Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-25 / 22. szám
4 RÁKOS VIDÉKE az 1900 évben 7339. és az 1901 évben 7800 első korosztályú állított köteles volt, tehát évröl-évre körülbelül 500 vott az emelkedés. Az évi 500 főnyi emelkedéssel szemben a csekély 16 főnyi csökkenés is feltűnő. A 13,407 felhívott egyén közül 96 nem jelent meg azért, mert már ténylges szolgálatban áll és 218, mert az állítási lajstromokba tévesen vétettek fel, és 1001 igazoltan vagy igazolatlanul elmaradt. E szerint tényleg megvizsgáltatott 12,092, az 1901 évben (11,304). A sorozás eredményének részletes adatait nem közölhetjük, mert azok közlése az állam honvédelmi érdekébe ütközik. Csak általánosságban azt jegyezzük meg, hogy az előállott védköteleseknek kisebb százaléka soroztatott be mint az 1901. évben. Ezt azonban nem tulajdonítjuk kizárólag a fegyveres szolgálatra való alkalmasságban beállott rosszabbdásnak, hanem inkább abban véljük az okát feltalálhatni, hogy a folyó évben a hadképesség elbírálásánál szigorúbb mértéket alkalmaztak, mint az 1901. évben. Ennek az indoka pedig az lehetett, hogy az előző években annyi egyén soroztatott be, hogy nemcsak az évi ujoncjutalék teljesen fedeztetett, hanem csaknem ugyanannyi egyén jutott a póttartalék számára is, ez által a póttartalékosok száma oly nagy lett, hogy azoknak kiképzése úgy technikai, mint pénzügyi okokból nehézségekbe ütközik. A kiképzetten póttartalékosoknak pedig háború esetén nem sok hasznát vennék. Jobb tehát, ha fölös számú egyének a hadmentességi díjalapot szaporítják. A közigazgatási hatóságok dolga is kevesbedik, ha a fölös számú póttartalékosok száma csökken, mert kevesebb lesz a nyilvántartandó nem tényleges állományú egyén. Hogy az előző három évben mily sok egyén jutott, mint fölös számú egyén, a póttartalékba, ennek illusztrálására felemlítjük azon körülményt, hogy az előző három évben a vármegyében átlag annyi soroztatott be, hogy abból a 4-ik hadtest kerületére eső évi hadseregbeli és honvédujoncfutalék 51 százaléka kitelt volna, holott ezen hadtesthez még 12 törvényhatóság tartozik, köztük egynéhány nagyközség hatósága, mint például Bács-Bodrogh, Jász- Nagykun-Szolnok vármegyék és Budapest főváros. A legtöbb első korosztálybeli egyén a monori járásban volt (632) és a legkevesebb Szent-Endrén (42); e kettő között 22. szám. a következő sorrendben jönnek az egyes járások : gödöllői 579, abonyi 572, kiskőrösi 565, váci 515, kalocsai 501, ráckevei 470, félegyházi 420, Félegyháza város 415, dunavecsei 415, biai 409, alsódabasi 383, pomázi 337, kunszentmiklósi 335, nagykátai 323, Cegléd város 313, Nagykőrös város 243, Halas város 188 és Vác város 127. Valamennyi felhívott állításköteles számát tekintve, a sorrend a következő: monori 1109, gödöllői 1107, kiskőrösi 964, váci 912, abonyi 911, ráckevei 854, kalocsai 772, biai 770, alsódabai 741, Félegyháza város 695, félegyházai 666, dunavecsei 664, pomázi 600, kunszentmiklósi 564, nagykátai 538, Cegléd város 481, Nagykörös 415, Halas 316, Vác 244 és Szentendre 84. Az egyévi önkéntességi kedvezményt 69 besorozott egyén kapta meg; az 1901. évben 74, az 1900-ban 81 és az 1899. évben 58. Kedvezmény címen a póttartalékba soroztatott négy papnövendék (1901-ben 3), 10 tanítójelölt és tanító (8), 3 öröklött mezei gazdaság birtokosa (4) és 133 családfentartó (200), ösz- szesen tehát 150, míg az 1901 -ik évben 215, 1900-ban 232 és az 1899-ik évben 213. A csökkenésnek oka a besorozott egyének számának csökkenésében és abban keresendő, hogy mindinkább szaporodik azok száma, a kik a kedvezményt költségkímélés indokából a fősorozás után, vagyis, a mikor már be- soroztattak, kérik. A rákosi közművelődési egyesület eladó képeinek jegyzéke. Egervári/ P. A.: Rákospalotai részlet. 30 K. Pállya Carolus: Alkony. 20 K. U. az: Dömösi részlet I. 20 K. U. az: Dömösi részlet II. 40 K. Egerváry P. A.: Vasárnap délután. 40 K. Bruck H.: Hajdinakászálás. 40 K. U. az: Abbáziái részlet. 40 K. U. az: Idill. 50 K. U.az: Semmer- ringi részlet. 50 K. U. az: A mezőn. 50 K. Egerváry P. A.: Nyári est. 40 K. Bruck H.: A bánat I. 25 K. U. az: A bánat II. 25 K. U. az: Virágok. 50 K. U. az: Tájkép. A grófné meglepődésében szavát vesztette, de lelkében tovább kétkedett. A kis Hinkó gróf két okos szeme meg álmélkodva iiirkészte atyja könybeborult arcát, szőke fejecskéje hízelegve simult hozzá s az ártatlan gyermeklélek sugallatos ösztönével kérdezte atyjától: Hát te is tanultál valamit a jó Istenről ? Hisz én még sohasem láttalak imádkozni! . . • A tölgyesből hűvös esti levegő áradt feléjük. Lassú kavargással támadt rájuk a közeledő vihar szele. Imbolygó árnyak jelezték a nap bukdácsolását az egymásra tornyosuló fellegek között. A sötétlő égbolt első haragos szavára sietve indultak a fényes kastély felé. A lépcsőcsarnok előtt Sára grófné leírhatatlan fájdalommal nézett fel a kastély belső oromzatának nagy családi címerére. Az ói omfalnak ekezetén levő gránitvázán egy me0-- gabalyodott varjú ízetlenkedett károgó hangjával. Sára grófnét még sohasem bántotta annyira ez a nyers madárhang, mint éppen ezúttal. De mintha most e durva madárhangból is valami szomorú sejtelem hallatszanék ki. A küszöbön levő veszedelem meg mindjobban kiélezte élénk képzelődósét, kivált, mert az a csúf madár immár torkaszakadtából károgta utánuk kiállhatatlan arti- kulusát: — Kár! . . . Kár! . . . Kár! . . . II. Enoch gróf maga nem valami nagy vagyonnak volt az ura. Katonacsaládból származott, a mely ősiségben s hősi- ségben magasan ragyogott ugyan, de előkelőségében is takarékosan élt, mert a katonavirtus ma már csak rangot és babérokat szerez hőseinek, de uradalmakat nem. Annál vagyonosabb volt Sára grófné, a krajnai polgárgróf leánya, mint atyját szülőföldjén nevezni szerették. A polgárgróf nagyon is előkelő nemzetségnek volt a sarjadéka, de az öreg úr mintha szakított volna családja tradicziójával: a nagy fényben, a nagy módban is oly visszavonultan élt, akár Manresa nagynevű szentje.} A templomán és családi tűzhelyén s megmérhetetlen uradalmain kívül alig fordult meg valahol. Látták imádkozni, a gyermekeivel játszadozni," vetései és szőlőmesgyéi között járni, szóval gazdálkodni szívós kitartással, lankadatlan szorgalommal, — de mulatni, élvezni nem s csak feltűnés nélkül gyakorolt, de egy-egy polgári vagyonnal fölérő jótéteményeiről tudta meg a világ, hogy a polgárgróf magán családján kívül más emberfiára, is gondol. Az az öreg úr egyéni * tökéletesség dolgában felülmúlhatatlan volt. Egyetlen leányát Sára grófnőt rajongásig szerette, úgyszólván egymaga nevelte, oktatásra árgusszemmel ügyelt
