Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-13 / 23. szám
1901. — 23. sz. RÁKOS VIDÉKE 3 tak — 7605 választó közül csak 4400 jött be szavazni s igy 3200 otthon maradt, mert tőlük krumplit, malacot, tehenet tízszeres áron vásároltak. Zsoldos, újpesti jegyző két hétig a vidéken barangolt szavazatokat vásárolni. Csömörön, mint mondják, egy embernek ötszáz forintot fizettek, hogy Wolf- nerre szavazzon családtagjaival együtt. Nyomárkay Kázmér, pártelnök. II. A gödöllői kerületben Wolfner szabadéivüpárti jelölt ellenében mint 48-as és függetlenségi elveket valló jelölt léptem föl és 2109 szavazatot nyertem, a kormány jelöltje pedig 2265 szavazatot kapott s ekként 154 szavazattal győzött. Eltekintve attól, hogy ellenjelöltem a jog, törvény és igazság ellenében sok vétket követet el, a 48-as elvek bukását dr. Tlnaly Kálmán Iíossuth-párti alelnök azon nyilatkozatának kell tulajdonítanom, melyet saját pártjának meghallgatása nélkül, saját neve alatt kiállított, melyben állította : «Hogy a 48-as Kossuth Ferenc pártjának tagja nem vagyok, jelöltje nem vagyok és velük semmiféle összeköttetésben nem állok». Ezen nyilatkozat az összes választóJclcal levélben közölve ~lett és több mint 3000 választó otthonmaradt. Dr. Thaly Kálmán ezen nyilatkozatával a függetlenségi ügyet egyszerűen elárulta. Budapest, 1901 október 4. Tisztelettel: Olay Szilárd. * E nyilatkozatokhoz laptársunk az Újpesten megjelenő «Társadalmi Lapok» a következő megjegyzéseket fűzi: «A nélkül, hogy a pártok közötti küzdelemben állást foglalnánk, mint a választás lefolyásának hű krónikásai kijelenthetjük, hogy a nyilatkozatok rossz információn alapuló valótlanságokat tartalmaznak, mert dacára annak, hogy az egész választáson sűrűn forgolódtunk és mindenről tudomást szereztünk, megvesztegetést vagy csak annak kísérletét soha sehol észre nem vettünk. Etetésről és itatásról pedig szó sem lehetett, mert az egész választási Campagne alatt a választók ép azért panaszkodtak, hogy a választói összejöveteleken csak úgy szárazon, ital nélkül vagy saját pénzükért rendelt ital mellett kell lelkesedniük; a választás napján pedig a vállalkozó vendéglős rosszakarata vagy ügyetlensége folytán a Wolfner-párti szavazók még a törvényben megengedett és a jelölt által megrendelt rendes ellátást sem kaphatták meg és legnagyob részük étlen-szom- jan volt kénytelen az egész napot ott tölteni. Reméljük is, hogy az Olay-párt vezérembereinek még idejekorán megjön a jobbik eszük és mellőzni fogják a haszontalan és az ellentéteket ébrentartó peticionálást.» * Megírtuk a múltkor, hogy Frey singer Lajos a gödöllői képviselőválasztásnak elnöke, megtagadta a községi jegyzőktől és a hirlapiróktól az igazolvány kiadását. Mi a magunk véleményét elmondottuk a dologról, most még csak azt a «Nyílt levelet» közöljük, melyet Bitskey Gyula csömöri jegyző intézett a «Gödöllő és Vidéke» cimü lapban a néhai választási elnökhöz: «Nyílt levél Tekintetes Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző úrhoz, — mint a gödöllői választókerület volt választási elnökéhez. A tegnapi napon Gödöllőn lezajlott országgyűlési képviselőválasztás alkalmával Tekintetességed elnöki minőségben a nála igazolványért jelentkezett községi jegyzőknek azon kijelentést tette, hogy «mindkét párt bizalmatlan a községi jegyzőkkel szemben, tehát igazolványt nem adok.» Ezen kijelentés komoly alkalomkor — oly magas pozícióról téve mint a választási elnöké — sokkal nagyobb suly- lyal bir, mintsem azt szó nélkül lehetne hagyni s mint azt talán képzelni méltóztatott, azért úgy a magam, valamint a gödöllői járás jegyzői kara - reputációjának érdekében fölkérem Tekintetességedet szíveskedjék megnevezni azon forrásokat, a melyekből értesüléseit merítette, hogy alkalmat nyújtson a stigmatizált jegyzői karnak bárkivel — de különösen a félrevezetett nagy közönséggel szemben bebizonyítani azt, hogy egyik politikai párt korteseül sem szegődött s a bizalmatlanság sem az egyik sem a másik párt részéről nem volt jogosult — annál kevésbé indokolt s azt csakis a szándékolt rosszakarat sugalmazhatta. Igazság érzetében bízva szives értesítését újból kérem. Csömörön, 1901 október hó 3-án. Kiváló tisztelettel Bitskey Gyula s. k. községi jegyző.» * Nem tudjuk, kapott-e a jegyző ur erre a levelére választ ? Dal a szajkóról. «A ki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Szokásmondás. — Tisztelendő atya! Én sokat hallottam az ön bölcse- ségéről, de azt nem méltóztatik tudni, hogy miért ilyen fekete a hajam, holott a bajuszom és szakálam egészen ősz. — Mert az ur vajmi keveset gondolkodik, de módfelett sokat fecseg. — Prosit! Kellett ez magának ?.., ¥ Szálka ur keserű mosolylyal mondotta reá, hogy — nem! A felesége meg, a szégyentől és boszuságtól pirosán, egyre csak azt hajtogatta : — Prosit! Kellett ez magának? De hát mindig jár a szája, ha kell, ha nem. Aztán legalább tudna valamit 1 De ostoba, mint az országút!... ¥ Szálka ur meg csak tovább mosolygott, úgy keserűen, mint a hogyan rendesen szokott. — De mikor az asszony kiment, megcsikorgatta a fogát s nagyot csapott a combja elejére, mint a ki nagyon mérges. — Láncosadta kigyófattyja! Csak igy szabadulhatok meg tőle! A konyhában összetört valami. — Hogy forr az epéje ? !... ¥ — Hallja maga, Szálka, ha ma társaságba megyünk s megint lesz ott pap, valahogyan ne rukkoljon ki fogaskérdéseivel ! — Miért, untatja ez önt? — Oh inkább nagyon is mulattat! De önre nézve nem szokott a vége mulatságos lenni! — Azt nem lehet tudni! Még lehet!... ¥
