Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-14 / 36. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 36. szám munkára, szabásra, varrásra, hasznot hajtó dolgokra kívánják taníttatni. íme, ez a szép perspektíva nyílik meg a szent- mihályiak előtt, ha megösmerve a helyzetet, ezt a most fejlődése első fokán álló knltnrintézményt, a polgári leányiskolát, pártolni meg nem szűnnek. Szívesen ajánljuk azért a szentmihályi — minden jó iránt fogékony — közönségnek, sőt a közvetetten közel környéken lakóknak is szives figyelmébe és jóakaratába az újonnan megnyílt iskolát és szívből mondunk köszönetét mindazoknak, a kik ennek az üdvös intézetnek Szent-Mihályra telepítését, megalakulását és megnyitkatását bármi módon is elősegítették. Csöndes, szívós munkásságuknak legszebb jutalma a közönségnek elösmerése és az első esztendőnek eddig elért, alig remélt sikere. Kossuth-ünnepek. Lapunk legutóbbi számában közöltük a rákosi közművelődési és jótékonysági egyesület ünnepélyének programmját. Most arról kaptunk értesítést, hogy Rákosfalván, a Budapest- Rákosi Polgári Kör kezdeményezésére, a kör tiszteletbeli elnökének, Hock János kőbányai plébános, országgyűlési képviselőnek vezetése alatt, a városrész hazafias polgárai nagy ünnepre készülnek. A polgárság ünnepe szeptember hó 21-én (vasárnap) lesz. Programmja a következő: I. Nagy ünnepi leörmenet, délután 4 órakor. 1. Toborzás. 2. A csikós zászlóalj felvonulása. 3. Tisztelgés a körhelyiség udvarában felállítandó Kossuth-szobor előtt. 4. A nemzeti zászló átvétele és körülhordozása a csikós-zászlóalj által kisért díszfogaton. 5. A díszmenet fogadása a Kossuth-szobornál. 6. A nemzeti zászló visszaadása. 7. Tisztelgés a Kossuth-szobor előtt. 8. A Kossuth- szobor megkoszorúzása. A csikós-zászlóalj — száz lovas — Rákosfalva hazafias polgáraiból alakult meg s Szkalla Vazul negyven- nyolcas honvédhuszárőrmester fogja vezetni. A nemzeti zászlót Veress Alajos, fővárosi bizottsági tag, a polgári kör elnöke fogja a csikós-zászlóalj vezetőjének átadni, s az ünnepi menet visszaérkeztekor ugyancsak ő veszi át. A Kossuth-szobrot a budapesti polgári dalkör szives közreműködése mellett és ünnepi beszéd kíséretében Bognár Gyula, rendezőbizottsági elnök, a rákosiak közszeretetben álló lelkipásztora koszorúzza meg. * II. Kódolás Kossuth Lajos emlékének, este fél 8 órakor. 1. Himnusz. Énekli a budapesti polgári dalkör. 2. Ünnepi beszéd. Mondja Hoch János, országgyűlési képviselő, kőbányai plébános. 3. Szózat. Énekli a budapesti polgári dalkör. III. Ünnepi hangverseny, este 8 órakor. 1. Magyar rapszódia. Liszt Ferenctől. Zongorán előadja Stefániái Imre. 2. Magyar versenymű. Demersemanntól. Fuvolán előadja Burose Adolf, a m. kir. zeneakadémia tanára. 3. Magyar ábránd. Huber Károlytól. Hegedűn előadják Schön József és Meszlényi Nándor. Zongorán kiséri Stefániái Imre. 4. Magyar népdalok. Káldy Gyulától. Énekli Knei- fel Irma. 5. a) Románc. Saint-Saenstől. Fuvolán előadja Burose Adolf, a m. kir. zeneakadémia tanára, b) Éljen a magyar. Burose Adolftól. Pikkolón előadja a szerző. TÁRCA Angelina naplójából.") „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szive távol van'tőlem ! (Folytatás és vége.) Az Ul’ A vallás gerince a lélekről szóló tan, az Örök Biró igazságos ítéletébe vetett hit; ezek közül növekedik minden szolid erkölcs s izmosodik meg az egyéni tisztesség és becsület; de nem szabad elfeledni soha, hogy azokkal a körmönfont eszmékkel és elvekkel emberemlékezet óta ádáz harcot vívnak az — indulatok és a szenvedélyek, s hogy sok papirost vesztegettek már el ama jegyzőkönyvek megírására, a melyek az élő Isten s a lelkes vallás nélkül szűkölködő tisztesség és becsület szemfedőiül szánvák! . . . I)e nézzünk annak a nagyzási hóbortnak jobban a szemébe, a mely mintegy a karosszékből beszél az Istennel s csak úgy a lóról beszélve, akarja a családja nyergébe emelni a vallást! . . . * A gyermekeknek, különösén a leánygyermekeknek — kell a vallás! *) Mutatvány Aczél Lajosnak Az élet könyve cimtt most megjelent kötetéből. A munkát az iskolamegnyitások alkalmából választottuk a sok szőj) közlemény közül. Ezt hangoztatják azok, a kiknek a vallásról csak — halvány sejtelmük van. Óh kérjük! Ha a szülőknek nem kell a vallás, nem kell biz’ az a gyermekeknek sem! Ha a szülő nem tartja magára nézve kötelezőnek a vallás gyakorlását, reászoríthatja ugyan gyermekeit, de a szülők jó példája híján gyönge hitélet fog csak serkedni a gyermek lelkében, a mely bizony-bizony nagyon törékeny vértje lesz annak a sokat féltett családi tisztességnek s egyéni becsületnek, s nem sokkal többet nyom a latban ama káplárfegyelemnél, a melyet haragunkban vagy jókedvünkben annyiszor teszünk gúnyszóvá ! Ne akarjunk tehát szívességet tenni Istenünknek azzal, hogy gyermekeinket — magunk nélkül — reá bízzuk; hogy élő hit híján azzal a vakmerő reménynyel ostromoljuk az eget, mikép a jó Isten, a mi kegyes udvariasságunkra való tekintettel, angyalainak tenyerein hordoztassa gyermekeinket, hogy tisztességük és becsületük a divatos erkölcsi romlottság tüskeibe és göröngyeibe ne botoljék! Az Isten kétségkívül megkövetelheti tőlünk, hogy vele mint legfőbb urunkkal és ne mint gyermekeink fogadott nevelőjével foglalkozzunk s a vallást ne tartsuk olyan cukorkafélének, a mely csak a családi élet megédesitesére jó ; a szülői lélek okos szeme az Istenben a mindenségnek legfőbb urát lássa; élő hittel hódoljon meg neki, szere-
