Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-21 / 37. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, szeptember 21. 37. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57-64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8'— korona F el évre ............... 4'— » Negye d évre ............ 2 — » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Család és iskola. Most a tanév elején hasznos dolgot vélünk cselekedni, ha a homlokra írt két legfontosabb társadalmi tényező egymáshoz való viszonyáról tapasztalati úton szerzett elmefuttatást teszünk közzé. Hogy a társadalom egyik legnélkülözhetetlenebb kelléke az iskola, azt manapság már bizonyítgatni felesleges, de azt még a mai fejlett kor társadalmi tudománya sem tudta világosan megállapítani, hogy a társadalom irányítja-e az iskolát, vagy pedig az iskola befolyásolja a társadalom irányeszméit. Világosabban szólva: vagy pedig az iskola követi a társadalom korszülte igényeit, vagy olyan-e a társadalom, mint a milyennek az iskola nevelni akarta. Hát a tapasztalat rávezetett arra, hogy az iskola mint a közszükség szüleménye inkább áll és álljon is a társadalom erkölcsi befolyása alatt. De viszont az iskolának megvan a módja a társadalomra átalakító befolyást gyakorolni. Hogy ezt a kölcsönös egy- másrakatást megvilágítsuk: egy az életből merített példát veszünk fel. Küzdelmes választás folyik a községben; működik a fokos úgy a 48-as, mint a kormánypárt koponyáin; kerül már egypár halott s több sebesült az „alkotmányos“ összeütközésből, — de a maga igazáért minden párt végig küzd. A pártszenvedély szétdulja a község békéjét; az azelőtt legjobb egyetértésben élő szomszédok is farkasszemet néznek egymással. A családok egymásellen lázonganak, mert hát „egyik a kormánypárt ördögének adta el a lelkét“, a másik a „szószátyár, országháborító 48-asokhoz szegődött“. Természetes, hogy ily nagyobb rázkódtatást előidéző mozgalom hangja bejut az iskolába is, hol egy sebtiben előrántott alkotmányiam órán a fönti választásról pártokon felüli szellemben tartott tanítás a pártok ki- békítését eredményezi. Mert hát itt a fiatal generációnak elmagyarázzák, hogy minden pártnak igaza van, sőt mindenikre szükség is van. Ez az iskolának átalakító hatása. Az iskola tehát az életnek nevel, figyelemmel kisérve az abban előforduló eseményeket. Hogy pedig kormányhatóságilag megállapított elvek szerint vezettetik, az talán azért van, mert a társadalom sok- fejüségénél fogva oly követelésekkel lépne vele szemben fel, melyek egységes irányától elterelnék. És daczára a sok iskolai törvénynek, szabálynak: egyesek még úgy is félremagyarázzák egyes iskoláknak a célját. A népiskolai tanítókat nevezetesen igen-igen sokszor éri a panasz, hogy keveset tanítanak. „Mondja csak, kedves tanító úr, tud az én fiam valamit, mert odahaza ritkán tanul, s ha leckéje tanulására szólítom is, azzal trompfol le: hogy tudja már! . . . Lsedig, — ezt nem tudom megérteni — mikor én j artam az elemibe, oly sok leckét adtak fel, hogy majd beleszakadtam a magolásba“. Ez a nap-nap mellett felszínen levő panasz! Ezzel van tele a szombatosok összejövetele, a polgári kör egyes asztalain arról suttognak. A lóvasút és vicinális utazó közönségét nem is merem meg sem említeni, mert ott már az „ilyen“ iskolák ellen valóságos dörgedelmes beszédek hangzanak el. Hát pedig az egész dolog alaptalan, úgy a tanítók nembánomságában, mint a növendékek restségében való hiedelem; mert a mostani tanítási rendszer nem az, hogy — mint az „óhajtott“ régen volt: fölütni a „Kis tükör“-t s lemérni belőle egy-két oldalt és pipaszó mellett kijelenteni: „ezt holnapra tanuljátok meg!“ — Hanem a tanításban a tanuló épj) oly cselekvő részt vesz minden tantárgynál, akár csak a tanító. A dolgok . miként“-’)ét épp úgy kikérdezi a tanítvány a tanítótól, mint megfordítva emez viszont kihámozza a tanítványba belerekedt ismereteket s köti szakismeret koszorújába és így játszva- tanítva készíti elő az élet küzdelmeire. Az életre játszva előkészíteni s kerekded egész ismeretekkel megrakni a növendék ismeret-tarisznyáját a jövendő életére, — ez a népiskola feladata és kitűzött célja. Ezt azonban a nagy közönség köréből talán éppen csak az iskolák gondnoksága tudja méltányolni, melynek az anyagiakon kívül egyik lényeges feladata az iskola bel él étét szerető figyelem
