Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-06 / 22. szám
__ 190 1. — 22. sz. RÁKOS VIDÉKE 5 zászló alatt zene kísérettel vonultak a Szentmihályi-utón és az Álmos-utcán át a templomba, hogy hálát adjanak Istenünknek a miért megélniük engedte ez örömnapot. A hálaadó istentisztelet előtt Bognár Gyula erzsébetvárosi segédlelkész, Rákosfalvának közszeretetben álló hitoktatója mondott vallásos buzgóságtól áthatott, költői szár nyalásu szentbeszédet alapgondolatul véve a hit, remény és szeretet magasztos fogalmait. Történelmi visszapillantással kezdette beszédét, elmélkedvén a dicső ősökről, kik a Rákos mezején törvényt alkotni gyűltek össze és kiknek utódai békés hajlékokat emeltek a történelmi nevezetességű mezőn, Istenben vetett hittel, telve reménységgel. E két erény mellé méltán sorakozik a harmadik, a szeretet, mely kell, hogy bensőséggel kösse össze azokat, kik e helyen az együttélésre vannak utalva. A hit, remény és szeretet ápolására, fejlesztésére buzdította hívőit és beszédét a következő fohászszal fejezte be: «... Te a mindenség nagy Alkotója, Kinek hatalmát hirdeti minden a világon; Ott ragyog az Égen s a gyenge fűszálon; Hirdeti a tomboló vihar rémes üvöltése S a röpke szellő lágy érintése, Te őrködj felettük nappal s az éj sötétében. S ha majd elvesztettek mindent, mi földi életök kedvessé tette; s ha a halál mosolyog feléjök, mint a dajka a gyermek felé, kit elaltatni akar; akkor küld el védő angyalod, hogy szent akaratodra bizva végezhessék földi pályafutásuk. Óvd meg őket a haragtól, mely néma ’s a gyűlölettől, mely vak s a szeretet nemes tüzét, mely Isten s háza iránt lángol szivükben, ne hagyd kialudni soha.» A szentbeszéd után, mely mély hatással volt a hívőkre, Tóthfalusy Réla erzsébetvárosi plébános fényes segédlettel hálaadó misét mondott, mely alatt a rákosfalvi elemi népiskola növendékeinek énekkara orgona kiséret mellett meglepő készültséggel gyönyörű egyházi énekeket énekelt. Az egyházi ünnepélynek délután folytatása volt a Bu- dapest-Rákosi-Polgári-Kör és a Zöldike vendéglő összes helyiségeiben. Volt arató ünnep, szüreti mulatság, tombola, mind a legvidámabb hangulatban. Este 8 órakor ünnepi lakoma volt, melynek folyamán Hock János kőbányai plébános a Budapest-Rákosi-Polgári- Kör jubileumi serlegét avatta fel szép beszéddel, melyben a hazaszeretetre buzdította a történelemből vett példákkal hallgatóit; a serleget legelőször is a legelső magyar emberre, minden magyar ember büszkeségére, a jó királyra ürítette a hallgatóknak lelkes éljenzése tapsai között. A közönség, mely szinültig megtöltötte a polgári kör nagy termét és áhítattal leste az aranyszáju prédikátornak minden szavát, határtalan lelkesedéssel ünnepelte mind végig a szónokot. Asztalbontás után hajnalig tartó táncra perdültek Rákosfalva szép asszonyai és lányai. Kérelem, T. előfizetőinket kérjük, hogy a hátralékos előfizetési dijat hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fennakadás ne álljon be. A kiadóhivatal. Hideg világ. Budapest, 1901. október. Gombamódra nőnek és szaporodnak a fővárosban a paloták és bérházak. Szent István bazilikája meg úgy készül, mintha minden homokszemet, mely a tatarozásához kell, a tenger fenekéről kellene fölkotorni!.. . Rámulatos fényűzéssel építenek magánosok és testületek, pazar berendezéssel tetőzik be költekezéseiket s a kockáztatás réme nem elég félelmes és borzalmas arra, hogy egyfelől a családok, másfelől a társulatok életforrásait mániákus tékozlással, örületes spekulációval ki ne apaszszák. A kényelemre heveredő s a külső fényre kandikáló társadalom exigenciái érdekében fölhangzó jelszóval, igazában a nagyzó hiúság kiolthatatlan fényűző szenvedelmétől sugalt hazugsággal száz meg ezer embert csal tőrbe a hóbortos tékozlás démona, hogy szemet kápráztató építkezésekbe ölje csekély vagy minden vagyonát, sőt mások kölcsönkért vagyonát is és bűnös könnyelműséggel pazarolja reá a maga, hitvese és gyermekei megevő kenyerét, utolsó betevő falatját is. S ez a nagy kockáztatás nem ismer határt az őrületben: a végső veszedelemig kiforrja, kitombolja magát!... Csak akkor eszmél, csak akkor nyugszik meg, midőn végesvégül a koldusbotba botlik, vagy a büntető törvénynek valamelyik éles paragrafusába ütközik, hogy magába szállva, a fájdalmas csalódás fölszisszenésével konstatálja amaz örök igazságot, a melyet már néhány ezer év óta hajtogatnak az imádságos ajkak s a melynek valóságát számtalan szomorú esetben demonstrálta már a rideg tapasztalás, hogy tudniillik : «Ha az Ur nem épití a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik.» 126. zsolt. 1. Az Ur segedelme nélkül tehát egy ház sem épül, de az Ur házán oly kevés jótét lélek kíván csak segíteni! Éppen azért van e zsoltárpróféciában valami szomorú bökkenő !... * A felső világ, mely a lelki nemességen kívül a vérségi nemességre is büszke, előkelő nevelésénél, főnkéit gondolkodásánál fogva közelebb tudja és érzi magát az éghez, lelki szeme többet lát az Ur végtelenül nagy és szent felségéből s mivel a Királyok Királya iránt való hűségben is magasan kíván ragyogni, a maga csillogó palotái mellett az Isten szent hajlékára is sokat gondol s javarésze óriás áldozatokat sem sajnál tőle. Legyen áldva érte !... De a pénzes világ! A pénzes világ, a melynek bőven van miből építeni s mely az építő művészet minden invencióját kimeríti s méregdrága pénzzel fizeti meg azért, hogy plutokratikus hiúságának hízelgő csillogó palotát építtethessen, ormótlan elbizakodottságában ügyet sem vet az Ég és Föld Urának hajlékaira, mintha aranya s ezüstje, a melyre kapzsi lelke annyi kéjjel vinnyog, nem is az Isten ősbányáinak s a kő, meg a vas, a melyre kéjes palotáit építteti, nem is az Isten őshegységeinek a termése volna! Eszembe jut a tevéről, meg a tü fokáról hallott bibliai példabeszéd s ha rajtam múlnék, én azt minden kétlábon járó pénzeszsáknak a homlokára tetováltatnám !... És a tanult világ!... Ennek állana legjobban a képéhez az a lelkes buzgalom, hogy meggyőzze az együgyü világot arról, mikép nincsen semmink, a mi nem a jó Istentől volna s hogy a becsületes léleknek tisztességbeli dolga, mikép a pazar ajándékokból, a melyekkel az Ő szent kegyelmessége elárasztotta, valamint visszaajáljon az Örök Jóságnak, valamit az Ö dicsőségének és irgalmasságának áldó és magasztaló hajlékaira, a templomokra fordítson. Hisz a tanult világ érthetné meg legjobban, hogy a monumentális építmények szine- java, disze-fénye minden emberi nagyság és hatalmasság fölött a Mindenség Urát illeti; hogy a hit, a kegyelet elementáris követelménye, mikép a paloták olseje fényben s
