Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 45. szám
45. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Maácz János, Major Ferenc, Molnár Kálmán, Molnár László, Módi Lajos, Musszély, Pete Dani, Poppel Miklós, Scliwarzl József, ilj. Tóth József, Zelky Endre és Zsolnay Károly. Az értekezletet Pálfi János elnök megnyitván, ismertette azt a mozgalmat, mely újabban, részben a Rákos Vidéke kezdéményezésére, a kaszinó-alapitás érdekében megindult s felkérte a jelenvoltakat, hogy nyilatkozzanak, vájjon az eszme közöttük milyen visszhangra talál. Molnár Kálmán föltétlenül szükségesnek tartja a kaszinót, mint a békés együttműködés alapfeltételét. Ha kaszinó lesz, nem lesz többé torzsalkodás. Poppel Miklós tagadja, hogy Szent-Mihály on visszavonás valaha is lett volna. Ellenkezőleg, fényes tanúbizonyságot tett ez a község nem egyszer róla, hogy nem tűr meg a maga kebelében békétlenséget, a ki veszekedni akar, annak itt nincs helye. Ebből a szempontból tehát nem lehet szükség a kaszinóra, —- sőt szerinte egyébként sincs. A kaszinó fogja megteremteni a békételenséget. így a politika, községi igazgatás kérdéseiben, sőt a tagfelvételeknél is. A maga részéről szükségtelennek tartja a kaszinó létesítését s kérdi, miért látják annak hiányát mások? Kiss Ferenc azzal akarja biztosítani a kaszinó békéjét, hogy száműzi onnan a politikai, sőt még a községi ügyeket is. A kaszinó szükséges, még pedig minél tágasabb alapon megteremtve, mert a közönségnek nincs Szent- Mihályon egyetlen olyan helye, hol zavartalanul összejöhetne. Külön hely kell erre, hol idegenek ne feszélyezzék az összetartozókat. Ez ellen pedig nyilvános vendéglőben védekezni nem lehet. Molnár Kálmán ismételt felszólalása és Molnár László J rövid megjegyzése után Bálázsovich Zoltán megkísérti, hogy Poppel aggodalmait eloszlassam kérdésére megfeleljen. Hogy kell a kaszinó, bizonyítja a közhangulat; puszta szóbeszédre ilyen nagyszámú társaság gyűlt össze érdekében. A szentmihályi közönség régidő óta tervezgeti, a Sporttelep évek óta foglalkozik vele s legutóbbi közgyűlésén e kérdés megoldását ez év egyik legfontosabb feladatának jelezte. Szükséges a kaszinó főleg két szempontból: egyrészt, hogy az intelligens közönségnek indifferens területén szabad érintkezést biztosítson, az intelligenciát magában összegyűjtse s ezzel bárminő nagyobb feladat megoldására sokNagy örömmel kötöttem azért ösmeretséget egy néhány hallgató-társammal, a kiknek egyike révén belejutottam egy olyanforma társaságba, a milyen ez a mienk most. Nagyon hizelgett az nekem akkortájt, hogy belevettek engem, idegenből odaszármazott „gólyát“ ők, az öregebbek a társaságukba és nem maradtam volna el a világért sem valamely összejövetelükről. Féltem, hogy ki találnának tagadni maguk közül. Pedig én szerettem közöttük lenni. Gondolhatjátok, hogy ezek az összejövetelek nem nagyon voltak hasznára tanulmányaimnak. Az utánuk következő napokban én, a ki nem szoktam volt meg az éjszakázást, rendesen minden komoly munkára képtelen voltam. De mit törődtem én akkor azzal ! Történt azután, hogy egyik szeretett társunk, csak úgy, mint a hogy most teszi Balajthy, el-elmaradozott összejöveteleinkről, a minek okát olyan kisebb helyen, a milyen N. volt, nem volt nehéz megtudni. Házasodni készült ő is. A leány, a kinek a családját látogatta szép volt, nagyon szép. A család a város legbecstiltebb, legmódosabb családjainak egyike és barátunk Máriássy Pista, a kezdő ügyvéd, a város egész házasulandó ifjúságának legirigyel- tebbje lett, mert az a szép, az a gazdag leány szerette, nagyon szerette. szorosan képessé tegye, — s egyébként is megfelelő szórakoztatásáról gondoskodjék. A fölvétel egyetlen föltétele a megfelelő intelligencia lehet, ennek a mértékét pedig a megokolás nélkül, szabadon határozó választmány állapítja meg. így csak együvé való emberek kerülnek össze s a békés együttműködést ez biztosítja. Vendéglőben ezt nem lehet elérni, mert erre nemcsak alkalmas helyiség nincs, hanem a közönség megoszlik közöttük, távolság, szimpátia, helyi hiúság stb. szempontjai szerint. De szükséges másrészt a lehetőleg nagyszabású kaszinó megalkotása azért is, hogy az intelligens családok között kapcsolatot létesítsen s a családtagok kellő szórakoztatásáról gondoskodjék. Talán még a jövő zenéje, de milyen szükséges óhajtás végre alkalmas tánc- és szórakozó-terem, a hol az egész együvé való közönséget lehetne összegyűjteni. A kaszinó hölgytársalgóiban, olvasótermeiben és nyári szórakoztatással kinálgató parkjában születnék meg az igazi szentmihályi társaság. A kaszinó tehát régen nélkülözött és feltétlenül szükséges intézmény. Pálfi János elnök kérdésére az értekezlet közfelkiáltással egyhangúlag kimondja, hogy a kaszinó megalapítását szükségesnek tartja s az előzetes munkálatok elvégzésére s tervezet kidolgozására héttagú bizottságot küld ki. Elnök indítványára e bizottság tagjai lettek: Pálfi János, Pete Dani, Maácz János, Farkas Elek, Molnár Kálmán, Bálázsovich Zoltán és Hauser János. Az előkészítő bizottságot Pálfi János már legközelebb tárgyalásra hívja össze. «Sj!»’ «31^ «3** «3**- «sg*- *3«* «3**SZÍNHÁZ. Operaház. Nagy és szép kísérletnek volt a színhelye dalmű- színházunk ezen a héten. A Nemzeti Színház társulata vonult át az Operába, hogy előadja a drámai müvek sorozatának első darabját, a Szentivánéji álmot. Az érdeklődés óriási volt. Két nappal előbb elkelt már az utolsó jegy is erre az alkalomra. Az eredmény — fájdalom — nem volt a várakozásnak megfelelő. A szereplők beszéde nem volt jól érthető, a rendezés Az eljegyzés megvolt és Pista siettette a házasságot. Oh, hogy értettük mindnyájan azt a sietséget! Hiszen lehetett-e várni arra a boldogságra türelmesen, a melyet olyan nő, mint az ő menyasszonya, nyújthat az ő szerelmes férjének? Az esküvő előtt egynéhány nappal meghitt bennünket Máriássy, bucsúzásra, jókedvű, víg búcsúzéra. Elmentünk mindnyájan, mert hiszen jó cimboránk volt mindig és mi is örültünk az ő jövendő boldogságának. Hogy ez a legénybucsú milyen volt, azt iiem mondom el, hiszen alig van valaki itt az asztalunknál, a ki még ilyen mulatságon részt nem vett volna. Dűlt a fényes vacsora után a bor, a pezsgő és jó napja volt a cigánynak. Pista, valamennyiünk legboldogabbja, nem sokat ivott, nem mulatott zajosan, de szemei azért csillogtak a boldogság és az italok okozta láztól, szive telve volt örömmel, boldogsággal. A társaság legtöbbjének azonban erősen fejébe szállott a mulatság és a mikor oszladozás előtt egyikünk egy kávéházi feketét indítványozott, egyhangúan helyeseltük. És úgy ültünk akkor is a márványasztal körül, mint most és a szó — hiszen ez olyan természetes — akkor is a házasságra terelődött. Sokan vallották igazi boldogságnak az örökös nőtelenséget, de nem volt nehéz meg-
