Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 31. szám
II. évfolyam. / Budapest, 1902. vasárnap, augusztus 10. 31. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS; FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8'— korona F él évre ............... 4'— » Ne gyed évre............ 2•— » Egy es szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. TÖMÖRÜLJÜNK. Tizenöt esztendeje lakom a Rákos vidékén és ez alatt a tizenöt esztendő alatt nem tudok egy esetet sem, a tavalyi vicinális-menetrend ellen volt állás- foglaláson kívül, a mikor a vidék lakossága egyetértőén, együttesen járt volna el. Ebben az egy esetben a közönség meglehetősen összetartott és íme, megvolt a várt eredmény, a vonatok menetrendjét megváltoztatták, a közlekedést sűrűbbé tették. Azt hittük, ez az okulás meghozza a maga természetes gyümölcsét, összetartásra, egyetértésre szoktatja majd azokat, a kiknek érdekei annyi sok pontban egyeznek, a kiknek annyi közös kívánságuk, annyi közös bajuk van. Hittük, hogy valami úton megtalálják a módot arra, hogy az akkor megindult tömörülés tartósabbá, szilárdabbá váljék, hogy majdan, ha szükség volna rá, hogy erőpróbát álljon ki, nyugodtak lehessünk a megindítandó küzdelem eredményét illetőleg. Azóta azonban olyan jelet, a mely ebben a hitünkben minket megerősítene, nem láttunk, ilyenre nem akadhattunk. Csak a legújabb időben vélünk egyes jelenségeket fölfedezhetni, a melyek arra mutatnak, hogy a vágyódás ebben az irányban él a szivekben és igyekszik is megnyilvánulni, most még bizonytalanul, félénken bár, de immár észrevehetően. Igaz, hogy ez a keresése az egymás társaságának még nem történik tudatosan, tervszerűen. De tudjuk, látjuk, hogy minden társadalmi mozgalom alkalmával, mindig, a mikor valamelyik része a mi vidékünknek ünnepelni készül, mintha megszűnnének, eltűnnének a határok, a melyet természet, közigazgatás, vagy mit tudom én, mi, az egyes társaságok közé helyezett. Ott voltak a rákosfalviak téli és nyári mulatságain a szentmihályiak és mátyásföldiek. A Rákos- szentmihályi Sporttelep zászlószentelő ünnepén, valamint a szentmihályi templom alapkövének letételekor is az egész környék, sőt még a nagy főváros is képviseltette magát. Mátyásföld sikerült mulatságait az egész vidék társasága látogatja. Szóval, elértünk már oda, a mikor tudunk örülni az egymás örömének, tudunk együtt ünnepelni a mellettünk ünneplőkkel. Jó jel ez, a mi örömet kelthet mindnyájunk keblében. Mert íme, ez az útja az együttműködésnek. Ösmerjíik meg egymást! És megösmerhetjük-e jobban egymást máshol, mint a mulatságokon, ünnepeken, a mikor félretéve gondokat, komolykodást, pózt, mulatunk, ünnepelünk, mert a szivünk késztet rá, hogy megtegyük. A mikor vége van a begombolkozásnak, az elzárkózásnak, a mikor olyannak mutatkozunk, a minők vagyunk, akkor ösmerhetünk egymásra igazán, és megösmerve egymást, tanuljuk meg becsülni az egyesekben föltétlenül meglévő jó tulajdonságokat. És ha megösmerkedvén, meglátjuk egymásban a becsülendő jó tulajdonságokat, akkor kívánni fogjuk mindig az egymás társaságát, és meg fogjuk érteni azt, a ki ebben vagy abban az ügyben mihozzánk fordul, mihozzánk szól. Meg fogjuk ösmerni az egymás kívánságait, az egymás bajait, és meg fogjuk érteni, hogy milyen könnyű azok eligazítása, ha mi kívánjuk a rendbehozását, mi, egy egész nagy vidék hatalmas közönsége. Azért üdvözlünk örömmel minden kis eseményt, a mely bennünket arra figyelmeztet, hogy íme, megint egy lépést tettünk előre ebben az irányban. Lesznek talán, a kik ezt az örömet kicsinyelni fogják, akadnak majd, a kik azt a lépést észre sem akarják: venni, de az ő kicsinylésük a mi örömünket meg nem zavarja, az ő rövidlátásuk a mi látásunkat nem akadályozza. Mi biztatókig szólunk most is. Egyesüljünk mindenre, a mi közös érdekünk, és sok apró bajunk, ezer kellemetlenségünk fog elmúlni rövid idő alatt összetartásunk révén. El fogunk érni távolban látszó célokat rövidebb idő alatt, semhogy valaha gondoltuk volna; meg fogjuk akadályozni a káros mozgalmakat, sikerre segítjük majd az igazán üdvöseket. De mindezt csak úgy, ha megkeressük az érintkezési pontokat, meg-
