnyíteni ször­nyű belső harcán s már közel volt ahhoz, hogy megnyu­godjék s higgadt érdeklődéssel kérdezze meg szive leg­édesebb barátját, hogy hát voltaképen miért is hívta őt Urberekre az ország másik végiről, midőn szeme egyszerre csak fennakad a névjegyre rótt három végzetes szón s a mellette hivalkodó büszke néven. Mintha kígyó csípte volna meg, úgy ugrott föl helyéről s mély barázdákkal bevont szenvedő arcát kínos csüggedéssel s félelemmel szorítva Bereky sápadt, hideg arcához, halálszorongások között kérdi: — Talán ezt kellene elvenned V Látod, hogy nem kell, hisz ott van, hogy — „még nem lehet“.- De vájjon azért nem lehet „még“, mert nem sze­reted, vagy mert „még“ én vagyok közöttetek az aka­dály ? Bereky nem felelt. Gondolkozott valami okos feleleten, de elkésett vele. A leány eltaszította őt magától. Felkapta az arc- képecskét az asztalról, megcsókolta, visszatette, aztán va­dul kiabálni kezdett: Nem hiszek most már semmit sem magának. Az édes anyja, az én drága szent asszonyom sokkal neme­sebb teremtés volt, semhogy annak képével segíthették volna elő a maga esküszegésit. Hanem maga éppen olyan ledér, mint a milyen az édesapja volt, a ki engem is hit- szegésre akart erőltetni, a mikor arra igyekezett rávenni, hogy lemondva magáról, az ő feleségévé legyek. Ide is adta ennek az arcképecsénnek a párját persze az ő képével s én megőriztem azt Önhöz való hűségem talizmánjaként. De ön ? ............A míg én kegyetlen apja által száműzve v oltam közeléből, letért a hit útjáról s ledér leikével tán ez érzéketlen, hideg büszkeségnek vallott hitet, eskü­szegőn . . . becste . . . nemte............ ( Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents