Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 45. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 45. szám. Ők az iskolát bennlakással — internátussal - akarták egybekötni, hogy meg legyen adva a módja annak is, hogy nemcsak a Rákos vidékének gyermekei részesüljenek intézetük áldásaiban és hogy azok a fővárosi atyák, a kik leányukat a körülmények kényszerítő hatása alatt internátusba adni kénytelenek, ne legyenek arra utalva, hogy leányaikat a város belsejében levő börtönökbe csukják. A mi vidékünk pedig erre a célra nagyon alkalmas. Szülők, rokonok, ha a fővárosban laknak is, a kis leánykákat bármikor könnyen meglátogathatják, mert hiszen ez a látogatás se nagy költséggel, se nagy fáradsággal nem jár. A polgári iskola kiegészítéséül tervben volt még a leányok számára gazdasági és ipariskola felállítása is, a mi eléggé nem dicsérhető eszme és a mi a bennlakók jelentkezési számát mindenesetre nagyon növelné. A nyelvek tanítása, a melyekről szintén szó volt, ugyancsak növelné az intézet népszerűségét. Belátjuk és tudjuk, hogy ezeket a terveket j most egyszerre keresztülvinni teljesen lehetetlen volt. A körülmények ezt meg nem engedték. Örvendünk rajta, hogy sikerült ilyen hirtelenében legalább a polgári iskola megnyitását és működlietését keresztülvinni. Ezzel megnyerte az egész terv a szilárd alapot, a melyre, hogy valóra válhasson, szüksége volt. Most a mi közönségünkön van a sor, hogy az intézet fentartását, továbbfejlesztését pártolásával lehetővé tegye.f A mit tesz, azt úgyis a saját érdekében cselekszi. És még áldoznia sem keil, mert leányainak itt taníttatása nemcsak hogy nem jár áldozattal, hanem könnyebbségére van gyermeknek, szülőnek egyaránt. Olyan alkotás ez, a melyet sokat dicsérnünk nem kell, a mely önnönmagát dicséri. Most még elmnlaszthatatlan kötelességet vélünk teljesíteni, a mikor köszönetét mondunk Otte Albert- nének, az egész mozgalom irányítójának, a kinek önzetlen iparkodása, lelkes rábeszélése bírta rá az iskola alapítóit, hogy azzal idejöjjenek mihozzánk, a Rákos vidékére. Köszönetünk nyilvánítása után pedig kifejezzük azt a reményünket, hogy az intézet vezetői ezentúl is azzal az igaz jóakarattal fognak a hatóságok és a közönség részéről találkozni, a mely működésüket eddig lehetővé tette. Ez a bizalom, ez a jóakarat szolgáljon nekik biztatóul és köszönetül azokért a fáradozásokért, a melynek áldásait mindnyájan egyaránt élvezhetjük. F—k. A szentmihályi kaszinó. Hosszas vajúdás után elérkeztünk végre a nevezetes pillanathoz: most születik a szentmihályi kaszinó. A legkomolyabb elhatározásról, tiszta lelkesedésről tett fényes tanúbizonyságot a szombati ülés hangulata. Lesz kaszinó Szentmihályon, lesz; és lesz igazi társasélet és megérzik ennek áldását és fellendítő hatását az új község mesés fejlődésében mindenek. Mint legutóbb említettük, pusztán társaságbeli megbeszélés útján Szent-Mihály lakosságának néhány vezető férfia értekezletet hitt össze e hónap 8-án estére az Engel- brecht-féle vendéglő külön helyiségébe a megalapítandó kaszinó ügyében. A nevezetes értekezleten nagyszámban gyűltek össze a kaszinóalapítás eszméjének hívei s mindjárt első alkalommal élénk vitát kezdtek a közérdekű tárgy felől. A jelenvoltak közül följegyeztük a következő neveket: Pálfi János (elnök), Balázsovich Zoltán, Beke Mózes, Egerzeuger József, Hauser Gyula, Hauser János, Keller, ifj. Klimkó István, Klimkó László, Kiss Ferenc, TÁRCA.----------— J ól tette-e? Rendes összejöveleleink egyikén, a melyek hol előbb, hol később szoktak végződni, de rendesen jó mélyen nyúlnak bele a sötét éjszakába, a bucsúzás, a széjjeloszlás előtt egy kávéházba tértünk be. A párolgó italok mellett ülve szóbakeriilt egy barátunk dolga, a ki házasodni készült és már nem is tartott velünk szerdánként. Az ilyen késői időben rendesen mindenki inkább hajlandó a komoly dolgok tárgyalására, a bölcselkedésre. Semmi sem természetesebb tehát, mint hogy barátunk dolgát meghánytuk-vetettük. A beszélgetés közben egyikünk — egy fiatal orvos —- házasulandó barátunk gyönge alkotására célozva fölvetette azt az eszmét, a mi már olyan régen kisért, hogy minden házasulandót orvosi vizsgálatnak kellene alávetni, mert ennek elmulasztása tömérdek korai gyásznak, sok nagy bajnak volt már az okozója. A hallgatók csaknem mind helyeselték orvos-barátunk véleményét, egyedül Szörényi ellenkezett erősen. Mikor aztán a többiek nekitámadtak, igy szólt: — Engedjetek szóhoz jutnom. Gondolhatjátok, hogy ha ilyen fontos kérdésben ellenkezem, nagy okom van rá. Ha van még egy kis időtök, hallgassatok meg. Talán ti is megváltoztatjátok nézeteteket, ha a történetet, a melyet elmondandó vagyok, végighallgatjátok. * Pár éve volt, a mikor mint kezdő jogász, a gimnáziumból az n.-i jogákadémiára kerültem. Zárkózott, szinte félős természetű gyerek voltam, mert hiszen anyám oldalán nőttem föl (atyám korán meghalt) odahaza elvonultam Most meg egyszerre egészen idegen helyre kerültem az ösztöndíj révén, a melyet egy távoli rokonom, egy befolyásos képviselő járt ki a számomra. Gondolhatjátok, hogy kezdetben, a míg még az arcomon éreztem édes anyám bucsúcsókját, engem sirató könyeit, alig jártam el hazulról máshová, mint az akadémiára. De végre is az ifjúság vágya az életre felülkeredett bennem, annál is inkább, mert hiszen semmi sem kötött ahhoz a kis szobához, a mit magam számára béreltem, mint éppen csak a könyveim. Jó barátok ezek, de húsz évvel az ember mást is kíván látni, mást is szeretni mint őket.
