Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-27 / 29. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, július 27. 29. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8'— korona F él évre ............... 4'— » Ne gyed évre ............ 2'— » Egye s szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. KOSSUTH LAJOS. Nagy név. Ismert az egész világon. Ismert és nagyrabecsült. Hozzá tapad elválaszthatatlanul a magyarság legdicsőbb korszakához, a mikor küzdöttünk száz ellenség ellen — egyedül. Sohase voltunk úgy elhagyatta és sohase rajongtak értünk annyira és annyian, mint akkor. Küzdöttünk nagy ideálokért. Harcoltunk kétségbeesetten, erőnk minden megfeszítésével. És ennek a küzdelemnek, ennek a harcnak a lelke 0 volt, Kossuth Lajos, a ki minket képessé tett rá, hogy ebbe a harcba belékezdhessünk. És a harc eldőlt. Keresztültapostak rajtunk idegen seregek, — megsemmisültünk. Legalább ezt hitte rólunk mindenki. Várták csöndes elmúlásunkat és sajnáltak érte bennünket, de nem bíztak a sorsunk jobbrafordultában. Magunk is csüggedni kezdtünk. Keserűség volt bennünk elég, de az elszántságunkon erős csorbát ütöttek. De nem csüggedett egy ember. 0. Kossuth Lajos. És az ő bizalma reményt öntött a többiekbe. Az ő küzdelme erőt adott a csüggedőknek. Az ő szava fölébresztette az alvókat. Az ő tüze lelket lehelt még a haldoklóba is. Újra éledeztünk. És ő nem jöhetett közibénk. Mikor mi visszanyertük a hazánkat, ő hontalan maradt. Mindnyájunké volt ez a haza, csak az övé nem. Pedig talán senki sem szerette ügy, mint 0, Kossuth Lajos. És a mienk volt minden gondolata, minden figyelme. Minket óvott minden szava, minden írása. A mi bajunk az ő bánata volt, a mi szerencsénk az ő öröme. És minket, a megfiatalodott, új életre kelt nemzetet a csüggedés perceiben ő biztatott,^ ő ösztönzött, az agguló, a sokat próbált férfiú. Es mi nem mindig hallgattunk ő rá, de mindig ünnepünk volt, ha szólott. És hogyha bajban voltunk, ő hozzá fohászkodtunk, ha akadály előtt állottunk, ő tőle vártunk tanácsot és sokáig, nagyon sokáig vártuk az ő „üzenetét“. Azután bekövetkezett a vég. Utolsó perceiben, a mikor a halállal vivott kemény tusát, ott leste szavát, ott a javulás hirét a nemzet szinejava a halódó ágya körül, az idegenben és itthon, az édes hazában. És akkor őt még jobban imádtuk, akkor hazánkat meg jobban szerettük, mint különben, mint máskor. És mindenkinek aggság ült az arcán, mint a mikor a hozzátartozóját tudja bajban. És itt hagyott bennünket. Idegen emberek idegen országban megsiratták, Magyarország gyászba öltözködött, talpig feketébe. Eltemettük. Utolsó útját megnézte az ország. Mérhetetlen tömegnek mélységes szeretete nyilatkozott meg a szomorú szertartásnak fenséges lefolyásában. Az ország ott sírt a koporsójánál és az egész nemzet gyászruhát öltött. És ennek még csak nyolc esztendeje. Lehetséges-e ez, vagy tévedek? Láttam ezt a nyugalomratérést, vagy csak olvastam egy legendát róla? Álmodtam-e, vagy a szemem előtt folyt le ez a magasztos ünnep? Még csak nyolc esztendeje, hogy milliók siratták, rövid ideje, hogy gyászba öltöztünk érte; lehetséges-e, hogy ennyi idő alatt megfeledkezzünk róla? Róla, a kit hatvan éven át apánkként tiszteltünk, szerettünk. Pedig így kell lennie. Hat hét még csupán, egy néhány nap és száz esztendeje lesz, hogy született. 0. Kossuth Lajos. És itt, a mi vidékünkön, a hol minden napra esik legalább tíz gyűlés liaszontalanságokért, nem hallottunk még egy szót ennek a napnak a megünnepléséről. Rákos mezeje! Nem a te térségeden tartották őseink alkotmányos gyűléseiket, a melyekre össze- sereglettek a nemzet legjobbjai? Nem a te nevedhez fűződik hozzá alkotmányos életünknek sok nevezetes aktusa? És rrfenr-nagy embere-e a magyar alkotmányos életnek Kossuth Lajos?
