Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-06 / 22. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, október 6. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal címére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ j ÉS KIADÓTULAJDONOS : j PÁRTÉNYI JÓZSEF, j ______________________[ Előfi zetési ár: f&rre kor- l;z---------Negyedévre —.......................................... « 2.— Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal h'</!/ cgyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Választottunk. A népakarat döntött. A gödöllői választókerület 263 szótöbbséggel újra megválasztotta eddigi képviselőjét Wolfner Tivadart. A győzelem azonban korántsem volt könnyű, ezzel egy percig se áltassuk magunkat. Nem, mintha a Wolfner Tivadar páítja számban akár még öt-hat száz szavazattal is nem tudta volna túlszárnyalni a pártonkivüli függetlenségi Olay Szilárd pártot, hanem mert oly féktelen terrorizmussal, vad, személyes gyűlölködéssel kellett megküzdenie, a melylyel szemben csak a nyugodt, higgadt intelligencia volt képes győzni. Tiszteljük mindenkinek a meggyőződését, politikai pártállását, tiszteljük azokat a iiszteletreméltó fegyvereket is, melyeket minden politikai pártnak elvei diadalra juttatása érdekében használni szabad, használni kell. Meg tudjuk magyarázni, és van mentegető szavunk még arra is, ha a párttusában pro és kontra oly kifejezések hangzanak el, a minökhez normális viszonyok között jó társaságban civilizált fül nem igen szokott hozzá, mert hisz a választási küzdelemben a leghiggadtabb embert is elragadja szenvedélye, a szenvedély pedig a legtöbb esetben nem jó, — és nem illemtudó tanácsadó. De helyeselhetjük-e, lehet-e mentegető szavunk, mikor az látjuk és azt tapasztaljuk, a mit a gödöllői választás előtt és alatt fájdalommal és szomorúsággal látnunk és tapasztalnunk kellett, — a féktelen izgatást, a kvalifikálhatlan személyes inzultusokat, melyeknek Wolfner Tivadar személyisége szakadatlanul ki volt téve. Távol legyen tőlünk a szándék, hogy Wolfner Tivadar szeplőtlen egyéniségét azzal kisebbitsük, hogy védelmére emeljünk szót, mert Wolfner Tivadarról még ellenségei sem tudnak rosszat mondani; erre csak politikai ellenfelei adták fejüket, ezzel a piszkolódással szemben pedig Wolfner Tivadar védelemre nem szorul. Semmi hozzá szólásunk sem a Wolfner Tivadar sem pedig az Olay Szilárd politikájához; nem a mi föladatunk, hogy arról véleményt mondjunk, de tiltakoznunk kell az ellen, hogy a társadalmi béke, a társadalmi rend ellen merényletet kövessen el bárki is politikai cégér alatt. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a békés polgárok között az egyetértést személyes inzultusokkal spékelt, durva hangú falragaszokkal, szavazójoggal nem biró, lerészegitett munkakerülők duhaj kodásával mesterségesen, célzatosan megbontsák, hogy a társadalom, a felekezet elleni izgatás magvát hintsék el oly talajon, mely konkoly termelésre nem alkalmas. A politikai véleménykülömbség még nem jogo- sit föl senkit sem arra, hogy azt, a ki vele nem egy politikai hiten van, szóval és Írásban legazembe- rezze és más ilyen tiszteletreméltó diszitö jelzőkkel tüntesse ki, — és ha már egyes pártemberek választási szótárából hiányoznak is azok a szavak és kifejezések, melyeknek egy kevésbbé jól nevelt bakakáplár is kell, hogy birtokában legyen, mikor dézsahölgyének udvarol, a legkevesebb, a mit a legelvadul- tabb korteskedéstöl is joggal megkövetelhetünk az, hogy ne nyúljon hozzá a más ember egyéni tisztességéhez. Pedig a gödöllői választás mozgalmai a személyes piszkolódások jegyében indultak meg és folytak le az ellenpárt részéről, a mit bizony alig tudott ellensúlyozni az a tiszteletreméltó higgadtság és úri komolyság, melylyel Wolfner Tivadar pártja e pisz- kolódásokat fogadta. Meg is volt az eredménye a vad szenvedélyek felköltésének, -— a vér, melylyel a gödöllői választást beszenyezték. Már a választást megelőzőleg Hévizgyörkön megöltek egy embert pártpolitikai véleménykülömbség okán. Gödöllőn a választás alatt kövekkel dobálták meg a Wolfner pártiakat, több embert megvertek, meg- szurtak; véresre verték mikor ebédre ment haza Elefánty Gézát, a gödöllői szolgabirói hivatal tisztviselőjét, ki a választási aktushoz hivatalból volt kirendelve. Huszároknak, gyalogságnak, csendőröknek kivont szuronyokkal kellett a fölizgatott Olay-pártiakat féken tartani, hogy rá ne törjenek a «büdös zsidókra», ahogy a Wolfner-párti szavazókat megtisztelték, miközben ezek legszebb és legszentebb polgári kötelességüknek tettek eleget. Ám, ha elitéljük azt a lelketlen izgatást, mely a gödöllői választást az ellenpárt részéről a gyűlölet, a düh tobzódásává alacsonyitotta le, nem
