Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-04 / 19. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 19. szám. érvényben levő szabályrendeletre és a választmány azon határozatára, melylyel a telepfelügyelő szigorúan utasíttatott, hogy a bitangságban talált ebeket minden tekintet nélkül pusztítsa el. Az 1903. évre érvényes országgyűlési képviselőválasztói lajstromok Cinkota község elöljáróságánál május hó 5-től közszemlére vannak kitéve. Az esetleges bélyegtelen felszólamlások Pestmegye központi választmányához címezve a község elöljáróságánál adandók be. A f. évre járó egyesületi tagsági díjak, a melyek □ -ölenkint 4 fillérben állapíttattak meg, immár esedékesek lévén, a választmány felkéri a tagokat, hogy azokat az egyesületi pénztárnoknál befizessék. Carmen lugubre. — Végszó a gödöllői választáshoz. — A nagy port fölvert gödöllői képviselőválasztás ellen benyújtott petícióra vonatkozólag olvassuk az „Újpesti Közlöny1'-ben a kővetkezőket: Nyílt levél dr. Víg Viktorhoz. — írta Egy ellenzéki polgár. — Consummatum est . . . Szólott az Úr és töviskoronával ékesített szent fejét megnyugvással hajtotta le a keresztfán abban a magasztos hitben, hogy megváltotta a gonosz emberiséget a bűnök irtózatos sokaságától. Consummatum est . . . Szólott Ón, dr. Víg Viktor, és Quentzer-féle puhakalappal súlyosbított fejét büszke hiúsággal emelte az égnek, abban a hitben, hogy egy pár odavetett és nagyrészében alaptalan frázistömeggel igazolta eljárását a gödöllői választókerület ellenzéki polgársága előtt. Ön téved, Doktor úr! Nem akarok bőven kiterjeszkedni arra a már tárgytalanná vált petícióra, nem akarom festeni azt a szánalmas és ügyetlen TÁRCA Késő. (A szerző legközelebb megjelenő kötetéből.) Hiába hull most fájó könyed, Ha nincs, ki letörölje azt; Könyeiddel, ah, visszasírni Nem lehet egy elmúlt tavaszt... Midőn rózsás arcodon még a Boldogság üdén ragyogott, Szived után ha akkor indulsz, Lásd! sírni most nem volna ok... Mint kértelek, oly hőn epedve, Nyújtsd felém reszkető karod,— Nem járnál most az emberek közt Árván, mint egy élő-halott. Lelked csupán a fényt kereste, S vágyad messze elragadott... eljárást', a melylyel Ön a reábízott fontos feladat teljesítésében eljárt, hanem az Ellenzéki Újság című újpesti lapban megjelent cikkének egy-két megjegyzésére óhajtok néhány észrevételt tenni. Ön, tisztelt Doktor úr, összetévesztette magát az öreg és már régen Istenben boldogult Sokratessel és a tiszta erkölcs tégláiból felépített és olympusi magasságban levő várából szánakozó mosolygással tekint le a közerkölcsökben szinte hihetetlen siilyedésü Újpestre, a hol a minden szeméremérzetből kivetkőzött bűn orgiákat ül. Ah, Doktor úr! Mily szépen hangzanak most e szavak ajkairól, mily folyékonyan ömlenek el az adatok, a tények, az absolut és relativ érvénytelenségi okoknak beillő bűncselekmények elméje hírlapi termékén, szemben azzal a gyámoltalan, semmitmondó petícióval, azzal az akadozó, kapkodó, készületlen vádbeszéddel, a melylyel szégyent hozott Uraságod az egész ellenzéki polgárságra, a melylyel gúny tárgyává tette az ellenzék tisztességes törekvéseit. Azt mondja Ön, hogy nem a pervesztes keserűsége adta kezébe a tollat, hanem „a gond a magyar nemzet sorsa felett“. Szegény az a nemzet, a melyre olyannak kell gondot fordítani, a ki a reábízott munkának és a beléje helyezett bizalomnak újy tudott megfelelni. Ön tisztességtelennek, erkölcstelennek, züllöttnek és a jó Isten tudja, minek nem nevezi Újpest polgárságát, és az erkölcsbiró könnyű szerepét játszva, igyekszik bekötni az ellenzéki polgárság szemeit. Teljesen fölösleges. Mi tisztában vagyunk Önnel. Sem az Ön jogi tanácsaiból, sem az Ön perirataiból, sem az Ön beszédeiből többé nem kérünk, de annál kevésbbó erkölcsi prédikációiból, a melylyel Ön a már-már lecsendesedett politikai ellentéteket mesterségesen és tudva, felújítani igyekszik. Ön, mint mondja, az újpestiek a rossz erkölcsöket megszokhatták, de Ön és társai nem, és csak rossz álomnak tartják a petíciót. Mi sok mindenhez lehetünk hozzászokva, de legkevésbbé sem ahhoz, hogy olyan emberek tartsanak nekünk erkölcsi oktatást, a kik az erkölcstannak legelemibb tételét nem ismerik: a munka kötelességét. Mi most már arra akarunk törekedni, hogy lecsillapítva az ellentéteket, elérjük a békés haladást, biztosítsuk községünk jólétét és virágzását, előmozdítsuk az egyesek és összesek érdekét. Mindezen törekvéseinkhez Önre nincs szükségünk, mert az Ön szerencsétlen tettereje, a mely tényleges igazságok magyarázatához és Szived után ha akkor indulsz, LásdI sírni most nem volna ok ... Szertefoszlott minden reményed, Előtted kín és szenvedés; Bár hasztalan űzöd magadtól, Előle már nincs menekvés. Mint egy álom, csak úgy tűnik fel Az édes múlt, mely elhagyott... Szived után ha akkor indulsz, Lásd! sírni most nem volna ok... Hiába hull most fájó könyed, Ha nincs, ki letörölje azt; Könyeiddel, ah, visszasírni Nem lehet egy elmúlt tavaszt... Midőn rózsás arcodon még a Boldogság üdén ragyogott, Szived után ha akkor indulsz, Lásd I sírni most nem volna ok... Pártos József.
