Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-08-24 / 33. szám

33. szám. RÁKOS

a kik bort tartanak, fogyasztanak és készleteiket be nem jelentették, sem pedig átalány-egyezségeket föl nem ajánlottak, a legszigorúbb tételenkénti megadóztatást lépteti életbe oly formán, hogy az elmúlt hét hónap alatti fogyasztás is biztosíttass ék.

Ezután a községi haszonbérietek bérbeadása dolgában volt alkalma határozni a közgyűlésnek, a melynek tárgyalása alkalmával a jegyzői jelentésből kitűnt, hogy a bérlők a földet kizsarolják, nem trágyázzák; a bérlet-ösz- szegeket soha pontosan be nem fizetik és mégis 23 év óta nem volt rá eset, hogy valakit a bérleti föltételek be nem tartása miatt megbüntettek volna. Ilyen gazdálkodás mellett azután nem csoda, ha a községi földek végképpen elértéktelednek és termésre nem szoríthatók.

Ugyanilyen a mintegy húsz holdat kitevő községi rét dolga is, a mely rétet bérbe adni eddig még sohasem sikerült és a széna-termés évről-évre kevesebb lesz, úgy hogy már a lelkésznek és a tanítónak járó szegődményes széna árát is alig hozza meg. A szomszéd birtokosok a területéből a rétnek évről-évre kisebb-nagyóbb darabokat foglalnak le és látva, hogy ezért senki sem szól, folytatják foglalásaikat, a míg csak a köztulajdonban tart.

Ez után a szomorú jelentés után a képviselőtestület kimondta, hogy Farkas Ignác községi képviselő indítványa értelmében kívánja, hogy a községi biró, a ki a község vagyonáért felelős, a haszonbérleti szerződések szoros betartására ügyeljen és minden visszaélést azonnal toroltas- son meg. A községi földet holdanként kívánja bérbe adni, valamint a községi rétet is. Az utóbbinak eredeti nagyságába való visszahelyeztetését és ennek megtörténte után árokkal és faültetvényekkel körülvenni rendeli. A rét partosabb és szárazabb részeinek feltöretésébe beleegyezik. Árverési határidőül augusztus végét, vagy szeptember elejét tiizi ki. Farkas Ignác indítványára kimondja, hogy a rétnél levő foglalások megtorlására a községi elöljáróságot utasítja. A vadászati jog bérbeadásánál kikiáltási árul — a főjegyző javaslata értelmében — hatszáz koronát állapít meg, és ugyanannyiban állapítja meg a leendő bánatpénzt, a melyet még az évi bérösszegig a bérbevételtől számított 14 nap alatt ki kell egészíteni. A bánatpénzt bérösszegül az utolsó bérleti évbe tudják bele. Árverési határidő 1903. február hó 15-én.

VIDÉKE 3

A bérletügyek letárgyalása után a csömöri községházánál f. évi július hó 13—14-ike között volt éjjelen történt betörés ügyét tárgyalták. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy a községházát napközben egyáltalában senki sem őrizi, az éjjeli őrködést pedig senki sem ellenőrzi, úgy hogy bizony még akár az egész községházat is el lehetne lopni ügyes tolvajoknak. Megtudtuk azt is, hogy a községházi betörők nyomát a cinkotai csendőrörs ugyanazzal a bottal üti, a melyikkel a Szent-Mihályon elkövetett betörések tetteseit. Ezek tudomásul vétele után elfogadta a közgyűlés Farkas Ignác és Tőkés Gyula indítványát, a mely szerint a betöréses lopás megtörténte fölött sajnálkozását fejezi ki, a községház őrizetére hivatal zártától hivatal nyitásáig két éjjeli őrt alkalmazzon az elöljáróság, ezek és egyáltalán az éjjeli őrködés szigorú ellenőrzését a községi biró kötelességéve teszi, a ki személyi és vagyoni felelősséggel is tartozik a hanyag őrködésből vagy ellenőrzésből származó károkért, a betöréses lopás révén károsodott községi jegyzők részére a hivatalos vizsgálat befejezés után megállapítandó kártérítés kérdésében egyelőre véglegesen nem határoz, de a mulasztást elkövetett egyénekkel szemben igényét fentartja. A községet ért károkért Fazekas Márton községi rendőrt teszi felelőssé és az asztal helyreállítása, a zárak kicserélése okozta költségek megtérítésében őt elmarasztalja és éjjeli ellenőrző óra beszerzését rendeli el.

Ekkor következett a helyi szenzáció, a mely igazán furcsa világosságot vet a rendre és a fegyelemre, a mely a csömöri lakosok között uralkodik.

Bitskey Gyula jegyző jelentette ugyanis, hogy bár tilalom áll fönn erre vonatkozólag és ezt a tilalmat az idén is közhírré tették, sok telkesgazda és zsellér be- hordta a község belső területére szalmás gabonáját, sőt azt az egyes udvarokba huzatott gőzcséplőgéppel dolgoztatta fel. A járási főszolgabíró erről a csendőrség jelentése révén értesülvén, telefonikus úton tette a községi bírónak szigorú kötelességévé, hogy a gabona behordását és cséplőgéppel csépeltetését a belső területről tiltsa ki. Ekkor maga a biró ment többedmagával a főszolgabíróhoz és kérte a kérdéses rendeletnek hatályon kívül helyezését, a mit a főszolgabíró — természetesen — meg nem tett. Mindamellett a gabonát a belső területre behordták és ott ki is

közös erővel kerekeire állítottuk és tovább folytathattuk keserves utazásunkat.

Innen kezdve már a rendes országúton haladtunk és néhány perc múlva elértük Rákospalotát, Az első háznál megállottunk, hogy egy kissé rendbeszedjem magamat, mert mégsem óhajtottam csak amúgy sárosán, piszkosan a menyasszonyos háznál megjelenni.

Végre keserves három órai utazás után elértem célomat. Fél hat óra volt, mikor a menyasszonyos házhoz beléptem, a hol már mindnyájan együtt voltak a hivatalos személyek, csak én reám vártak. Már azt gondolta kedves Arany néni, hogy nem is fogok eljönni.

Az esketés teljesen zavartalanul folyt le.

A vacsora alatt következtek el aztán megpróbáltatásomnak legsúlyosabb percei, a mikor ugyanis belekezdtem a dikcióba.

Eleintén csak ment-ment, de mindig úgy éreztem, mintha valaki mind jobban-jobban fojtogatna; a fejem szédült, a szivein verése elakadt, de végre merész fordulattal és még merészebb elhatározással kivágtam a rezet és elkiáltottam magamat:

— Éljen az új pár!

Erre a cigányok tust húztak, a násznép pedig éljen- zett, meg tapsolt és gratulált nekem sikerült — szűzbeszédemhez.

Vacsora végeztével az öregek még az asztalnál maradtak, a fiatalság pedig egy másik szobában táncra perdült.

Természetes, hogy a táncok sorát én nyitottam meg a menyasszonynyal és pedig csárdással. Később egy alig háromhónapos csinos asszonykával táncoltam, a kinek, valószínűleg az ünnepi hangulat hatása alatt, annyira megtetszett a táncom, hogy táncközben megcsókolt, de éppen a legszerencsétlenebb pillanatban, mert férje, ki ekkor a menyasszonynyal táncolt, ezt meglátta és — készen volt a botrány.

Hiába volt minden mentegetődzésem, minden békítő szavam — a vége mégis csak párbaj lett, a melyben szerencsére egyikünknek sem lett baja.

A botrány után az aljegyző felesége ellen válópört indított és ugyancsak volt bajom az asszonynyal, a ki elhagyatva hozzám menekült, erősítgetve, hogy ő nagyon szeret.

— Szent Isten, még csak ez kellett!

Alig tudtam menekülni ebből a kellemes helyzetből, a mely csak nekem volt kínos, mert nekem meg már menyasszonyom volt, a ki ha ezt a dolgot megtudta volna, több mint bizonyos, hogy ott hágy engem a faképnél. No de, szerencsémre, nem tudta meg előbb, csak most, midőn a múlt emlékeit itt leírom, de most már nem félek, mert azóta meg ő már régen a — feleségem.

Ez az én első vőfélységem története, a mely hogy még gyászosabb lefolyású nem lett, talán csak onnan ered, mert több baj egy alkalommal már igazán nem érhetett.

Bugyi Ferenc Jozse