Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-25 / 22. szám
22. szám RÁKOS VIDÉKE 5 40 K. U. az: Domboldal. 40 K. U. az: Budavár távlatban. 30 K. U. az : Hűvösvölgy. 25 K. U. az: Margitszigeti részlet. 25 K. U. az: A parkban. 25 K. U. az: Á kert végében. 30 K. U. az: Tanulmány I. 25 K. U. az: Tanulmány II 40 K. U. az: Árnyasát. 40 K. U. az: Erdő viz alatt. 40 K. U. az: Margitszigetről. 40 K. U. az: Kertrészlet. 30 K. Egervári/ P. A.: Vadász csendélet. 40 K. U. az: Konyha csendélet. 40 K. Beniczky K.: Ibolyák. 20 K. Pollija István: Tengeri tájkép. 20 K. U. az: G-enuai világító-torony. 20 K. Pállja Carolus: Esti hangulat. 25 K. Egerváry P. A.: A dalmát partokról. 20 K. HÍREK A rákospalota—váci vasút engedményese, mint értesülünk, a kereskedelmi minisztertől azt a jogot nyeri, hogy Veresegyházától elágazólag Szadán át Gödöllőre vezetheti be vasútját, a mi által közvetlen összeköttetés létesülne Vác és Gödöllő között, s a két szomszédos járás szivét kötné össze egymással. Jegyző-választás Gödöllőn. Alighogy nyugdíjazták Szondy Lajost, a volt gödöllői főjegyzőt, a pályázatot még ki sem írták, már is megindult a hajsza állása iránt. S azóta folyik a korteskedés lelkesen, szakadatlanul. Mint értesülünk, Elefánty Béla adóügyi jegyzőn kívül Hajnisch Ferenc segédjegyző, Homonnay Szilárd, a hatvaniak egykori jegyzője, Koller Lajos, a tápiósági jegyző, Bitskey Gyula, a csömöri, Pászkay István, a túrái, Hanisch György, a bagi, Fáy Barna vácszent- miklósi és Fridrich Béla,, kévízgyörki jegyző, pályáznak a gödöllői főjegyzői állásra. Merénylet a személyvonat ellen. Vasárnap történt, hogy a 306. számú személyvonat egy első osztályú kocsijának az ablakát Rákoskeresztúr és a Munkás-Otthon állomások között valaki egy kővel bedobta. A beesett kő nem volt feltalálható a kocsi belsejében s mindenki azt hitte, hogy lövés történt a vonatra. Érthető tehát az utazó közönség- nagy konsternációja s különösen az illető kocsi osztályában utazó hölgyek ijedtsége. Ez alapon téves hírek is járták be a fővárosi esti lapokat, melyek nagyobbszabású merényletről szóltak. E hírből, a mint a nyomozás kiderítette, csak annyi igaz, hogy Fiizessy Imre munkásotthon-telepi lakos 14 éves Zsigmond nevű fia játékból köveket dobált a vonatra s betörte az egyik kocsi ablakát. Uj zónák. A magyar kir. államvasutak személyforgalmi bevételei a múlt évben is csak keveset, alig L4 százalékkal emelkedtek az előző 1900. évhez képest; az utasok száma pedig, mely 1901-ben 34,800,000 volt, 2 százalékkal volt nagy, mint az előző évben. A személyforgalomnak stagnálása egyébiránt már régibb keletű. A múlt évben alig voltak nagyobbak, mint 1896-ban dacára annak, hogy a magyar királyi államvasutak saját hálózata azóta mintegy 200 kilyméterrel, tudniillik 7824 kilométerről 8034 kilométerre és a vonatkilométerek száma az új és gyorsabb vonatok bevezetésére irányuló, folyton felmerülő igények túlságos figyelembevétele folytán, ezen idő alatt mintegy 15 százalékkal emelkedett, megjegyezvén, hogy a személyvonatkilométerek száma csaknem egyenlő a tehervonatkilométerekével, holott az árúfogalmi bevételek mintegy háromszorosát teszik a személyforgalmi bevételeknek, a mi valószínűvé teszi, hogy a személyforgalomból az államvasutaknak most már tiszta bevétele egyáltalában nincsen. Erre való tekintettel, — mint a Vasúti és Közlekedési Közlöny értesül — a m. kir. államvasutak igazgatósága már régebben oly javaslatot terjesztett a kereskedelemügyi minisztérium elé, mely szerint a sok visszaélésre is vezető kedvezmények lehető megszorítása mellett, a legnagyobb távolságokra, a 14-ik zónán kívül még két, esetleg három további zóna állapíttatnék meg mérsékelten felemelt viteldíjak mellett, megjegyezvén, hogy ezen felemelt menetárak is még mindig jóval olcsóbbak lennének, mint a bármely más vasútnál hasonló távolságokra fennállók és hogy ezen felemelés nagyrészt az országunkon csak keresztül utazókat érintené. A rákosszentmihályi képviselőválasztók. A képviselőválasztók 1903-ik évi névjegyzékébe a következő rákosszentmihályi lakosok vétettek föl: Andrejka s míg két fiát alig óvta a nagyvilággal való érintkezéstől, Sára grófnőnek vajmi kevés alkalmat engedett arra, hogy a világban zsibongó életet megismerhesse. Majd megszakadt a szive, a midőn az öreg grófné- tól azt a meglepő, azt a lesújtó hírt hallotta, hogy Sára grófnő szive Énoch grófért hévül s hogy az érzelmes grófnő égő szenvedelmét emberi kéz aligha lesz képes kioltani. A nemes öreg gróf bánatosan horgasztotta súlyos gondtól terhes fejét hevesen dobogó keblére, az ajkain kitörő sok nehéz és sebes sóhaj azt sejtette, hogy éles fájdalom sebzi nagy és nemes lelkét; nem sokat beszélt, de gyorsan határozott s energikusan cselekedett: megmondta Sárának s tudatta Énoch gróffal, hogy a házasságukba beleegyezik. — Ismerem Sára állhatatos jellemét — mondotta a grófimnak — azért czéltalan ellenkezéssel nem fogok fájdalmat okozni neki; de tudom, de érzem, hogy szegény leányom el van veszve! így is, úgy is el van veszve! . . . Legyen legalább addig a meddig boldog szegény! . . . — Enoch még megjavulhat — biztatta jóságos szavakkal az áldott lelkű grófné — hiszen fiatal, tapasztalatlan még. Sára szerető oldala mellett, a házasság szentségében . . . — Ah a házasság szentségében ! — kiáltott fel fájdalmas felindulással az öreg gróf. — A házasság szentségében boldogan és jámborul csak azok élhetnek, a kik élő hittel annak is tartják, annak is vallják. De mi köze Énochnak a házasság szentségéhez, a ki tudtommal Istenben sem igen hisz s tetszelgő fenhéjázásában róla csak mint a nagy ismeretlenről beszél. Adja a jó Isten, hogy Énoch, a kinek különben sok előkelő, nemes lelkitulajdonsága ismeretes előttem, leányunk szerető oldalán kiépüljön téves gondolkozásából, hibás érzelmeiből; de én nagyon keveset bízom a jövőjükhöz és semmi szín alatt sem egyeztem volna bele házasságukba, ha Sára erős szenvedelmű színét nem féltem, állhatatos lelkét nem respektálom. A kocka el van vetve, szegény leányunk sorsa már nem a mi dispoziciónktól várja boldogságát, az egészen Énoch kezébe van letéve. Lelke rajta ! . . . Az öreg grófné nyughatatlan szívvel távozott li mes férje oldala mellől, hogy Sárát kíméletes szeretettel értesítse atyja fontos aggodalmairól. Az öreg gróf meg kínos töprengéssel csapkodta össze kezeit s a mint az ablakon keresztül leánya örömtől sugárzó arcára tekintett s az öreg grófnéval való szelíd, szinte enyelgő kötekedését megértette, csaknem a kétségbeesés rezignácziójával borult imazsámolyára s míg zavaros elméje valami nyugtot adó, békét szerző imádság textusát keresgélte, remegő ajkain folyton-folyvást a lemondásnak ez egyetlen szomorú szava vonaglott Perdu! . . . perdu! . . . perdu! . . . (Folytatjuk.)
