Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-28 / 38. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 38. szám bat, a legnemesebbet, a leglelkesebbet minden magyarok között. És ezt is Te tetted, mindnyájunk apja, Kossuth Lajos. Te, a ki már egyszer felráztad ezt a nemzetet nehéz álmából, Te, a ki egyszer már csodát tettél ezzel a nemzettel, óriás cselekedetekre tévén őt képessé : Te tetted ezt, Apánk. Téged imádunk azért haló porodban, Hozzád fohászkodunk legnagyobb bajunkban: Oh tedd meg velünk azt, a Te elhagyatott nemzeteddel, hogy ébredjen újra és ébredése ne legyen rövid, pillanatig tartó és ne kövesse újból mindjárt utána álom, a melynek — ki tudja — nem lenne-e halál a vége. Te hozzád könyörgünk, tedd, hogy a Te emléked lelkesítse nagy eszmékért, tegye képessé hatalmas tettekre újra a magyart, a Te népedet, a Kossuth népét. Hiszen ez az ünnep, hiszen ez a most volt lelkesedés megmutatta, hogy Tiéd ennek a népnek a legtisztább szeretete, leglángolóbb lelkesedése. Farkas Elek. Kossuth-ünnepek. Szent lelkesedéssel, hazafias tűzzel, nemes komolysággal folyt le az ünnepe Kossuth Lajosnak a Rákos vidékén. Nagy örömmel, szívesen adunk hírt ezekről a szépen sikerült, fényesen rendezett, magasztos ünnepekről és kívánjuk, hogy az az igaz magyar, hazafias szellem, a mely ezeket az ünnepeket átlengette, találjon állandó otthonra itt, a mi vidékünkön, a Rákos mezejének honfi- vérrel öntözött földjén. A rákosfalvai ünnepek. A délelőtt. Gyönyörű időben, jórészt a szabadban folyt le az az igazán magasztos, lélekemelő ünnep, a melyet vasárnap délelőtt a Rákosi Közművelődési és Jótékony Egyesület rendezett a rákosfalvi iskola tanítótestületével egyetemben. Az ünnep délelőtt tíz órakor kezdődött szentmisével, a melynek a meghallgatására összegyűlt Rákosfalvának és a környező helyeknek egész társasága, zsúfolásig megtöltve a kis rákosi templomot. Az áhítattal meghallgatott mise alatt a kóruson előadták a tanulóifjak a dalpályázatnak egyik nyertes művét, Csorbái Győzőnek szép, magyaros ritmusú egyházi dalát, kellően juttatva érvényre a sikerült mű szépségeit. Elénekeltek még egy szép Mária- éneket is és a mi gyönyörű himnuszunkat, királyunkat dicsőítő szöveggel, növelve ekként is a hívők ájtatos hangulatát. A szentmise után a templomtérre vonult a nagy közönség, hogy tanúja legyen az ott lefolyó fényes ünnepségeknek. A templom falához támasztott emelvényen ott állott a virágok és színes kárpitok között Kossuth Lajos szobra és a körül gyülekezett a közreműködők és az ünnepelni szándékozók nagy, lelkes serege. Alig helyezkedtek el a napfényes helyen és felhangzott a férfikar éneke, a melyben részt vettek a Budapesti Dalos Egyesület, a Ganzgyári Daloskor meg az Acélhang tagjai és áhítatos csöndben hallgatta mindenki a himnusz magasztos, magyaros hangjait. A kardal elhangzása után az egész ünnepnek a lelke, fáradhatatlan rendezője, Stelly Géza lépett a dobogóra és elmondta a közönség lelkes éljenzései közepette elnöki megnyitóját, melyet mai tárcánkban teljes szövegében közlünk. Újból ének hangzott fel ezután, Bellovics Imrénének most már oly ritkán hangzó éneke, a kinek művésziesen egyszerű, érzéssel teli előadásában még nagyobb hatást tett Cserényi Bélának mély érzéssel, magyaros felfogással megírt szép Mária-éneke, a „Boldogasszony-anyánk“ című dal. Rákosi Vikmrnak ösmert remek fohászát adta ezután elő Kardos Árpád, tűzzel, fiatalos heviiléssel. TÁRCA Emlék-beszéd Kossuth Lajos születésének századik évfordulójára. Itt, az Isten szabad ege alatt, a Rákosmezőn, melyen a nemzeti alkotmányos életnek kifejezője: az önkormányzó törvényhozás annyi száz éven át irányította a magyar nemzet sorsát viharban, napfényben ; tanácskozván szabadon, Haduristen szabad ege alatt, szabad nemzetként, lóháton, fegyverben, készen bármely pillanatban vérrel pecsételni azt, a mit szabadon törvényül kimondott, ezen a vérrel öntött homokon, melyet párducos Árpád tomboló paripái tapostak, mely látta Mátyást, az igazságost népe szeretettben megdicsőülve, mely a magyar nyelvnek, a nemzeti akaratnak, műveltségnek, hősiségnek volt látója, tanúja s melyet az idegenség nyűgéből csak most hódított össze nekünk a magyar kultúra; — itt a Rákosmező szent földjén összegyülekezvén, leborulunk előtted magyarok erős Istene és hálát mondunk, hogy ezt a szép hazát, délibábos rónáinkat, erdőkoszorúzta, kincses hegyeinket, ezüstös ka- nyargó folyóinkat, hullámzó tavainkat, a fenséges magyar tengert, ezt az egész tejjel, mézzel folyó Kánaánt nekünk adtad ; — hogy szerettél, oltalmaztál minket: adtál népünknek vaskezű vezért, ki e hazát megszerezte; szent királyt, ki a te oltárod: a béke és szeretet oltára elé vezette népünket ; hősöket, kik szabadságunkat, hitünket megvédel- mezték; bölcseket, kik törvényeinket; fenkölt lelkű költőket, kik nyelvünket, művészetünket a világ előtt tisztelet tárgyává tették! És örök hála és tisztelet neked, hogy minket a gyászos csataterek vérfürdőiből, az elnyomások sötét, téveteg éjszakáiból, az idegen bilincsekből, az álnok szomszédok gonosz cseleiből, a vallási fanatizmusnak, a kisértetlátó babonának szörnyűségeiből szerető atyaként kivezettél, a jövő haladásnak megtartottál. Örök hála és tisztelet neked, hogy száz évvel ezelőtt, midőn ősi maradiságunk, sorvasztó tunyaságunk, ósdi intézményeink omladozása, messze elmaradt kultúránk s nemzeti lételünk legválságosabb korszakát éltük, — láng- lelkedből nem szikrát, egész lángkévét leheltél a gyermek Kossuth Lajosba s elkiildötted őt, hogy népét újjáalkossa, nemzete nagy erkölcsi erőit fölnevelje, szabadság- vágyát,, függetlenség iránti sóvárgását, lángoló hazaszeretetét, hatalmas nemzeti alkotó-erejét fölkeltse, népét öntudatára ébreszsze! A gyermek felnőtt, népének vezére lett, a mit rábíztál, Uram, betöltötte: az új Magyarországot, a szabadság- tavaszában megifjodott, az emberi és nemzeti jogokban
