Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-13 / 16. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 16. szám. ségnél a törvény értelmében szavaztak. Hogy Soldos János főjegyző hivatalos helyiségében korteskedett volna, azt közjegyzőileg hitelesített nyilatkozattal éppen az a tanú, a kire a petíció hivatkozik, cáfolja meg. Hogy Dibusz Antal mogyoródi jegyző éppen az ellenkezőjét cselekedte annak, a mivel vádoltatik, arról is hivatalos okmány tanúskodik. Dr. Darvai védő ezután rátér azon regényre, melyet a kérvényezők változatosság, de nem változhatatlanság kedvéért „Hordárok“ címe alatt beleszőttek a petícióba. Ennek a regénynek elő- és utójátékával nem foglalkozik, csak azt konstatálja, hogy azok a hordárok, kiknek száma a petíció elején 40, — a petíció közepén 45 s a petíció végén 55, a kik közül azonban a kérvény csak 11-et sorol fel névleg, s azután hordársipka-számokkal egészíti ki őket, — a törvény keretén belül érvénytelenségi okot nem képezhetnek, mert a kérvény nem sorolja fel, hogy kik és hányán szavaztak s kik helyett szavaztak. A védő megengedi, hogy hordárokat, miután a Wolfner-tanyán a villamos világítás felmondta a szolgálatot, vittek ki Gödöllőre fáklyatartásra s szolgálatra, de azon állítás, hogy ezek mások helyett szavaztak, a hihetőség alapfeltételeivel sem bír s nem egyéb, a fantázia szörnyszülöttjénél, a melyet ha a relatív érvénytelenségi okok közül kihagytak volna, a petíciónak legalább komoly láitszata lett volna. Közjegyzőileg hitelesített okirattal bizonyítja be ezután, hogy a kérvényezők valóságos vadászatot rendeztek a hamis szavazatokra. Szerencsétlenségükre azonban egyet sem sikerült találniuk, mert íme közjegyzőileg hitelesített s hatósági okiratok bizonyítják, hogy a ki a petíció szerint Amerikában van, Kecskeméten lakik s a választás napján Wolfnerre szavazott, hogy annak a neve, — a ki a petíció szerint meghalt, távol volt — a Wolfnerre szavazók listájában benn sem foglaltatik, hogy két hasonló név létezik ugyan a képviselőválasztók listájában több esetben, de az, a ki ezek közül leszavazott, nem halt meg, ellenkezőleg jó egészségnek örvend. Áttérve az abszolút érvénytelenségi okokat magában foglaló részre, dr. Darvai Fiilöp mindenekelőtt kiemeli, hogy azt, miszerint Wolfner Tivadar részéről a választás előtt etetés és itatás történt volna, maga a petíció sem Pedig de gyakran látja nálunk is a gondolkodó ember, hogy mennyi boldogság, szép cél, nagy idea, hány emberélet pusztul el, ha egy-egy menyétasszony megkívánja az elefánt bőréből azt a darabkát, azaz: másnak valami csekély — sokszor csak képzelt — előnyét. Az ótestamentom törvénye nagyon komolyan vette az ily szóipart: „A ki rágalommal ejt sebet máson, az karddal sebeztessék meg“. „A ki hazug szóval okozza más vesztét, azt pallos veszítse el.“ A bibliában bölcs Salamon is bölcs szigorral ítél a „nem igazak“ fölött: „A tolvaj gyalázatos, de a rágalmazó még gyalázatosabb.“ „Az álnok viszályt okoz és a rágalmazó összeveszíti még a fejedelmeket is.“ Dávid király pedig kesergő szentimentálizmussal énekel zsoltáraiban az ily magasabb szóiparról: „A te nyelved artani akar nekem; és úgy jösz ellenem rágalmaiddal, mint a gyilkos éles késsel.“ Es e dalnok-király vigasztalód ást és menedéket keres előlük és talál is, mert gyönyörűen énekli tovább : „De én olyan mint a zöld olajfa a templomban, Isten jóságában vagyok mindörökké.“ En mindazoknak, a kik szeretnek s a kiket szeretek, azt kívánom, a mit magamnak: Rózsafák, lombos fák Rejtsék el lakásom; Rossz ember engemet Soha meg se lásson! állítja. A válaszkís napján a párt tanyáján nyújtott rendes ellátás pedig törvényszerű: ezért az ellátásért égy se szavazott Wolfnerre, de szavazott igen sok, a ki semmiféle ellátásban sem részesült, mert a mint azt Károlyi Nándor gödöllői vendéglős közjegyzőileg hitelesített okiratban igazolja, habár az ellátás 1500 emberre Rendeltetett meg nála, volt igen sok, a ki semmit sem kapott, mert az étele, itala stb. idő előtt elfogyott; elfogyott pedig azért, mert idegenek s nem választók, a kordont többször áttörve, annyit elettek s elittak a választók elől, a mennyit lehetett. Hogy a kérvényezők képviselője — dörgi Víg felé Darvai ■— a választókat tisztességes és nem tisztességesekre osztályozza, arra vissza fogok később térni. Előzőleg azonban azokkal az abszolút érvénytelenségi okokkal foglalkozom, a melyek a legdiífamálóbbak volnának, ha csakugyan léteznének. Ezek közül első a Malevics Alajos esete, a kiről azt mondja a petíció, hogy Wolfner Tivadar állást és 30 kor. hetibért Ígért neki, ha reá szavaz. Ez a valótlan hír korpoltáltatott, a helyi lapokban közöltetett s Wolfner Tivadar, a ki az egész idő alatt puritán korrektséggel viselkedett, az újpesti kir. járásbíróság útján keresett a diffamáló nyilatkozattal szemben elégtételt. A megejtett tárgyalás folyamán, eskü alatt tett vallomások szerint kiderült, hogy Malevics csak egyszer 1901. október 1-én volt a Wolfner gyárban, hogy azon a napon Wolfner Tivadar Gödöllőn volt s így Malevics nem. beszélhetett Wolfner Tivadarral, hanem igenis beszélt a gyár alkalmazottjával Opffermannal, a ki tanúk előtt kijelentette neki, hogy a cég határozott tilalma folytán, a választás előtt senkit sem szabad felfogadnia. Mindezek igazolásául beterjeszti az eredetiben az újpesti járásbíróság jegyzőkönyvét, a melynek alapján kijelentheti, hogy a petíció ezen megvesztegetés citálása valótlanság. A 3-ik pontban az állíttatok, hogy Herzmann L. rákos- szentmiliályi építész 200 koronával vesztegettetett meg. Miután azonban hatósági bizonyítvány igazolja, hogy a Wolfnerre szavazók listájában Herzmann neve elő nem fordul, ennek folytán egy nem létező s nem szavazó egyén nem is volt megvesztegethető. A 6-ik pont azt a mesét tálalja fel, hogy Kerekes Albin rákos-keresztúri segédjegyző 3 szál szavazót megvesztegetett s midőn Urbán Istvánt akarta megvesztegetni, rajta kapatván, megveretett. Hatósági okirat igazolja, hogy Kerekes Albin Rákoskeresztúron se segédjegyzői, se más minőségben alkalmazva nem volt s pénzzel annyira nem rendelkezett!, hogy Philipszky nevű Olayra szavazótól kért és kapott hazautazásra 1 irtot. A 8-ik pont szerint Reinboth Béla puszta-szent-mihályi múkertész azt állítja, hogy Wolfner Tivadar beszámolójakor megígérte, hogy új községházat építtett s kész e célra 12.000 koronát letétbe helyezni, ha reá szavaznak. A kérvény elfelejtette megjelölni az időt, a melyben Wolfner ezt az ígéretet tette. ..Én tagadom, — mondja a védő emelkedett hangon — ennek a nyolcadik pontnak a valóságát. De ha ez az ígéret meg is történt volna, nem képez törvénybe ütköző érvénytelenségi okot, mert a Kúriának éppen ezen tanácsa a f. évi 20. sz. a. hozott ítéletében már kifejtette, hogy közcélok előmozdítására tett ígéret avagy adomány nem ütközik a törvénybe, már pedig a község építkezése közcél előmozdítása. Ám eltekintve ettől, hogy Wolfner Tivadar ilyen Ígéretet nem tett, azt igazolja Reimboth- nak sajátkezű levele, hogy: „Az állítólag Pártényi Józsefhez intézett, neki tulajdonított kijelentést szükség esetén abiróság előtt megcáfolom“. S azonkívül Pártényi József és társai közjegyzőileg hitelesített okiratban kijelentik, hogy Wolfner Tivadar beszámolóján eleitől végig jelen voltak s hogy Wolfner Tivadar adományról, összegről, egy árva szót sem ejtett. A kérvény a záróra kitűzésére vonatkozó s a főjegyzőkönyvben előfordult tolihibát is érvénytelenségi okként hozza fel. A tolihiba abból állt, hogy a küldöttség jegyzőkönyvében a záróra s/4^ órakor tűzetett ki a küldöttség! elnök
