Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-24 / 33. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 33. szám voltunkról, magyar érzésünkről tanúságot kellene hogy tegyünk, hanem a meglévő alkalmakat is el- szalasztjuk, azokról is megfeledkezünk. Nagy baj volna ez még akkor is, ha a nemzeti nagyság, a hatalom tetőpontján állva fogta volna el ezt a mi népünket, mert akkor is csakhamar romlás, a hatalom gyors elvesztése lenne okvetetlenül bekövetkező, gyászos eredménye. De hogy tehetjük ezt most, legnagyobb bajaink közepette, a mikor nemzeti és gazdasági bajok óriási súlya alatt roskadozik magára hagyott, önnönmagá- val meghasonlott nemzetünk. Hogy térhettünk erre az útra most, a mikor a nemzeti érzés lehetne az egyetlen erősségünk, a melyben bizakodva nézhetnénk a ránk váró súlyos küzdelmeknek elébe? Hiszen ha így haladunk, ebben a széttagolt, egykor hatalmas, gyönyörű országban találni fogunk oláh, szász, sváb, tót és még nem tudom én milyen nemzeti érzésre és egy nép lesz itt csupán, a melynek a saját fajának jövője, dicső múltja és nehéz jelene közömbös, a mely a saját bajával nem törődik, a mely nagy alkalmakról megfeledkezik, a mely helyett mindig csak egyes küldöttségek és nagy néha a hivatalok tartják meg nemzeti ünnepeit, inert nincs már olyan alkalom nemzeti életében, a melynek örülni tudna, a mely őt lelkesíteni képes volna. . . Ha ez a hang, a mit most használtunk, nem ünnepi, hanem keserű, nem örömtől hangos, hanem szemrehányó, nem rajtunk múlott. Hiszen mi úgy szeretnénk örülni ma, úgy szeretnénk lelkesedni, látva az általános örömet, a kitörő magyar lelkesedést, mert akkor tudnánk, hogy a mi kitűnő tehetségekkel megáldott, szívós magyar népünk a nemzeti érzésben megerősödve, keresztül veri magát minden bajon, minden nehézségen. Ebteszszük fel hát benne ezt az érzést újra, a melylyel ezer éven át büszkélkedett, és belátható időn belül diadalmasan fog újra állani az idegen áramlatok közepette a mi népünk, a mi országunk. •*!** Képviselőtestületi közgyűlés Csömörön. Fontos ügyeket — és érdekeseket —• intézett el a csömöri községi képviselőtestület 1902. évi augusztus hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén. A tárgyalás maga is érdekes, sőt egyes részeiben csaknem szenzációs részletekkel dicsekedhetik. A lefolyása a következő volt. Bitskey Gyula községi jegyző előterjesztette, hogy Széli Kálmán belügyminiszter rendeletben közölte a Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén levő összes községek véglegesen megállapított nevét és ennek alkalmával ugyancsak a jegyző indítványára elhatározta a községi képviselő- testület, hogy a Csömör községénél fölvett Nándormajor, O-hegy, Középhegy, Újhegy külterületeket, a melyeknek semmi jelentőségük nincsen, külön nem tünteti fel a törzskönyvben és azok népességét Csömör község népességéhez kell számítani. Hasonlóképen Pusztaszentmihályon lévő külön telepek is — a melyeknek sem történelmi sem népmozgalmi jelentőségük nincsen — addig is, a míg a külön községgé alakulás és az új név használatának engedélye meglesz — Busztaszentmihály név alatt együtt törzskönyve- zendők, de megemlítendő, hogy József főherceg-telep, Almássy Pál-telep és Árpád-telep nevű vasúti megállóhelye és Rákosszentmihály néven, posta, távíró és távbeszélő hivatala van. Ugyancsak Bitskey Gyula jegyző terjesztette elő a puszta- szentmihályi magán-borfogyasztók által megajánlott általány- egyezségi tételeket, a melyek együtt 798 koronát tesznek ki és így 256 korona marad födözetlen a kivetett 1054 koronával szemben. A képviselőtestület a bemutatott általány-ajánlatokat elfogadta és kimondotta egyúttal, hogy azokkal szemben, TÁRCA Az én első vőfélységem! (Folytatás és vége.) Itt a kocsis leszállt a bakról, kinyitja a kocsi ajtaját és bekiáltott: Ha itt nem akar az úr rekedni, akkor tessék kiszállani, megfogni a kantárszárat és a lovakat vezetni, én meg majd hátulról segítem tolni a kocsit. — No, szép dolog; hát mi a mennydörgés ménkűnek jött erre, a mikor tudja, hogy milyen rossz az út? — ordítottam rá. Bosszankodtam, de végre is kénytelen voltam belátni, hogy ez mitsem használ, mert különben nem érek Palotára a rendes időre s minthogy az eső már úgy sem esett, kiszálltam a kocsiból, megfogtam egyik kezemmel a kantárszárat és mint afféle vizsgázott kocsis, ostorral a másik kezemben nógattam a nemes párákat az előmenetelre. A kocsis pedig hátulról iparkodott feltolni a kocsit a dombra. Néhány percnyi keserves munka után felvontattuk a bárkát a magaslatra s egészen megkönnyebbülten sóhajtottam fel, a mikor újra elfoglalhattam helyemet a kocsi belsejében, s a kocsis is felült a bakra és vártuk, míg a lovak egy kissé kifújják magukat. Alig pihentünk azonban egy-két percig, a mikor egyszerre, minthii csak a mennybolt nyílott volna meg, egy hatalmas fényfolyam, egy szemkápráztató villámlás szelte át a sötétbarna, terhes felhőket és iszonyú mennydörgés reszketteté meg a levegőt. A villámlástól és mennydörgéstől a lovak annyira megijedtek, hogy eleintén csak ágaskodtak, de a mint érezték, hogy a kocsi megindult, mint a szélvész, ragadták maguk után a lejtőn lefelé. A lejtő alján az út elkanyarodik és itt a lovak nekivitték egy kőrakásnak a kocsit, mely a roppant gyorsaság következtében egyensúlyát vesztvén, feldúlt. Kínos percek teltek cl, míg végre , sikerült a kocsinak az ég felé lévő ajtaját kinyitnom és azon kimásznom. Akkor láttam, hogy a kocsisnak, a ki az esés pillanatában még elég jókor leugrott a bakról, de elcsúszott és elterült a sáros úton, csupa sár a ruhája, nekem pedig, a ki az egyensúly törvényeit a természettanból nagyon jól ismertem, mégsem sikerült cilinderemet az összezsugorodás, bokrétámat pedig egy kisebbfokú sérülés ellen megvédelmezni. Legnagyobb baj a kocsit érte, a melynek mindkét lámpája és az egyik ajtajának ablaka bezúzódott, a miért a kocsis úgy összetévesztette a dicső szenteket, meg a menny- béli angyalokat egymással, hogy azok sohasem fognak többé visszatalálni arra a helyükre, a honnan őket úgy egy szuszszantásra előszedegette. Csak azután csillapodott le valahogyan, a mikor megígértem neki, hogy égy egész forinttal én is hozzájárulok kárának megtérítéséhez. Erre aztán — már most nem törődvén feketeruhámmal sem — nekiláttunk és a kocsit
