Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-29 / 21. szám
RÁKOS VIDÉKE 1901. - 21. sz. A boldogulás utján. Hosszú vajudás, sok készülődés után végre eljutottak a rákosszentmihályiak is annak az útnak az elejére, a mely, reméljük, boldogulásuk útjára vezet. Évek óta meddő küzdelmet folytattak a községgé alakulás érdekében. Hosszú ideig tartott, mig maga Csömör község is annak tudatára ébredt, hogy az a vadházasság, melybe a viszonyok sodorták Rákosszentmihály-lyal, tarthatatlan; hogy ennek a viszonynak gyümölcse nem lesz, nem lehet. A két község megélhetésének kérdésében fölmerült és talán annak idején igazolt, de ma már mivel sem indokolható aggodalom állta jó ideig útját különválásuknak, de bénitólag hatott a közsé- gesités érdekében meginditott mozgalomra ideig- óráig az az ellenszenv is, melyet a kishitűség, az önös érdekeknek a nagy közönség érdekei íölé való helyezése szitott egynéhány Pató-Pálnak ké- nyelemszeretö tűzhelyén. Sokáig tartott, mig Rákosszentmihály polgársága emancipálni tudta magát amaz ósdi, maradi fölfogás alul, mely ijesztő gyermekmesékkel rémitgette a közönséget, iszonyú adó-agyrémeket, elviselhetlen uj terheket látott az önállósitásban. Igen, mind az az agyrém megvalósulna a jelenlegi állapotban, ha nem vette volna a községesités kérdésének keresztülvitelét Farkas Ignác a kezébe, az a férfiú, a ki cselekedni is tud, a ki nem kiméit munkát, fáradozást, hogy az önállósítás érdekében a minisztériumhoz benyújtandó kérvényhez a szükséges adatokat megszerezze, a ki nem nyugodott addig, mig ez a kérvény a hét folyamán tényleg be nem nyujtatott. Mintha uj idők egészséges szelének fuvallatát éreznök. A kérvény, mely dr. Bencsik József ügyvédnek, a közbirtokosság elnökének szakavatott tollát dicséri, elmondja a kérdés történetét elejétől és fényesen domborítja ki azokat az indokokat, melyek a községgé alakulást napról-napra égetőbben sürgetik. Közöljük a kérvényt egész terjedelmében, mert szolgálatot vélünk vele teljesíteni olvasóinknak, de közöljük oly célból is, hogy a vakok lássanak és a süketek halljanak. Nagyságos főszolgabíró ur! Mély tisztelettel alulírott puszta-szent-mihályi birtokosok, úgyis mint a jelen kérvényünk kapcsán mellékelt aláírási ivek szerint együttesen kérelmező 486 birtokostársunknak igazolt megbízottjai és érdekképviselői — a Csömör községhez közigazgatásilag csatolt Puszta-Szent-Mihálynak önálló nagyközséggé átalakítása iránti alábbi kérvényünket azon alázatos kérelemmel mutatjuk be Nagyságodhoz: Méltóztassék eme kérvényünket összes csatolmányai kapcsán a nagyméltóságu magyar királyi belügyi miniszter úrhoz leendő fölterjesztés céljából Pest-Pilis-Solt-Kiskun törvényesen egyesült vármegye alispánjához juttatni. * A nagyméltóságu magyar királyi belügyi rainiszer urnái pedig mély tisztelettel esedezünk: Méltóztassék az 1886. évi XXII. t.-c. 150. §-án alapuló jogánál fogva Pest-Pilis-Solt-Kiskun törvényesen egyesült vármegyébe kebelezett Csömör községhez csatolt Puszta- Szent-Mihálynak «Rákos-Szent-Mihály» elnevezéssel, önálló községgé alakulása céljából az érdekelt felek, Csömör község és a vármegye törvényhatóságának meghallgatása, valamint az átalakulással kapcsolatos kérdések helyszíni vizsgálatára megbízottat kiküldeni s alábbi adataink és beszerzendő ne- táni további adatok alapján Puszta-Szent-Mihálynak «Rákos- Szent-Mihály» elnevezéssel, önálló nagyközséggé alakulását kormányhatóságilag megengedni és a vármegye törvény- hatóságát az átalakítással kapcsolatos intézkedések megtételére utasítani. Indokaink: Puszta-Szent-Mihály önálló nagyközséggé alakulása tárgyában, birtoktársaink egy csoportja már 1896. év folyamán is kérvényezett, azonban nagyméltóságod elődét az idő szerint nem sikerült meggyőzniük arról, hogy az önálló községgé alakulás törvényszerű okai és föltételei íönforognak; s igy ama kérelem nagyméltóságod hivatali elődjének 85.714/IV. a/1897. számú rendeletével elutasíttatott. A lefolyt négy év óta azonban Puszta-Szent-Mihály viszonyai annyira megváltoztak, hogy az önálló községgé alakulás ma már úgy adminisztratív, mint kulturális szempontból, nemcsak kívánatos, hanem egyenesen elodázhatlan «sürgős» szükséget képez. Ugyanis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Puszta- Szent-Mihály — téli időszakbeli — tehát állandó lakossága, az 1. sz. alatt csatolt hiteles kimutatás szerint 3064 lélek- számra emelkedett s igy állandó törzslakossága nagyobb lett, mint magáé az any községé, Csömöré. A 2. sz. alatt csatolt községi bizonyítvány tanúsítása szerint Puszta-Szent-Mihályon a felépült lakóházak a 741. sorszámot érték el. A házak jelentékeny része fölös bérhelyiségekkel is rendelkezik, mely bérlakásokat a nyári évadban a fővárosi nyaralók ezrei foglalják el, hogy a puszta árnyas fasoraiban és kertjeiben találjanak üdülést maguk és gyermekeik számára, úgy, hogy nyáron Puszta-Szent-Mihály lakossága meghaladja a 6000 lelket. És ez az embertömeg híjával minden adminisztrációnak, köztisztasági, közegészségügyi és adó ügyeiben, mezei, tűz- és piac rendészeti ügyeiben, utjai és közlekedési tekintetében szó szerint a jó Isten kegyelmére van hagyatva. Közlekedése a 7—8 kilométer távolra fekvő anyaközséghez, Csömörhöz, minden kritikán alóli rossz, olykor épen- séggel járhatatlan utakon, a képzelhető legnehezebb. A lakosság minden apró-cseprő ügyében csak nagy pénzáldozatta], idővesztességgel és fáradsággal juthat el a községi elöljárósághoz, viszont az elöljáróság bármely tagjának, községi tisztviselőnek a pusztára kijutása, a községi pénztárnak aránytalan megterhelésével jár. A községi szabályrendeletek, előljárósági rendelkezések ha megtétetnek is hirdetmények kibocsátásával, kidobolta- tásával: a szabályok betartását, a rendelkezések teljesítését nincs a ki ellenőrizze, mert hiszen az elöljáróságnak 7—8- kilométer távolban léte, ezt az ellenőrzést merőben kizárja. így aztán az eredmény a lehető legrosszabb és lehető
