Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-01-05 / 1. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 1. szára.

Ezek az előnyök a hölgyeket különösen a házias életre predestinálják s nem a tudományos pályákra. Ha pedig véletlenül tudományos pályán kénytelenek vergődni.

Első sorban le kell mondaniok a gyöngéd nemmel szemben tanúsított, különben kötelező udvariasságról és előzékenységről, mert nemükből kivetkőzve és hivatásuk köréből kilépve, fölvették a keztyűt — élet-halálharcot vívni a férfiakkal — a mindennapi kenyérért.

Másod sorban pedig könnyen úgy járhatnak, mint Novella András jogtudós gyönyörű leánya, ki mikor beteg atyja helyett előadásokat tartott, spanyolfalat állított katedrája elé, hogy ifjú bájával a hallgatók figyelmét el ne térítse . . .

Lévén a hölgyekben mindig nagyobb ereje a szépség hatalmának, mint a tehetségecskének. Lé A.

Kártyaszenvedély.

Súlyos betegsége ez az emberiségnek, úgyszólván gyógyíthatatlan, mint a rák és ragadós, mint a kolera, mely naponkint szedi áldozatait. Ezreknek ásta már meg sírját, és ki tudja, hányán fogják még magokat gyilkos karjai közé vetni. Az ifjú még le sem rázta jóformán magáról az iskola porát, már viszi filléreit a kártyaasztalra, füstös és bűzös szobákban görnyedezve teszi tönkre egészségét, s halad az erkölcsi és anyagi elzüllés felé. Ki tudná megmondani, hány jómódú család lett tönkretéve e féktelen szenvedély miatt az apa könnyelműsége folytán? . . . Az egykor gazdag, jólétnek örvendő családnak gyermekei oda vannak dobva a világ piacára, rongyokban, nyomorúság közt tengetik napjaikat, vagy a bűn fertőjébe merülve börtönök és rosszhirű házak falai közt nyomorognak.

Nem szólunk mi a kártya ellen, a meddig mulatság, a meddig nemes időtöltés, sőt azt tartjuk, hogy a folytonos munka között egy kis szórakozásra feltétlenül szüksége van az embernek. De legyen az nemes szórakozás és nem rablótámadás embertársának zsebe, nemritkán családja ellen. Az olyan mulatsággal szemben, mely időben és mennyiségben mértéket tart, mely nem billenti fel egyed- nek vagy családok megélhetésének mérlegét, nem lehet senkinek kifogása. Éppen e célból alakulnak a városokban a kaszinók, hogy a munkában kifáradt elme társas szórakozás, kártya, biliárd vagy más szolid mulatság által felfrissüljön. Az ilyen mulatság nem is szenvedély, hanem az életnek mintegy természetszerű követelménye.

Azonban itt nagyon óvatosnak kell lenni. Őrizkedni kell az elfajulástól. Az úgynevezett hazárdjátékok, melyek nemcsak az erszényt teszik kockára, de megviselik az idegzetet is, anyagi és erkölcsi pusztulásnak lehetnek okozói, feltétlenül elítélendők. A ki ennek bilincseibe engedte verni magát, reszket a kártya után, elhanyagolja hivatalát, csakhogy ott gubbaszkodhassék a kártyaasztál mellett és nála ez többé nem élvezet, hanem pokoli szenvedély, melynek egyedüli célja, hogy mennél nagyobb összeget harácsoljon el játszótársa zsebéből. Szinte elundorodik az ember az ilyen látványtól.

Azt tartja a közmondás: „Mondj igazat, betörik a tejed". Ültet, hogy rajtunk is be fog teljesedni, de azért

megmondjuk, a mi szívünkön fekszik, mert használni akarunk, használni épen azoknak, kik hónapokon keresztül kénytelenek sinyleni egy-két estei fosztogatás káros következményeit.

Egy igen előkelő helyen — nem nevezzük meg ez alkalommal, hiszen úgyis mindenki tudni fogja — rendkívüli mértékben elharapódzott a kártyaszenvedély. Sem az időnek, sem a mennyiségnek nincsen határa. Százakat vesztenek pár óra alatt olyan egyének, a kiknek jövedelmével ez a summa koránt sincs arányban. Ha hárman, négyen ebéd előtt vagy délután, hivatal előtt vagy utána összejönnek, mindjárt megindul a kalaber, ferbli vagy huszonegy. No este aztán természetesen másként nem lehet. Kisebb és nagyobb hivatalnokok egy pár nap alatt egész havi keresményüket elvesztik. Ez nem egészséges állapot, az ilyenbe beleszólásuk van nemcsak a hozzátartozóknak, hanem a törvénynek, a társadalomnak, első sorban pedig a sajtónak kötelessége rámutatni azon rákbajra, melyet ha fájdalmas operatióval is, de minden áron ki kell metszeni a társadalmi élet testéből. Mert ha ilyen megengedhető, akkor aztán ne csudálkozzék senki, ha szaporodnak a Kecskeméthyek, ha megnyílnak a börtönök zárai olyan családok sarjadékai előtt, melyeket csak nemrég tisztelet és nagyrabecsülés környezett.

Miután művelt emberekről van szó, hiszsziik, hogy magok a megkopasztottak is észre fognak térni szeretetteljes és jóakaratú figyelmeztetésünk után. Hiszsziik, hogy annak a különben előkelő társaságnak a tagjai is közbelépnek és nem fogják engedni, hogy áldozatokat szedjen az az intézmény, mely tulajdonképen arra van hivatva, hogy tagjaiba kedélyt és életkedvet öntsön. Ha felszólalásunkkal sikerül elérni ezt az eredményt, megkönnyebbült szívvel, jóleső örömmel fogunk hálát mondani úgy az intéző köröknek, mint a még most ugyan szenvedélyes és felszólalásunk miatt talán apprehensiós játékosoknak, a kik azonban előbb-utóbb be fogják ismerni, hogy jót cselekedtünk nekik.

7783 szám. tkvi. 1901.

Árverési hirdetményi kivonat.

A gödöllői kir. jbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Weinwurm János s neje és csatlakozott társai végrehajtatóknak Seydelhelm Emil és Seydelhelm Rezső végrehajtást szenvedő elleni 16484 K. 86 f. tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a gödöllői kir. jbiróság területén levő Csömör községhez tartozó Szt.-Mihály pusztán fekvő s a csömör-puszta-szent-mihályi 1732. sz. tkvi betétben Seydelhelm Emil és Seydelhelm Rezső nevén álló A f 1—18 sor 3403/1 3403/2 3403 3 3403,4 3403/5 3403/6 3403 7 3403/8 3403/9 3403/10 3403/11 3403/12 3404/1 3404/2 3404/3 3405 3406/4 és 3406/5 hrsz. ingatlanokra együttesen 2116 korona ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1902. évi január hó 28-án délelőtt 10 órakor Csömör községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becs- árának 10 százalékát készpénzben vagy az 1881. 60. t -ez. 42 §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333 sz. a. kelt m. kir. ig. min. rendelet 8. §-ában s egyéb ig. miniszteri rendeletben kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni,