Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-14 / 36. szám
36. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 6. Magyar népdalok. Káldi Gyulától. Énekli Kneifet Irma. 7. Csárdajelenetek. Ilubay Jenőtől. Hegedűn előadja Meszlényi Nándor. IV. Ünnepi lakoma. Kivilágítás. Tűzijáték. Az ünnepély első — délutáni — része díjmentes. Az esti ünnepségekre a belépődíj személyenkint egy korona. Társasvacsora — egy teríték, italok nélkül — 2 korona 40 fillér. A társasvacsorán való részvétel nem kötelező, azok azonban, a kik részt venni kívánnak, felkéretnek, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb szeptember hó 18-ikáig a rendező-bizottság elnökének jelentsék be. Az ünnepségek tiszta jövedelme „Kossuth-alapítvány“ címen a polgári kör „Közművelődési és jótékonysági alapijához fog csatoltatok Felülfizetések erre való tekintettel köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Burose Adolf, a m. kir. zeneakadémia hírneves tanára, valamint művésztársai is, az ünnepségek hazafias jellegére való tekintettel, szívességből működnek közre. A rakó hí kos művelődési egyesiiletnelí, ugyancsak vasárnap, folyó hó 21-ikén délelőtt tartandó ünnepének véglegesen megállapított sorrendje a következő: 1. Délelőtt 10 órakor a r. kath. templomban isten- tisztelet, melyen a pályanyertes, magyar dallamú egyházi énekekből fog a tanulóifjűság kettőt előadni, felajánláskor pedig Kontor Elek „Ez az ország- című Mária-énekét, áldásra a Király-himnuszt fogják énekelni. 2. Istentisztelet után a templomtérre vonul az ünneplő közönség és a tanulók zászlóik alatt az emelvény tettel töltse be törvényeit s tartsa meg parancsait: akkor a gyermek meg fogja érteni, át fogja érezni a hit minden szavát s a szeretet vallásának gyakorlása parancsoló szükség leszen reá nézve, minden fegyelmi kényszer nélkül is !... * Igen, igen! Mert a gyermek szülője agyával gondolkozik s annak szivével érez : csak oly mértékben lesz vallásosba mely mértékben szülője az. A vallás nem karácsonyfia, hogy a szülői szeretet azzal áltassa szivének aranyos gyermekét. Az ily áltató szülőre nagyon is ráillik az Úrnak eme félelmes panasza: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szive távol van tőlem“. Mert a vallás az égnek való adománya s a hit mennyei kegyelme a szülői leiken át árad a gyermeki kebelbe. Ne feledjék a szülők, hogy lelkűk az apaságban s az anyaságban is megmaradt s egyformán kötelesek gondoskodni a maguk s a gyermekeik leikéről, ha az örök jövőt nézik és mindörökké szeretni akarják gyermekeiket I ... Azért az iskola küszöbén minden tisztelettel s szeretettel arra kérjük az érdemes szülőket, hogy tanuló gyermekük elmebeli oktatása mellett valláserkölcsös nevelésükről azzal az édes atya-anyaságos gonddal disponáljanak, a mely ment minden áltatástól és telve az élő hit tiszta meggyőződéseivel; s ne célszerűségből, merően fegyelmező elé sorakoznak, melyen Kossuth megkoszorűzott szobra fog állani. 3. Szózat. Énekli a férfikar. 4. Kossuth emlékezete. Ünnepi beszéd, tartja Stelly Géza. 5. Boldogasszony anyánk. Mária-ének, tárogatókisé- rettel előadja Bellovits Imréné, harmonium on kiséri Bellovits Imre, országos karnagy. 6. Költemények Bartók Lajostól, Pósa Lajostól, Szabó Alberttól, Ábrányi Emiltől. 7. Szentelt hantok. Férfikar. 8. A nemzeti lobogó jelentősége. Móra Istvántól. 9. Zászlótisztelés. A tanulók néhánya a zászló elé lép, a zászló előtt rövid költeménynyel tiszteletet tesz és megcsókolja azt. 10. A tanulók fogadalma a nemzeti zászló előtt. Rákosi Viktortól. 11. Szózat. Férfikar. Rákos-Szent-Mihály on szintén lelkesen karolták fel Kossuth Lajos születésének százados évfordulója megünneplésének eszméjét. Az ünneplés, a melyet folyó hó 20-ikán, szombaton este az Engelbrecht-féle vendéglőben szándékoznak megtartani, nem lesz olyan fényes, olyan díszes, mint a rákosfalvi ünneplések, de remélhetőleg hazafias lelkesség dolgában nem marad a többiek mögött. Az ünnep programmját egy-két napon belül megállapítják. A Kossuth-iinnepek rendezése érdekében lapunkban közzétett felhívás, ügy látszik, jó termő talajra talált. Gratulálunk is ezért különösen Rákosfalva derék polgárainak és lelkes honleányainak. Olvasóinknak pedig melegen ajánljuk, hogy a hazafias lelkesedés szülte, tanulságos, fényes és valóban műélvezetet nyújtó ünnepségeken minél számosabban jelenjenek meg. intencióból tegyék, hanem ama sziklaszilárd hithűségből, a mely a nap kiégésével s a föld kihültéltével ama szebb, ama jobb világba vezet, a hol a megdicsőülés örök tavasz- pompájában él a lélek, a hol nem tikkaszt el a nyár heve, nem diderget az őszi szél hideg fuvallata! . . . Rajta, rajta! Neveljünk szép hazánknak lelkűk minden izében vallásos, erkölcsös, tisztességes és becsületes nemzedéket! . . . III. Angelina megdöbbenve olvassa a telegrammot: „Férjed a halállal vivődik. Bocsánatot kíván tőled. Szerető sógorod — Géza“. — Isten légy neki irgalmas I — kesergett omló könyűi közben a halványnyá hervadt boldogtalan asszony és sietve öltöztette angyalkáit. —- Hová megyünk, aranyos mamuskám? — Édesapátokhoz, lelkem — szivem ! — Minek, aranyos mamuskám ? — Elbúcsúzni, lelkem — szivem ! — Hát elmegyen hazulól az édesapa ? — El bizony, lelkem — szivem ! — Hová? . . . Hová? . . . — Föl az irgalmas Istenhez ! — zokogta, Angelina s remegve öltöztette tovább álmélkodó kicsikéit. Aztán — megbocsájtott! . . .
